Otthon egyből készülődni kezdtem, felvettem egy elegáns sötét kék egyberuhát és egy fekete magassarkút.
Nem volt kihívó, pont jó volt egy vacsorára. Ezután következett a smink amit igazából nem is kelett nagyon megcsinálnom mivel bátran mondhatom, hogy nincsenek bőrhibáim. Felvittem egy kis szájfényt és szempillaspirált. Hajamba enyhe fürtöket tettem majd kész is voltam.

Ránéztem az órámra ami 7:32-őt mutatott. Nemsokára jön Scott szóval ideje lenne szólni apának. Megfogtam egy kisebb fekete táskát és a fontos dolgaimat beletettem. Lebaktattam a lépcsőn és a konyhába menvén épp szembetaláltam magam apával. Tetőtől talpig végigmért majd megszólalt:

- Te meg hová készűlsz ilyenkor? - húzta fel az egyik szemöldökét.

- A suliban az egyik srác, Scott McCall áthívott magához vacsorázni, mellesleg ott lesz az anyja is. - mondtam el a sztorit.

- Nem mehetsz el! - jelentette ki.

- Mi? Mégis mért nem?? - akadtam ki.

- Mert holnap telihold lesz és neked fel kell készülnöd és gyakorolnod is kell! - magyarázta.

- De már elég felkészült vagyok, kérlek hadd menjek el. - könyörögtem.

- Nem és kész! Itthon maradsz és gyakorolsz!! - parancsolta.

Haragomban felrohantam a lépcsőn és magamra csaptam az ajtót. Leültem az ágyra majd előkaptam a telefonom. Felhívtam Scott-ot:

- Szia! -köszönt boldogan a telefonba. - Már úton vagyok érted. - mondta.

- Szia! Hát figyelj.... Nem tudok elmenni hozzátok, sajnálom. - hajtottam le a fejem.

- De mégis miért nem? - kérdezte aggódóan.

- Apa nem enged el. - magyaráztam.

- És miért nem?

- Hát mert... Ízé.. Kiderült, hogy vele megyek el vacsorázni valahová. - magyaráztam ki magamat az egészből.

- Oh, rendben akkor majd holnap találkozunk, addig is szép álmokat neked és jó éjszakát. Szia! - mondta szomorúan.

- Köszönöm, neked is, szia! - evvel letettem.

Most haragszik rám és szomorú, érzem.
Dühömben ledoptam a telefonom az ágyra, majd felálltam és a szekrényemhez lépkedtem. Levettem a ruhámat és helyette egy fekete farmert és egy fekete hosszúújjút kaptam magamra. Ehez egy fekete bakancsot választottam, hajamat pedig kontyba fogtam. Ezután kimentem a szobából, lementem a lépcsőn egyenesen a pincébe. Megkerestem az íjamat és magamhoz vettem néhány nyilat. Az oldalamra kötöttem egy fegyvertartó öv szerűséget amiben egy kés volt és 3 darab tőr. A nyílvesszőket a hátamra kaptam, megfogtam az íjam, majd felmentem a lépcsőn és kisurrantam a ház hátsó ajtaján. Az erdő felé vettem az utamat.

Nagyjából már 20 perce sétálhattam a sötétben mikor botreccsenést halottam magam mögött. Azonnal megfordultam és közben kivettem egy nyilat a tartójából és felemeltem fegyverem. Nem tudtam hová célozzak mivel nem láttam senkit sem. Párszor még körülnéztem majd leeresztettem a már tüzelésre kész íjamat. Mikor megfordultam akkor jött rám igazán a szívbaj mivel, egy magas fekete hajú fiút véltem felfedezni magam előtt, fekete szerkóban és egy azonos fegyverrel a kezében, mint ami nekem volt. Azon nyomban ledoptam az íjam és kikaptam a késemet a tartójából és a nyakának szegeztem volna, ha nem lett volna gyorsabb nálam és nem kapta volna ki a kezemből. Messzire eldopta majd a szemembe nézett és így szólt:

- Te hogy, hogy látsz engem?! - hangja mély és rekedtes volt.

- Miért ne látnálak?! Ember vagy nem valami természetfeletti. - válaszóltam.

- De te nem láthatnál engem. - magyarázta.

- De mégis miért nem? Ki vagy te? - kérdeztem.

- A nevem Alec Lightwood és árnyvadász vagyok. - mondta.

Sziasztok!💛
Itt van az új rész, remélem tetszik nektek, ha igen akkor kérlek jelezzétek, sokat jelentene nekem.

Köszönöm, hogy elolvastad! ❤️

Puszi: Zsanessz🤍