Sziasztok! A nevem Allison Argent és 17 éves vagyok. Az apukámmal most költöztünk ide Beacon Hills-be. Az anyukám meghalt, ennek már 1 éve. Nagyon hiányzik. Szóval ezért is költöztünk el az előző lakhelyünkről. Amúgy vadász vagyok, ahogy az apukám is és a család előző nemzedékei is. Farkasokra vadászunk, de én csak a gonosz, gyilkos vérfarkasokat ölöm meg. Nem úgy, mint a rokonaim.

Ma lesz az első napom az új suliba és már nagyon izgatott vagyok. Azért kissé félek, hogy nem tudok majd beilleszkedni vagy nem találok barátokat, de próbálok optimista lenni.

Reggel 5:30-kor keltem és azonnal kiugrottam az ágyból. Ilyen korán csak azért kelek mert futni indulok, mert hát vadász vagyok és kell egy kis edzés, hogy kondiban tartsam magam. Felvettem a futós cuccom és már indultam is.

Szeretek ilyenkor futni járni, mivel ilyenkor nincs sok ember vagyis egyáltalán nincsenek emberek a város utcáin. Egy normál tempóban futottam mikor meghallottam, hogy valaki fut mögöttem. Sebes léptekkel futott felém, tehát megfordultam és a fiú nekem jött. Majdnem hátra estem de az idegen egy szempillantás alatt el is kapott és felállított.

- Nagyon sajnálom, nem láttalak. - magyarázkodott.

- Semmi gond. - válaszoltam.

- Figyelj nekem most sietnem kell, szóval bocsáss meg. - hadarta.

- Rendben. Akkor szia. - köszöntem el az idegentől.

- Szia. - intett majd futott is el. Baromi gyors volt.

Van egy olyan érzésem, hogy még találkozni fogunk.

* 2 óra múlva *

Már hazaértem és készülődtem, nagyon izgultam már. Lementem a konyhába ettem egy tál műzlit aztán apát megvárva kimentünk a kocsihoz és beszálltunk majd elindultunk a gimi felé. Pár perc múlva már az iskola előtt álltunk a kocsival.

- Szia apa. - adtam egy puszit az arcára majd szálltam volna ki, mikor apa szólt hozzám.

- Délután siess haza és el ne felejtsd az esti gyakorlást! - mondta.

- Tudom, rendben, oké, szia. - köszöntem el majd kiszálltam a kocsiból és besétáltam az iskolába.

Minden normális volt, egy átlagos gimi, csak azt nem tudtam, hogy hol van a tanári iroda. Elindultam egyenesen a folyosón mikor egy vöröshajú lány jött oda hozzám.

- Minden bizonnyal te vagy Allison az új lány, az osztálytársam és egyben az új legjobb barátom. - mondta.

- Igen én vagyok az, és te pedig?!

- Lydia Martin. -nyújtotta a kezét és én pedig kezet fogtam vele. - Gyere körbevezetlek. - és ezzel elindult én pedig követtem.

Megmutatta mi hol van majd a tanárihoz vezetett ahová már egyedül kellett bemennem.

- Köszönöm a kis körbevezetést, hálás vagyok érte. - mondtam.

- Nincsmit, órán találkozunk, szia. - ezzel ott hagyott én pedig bementem.

Bent az igazgatónő elmagyarázott mindent majd megmutta a szekrényem és elvezetett ahhoz a teremhez ahol órám lesz. Megköszöntem neki majd bementem. Minden tekintet rám szegeződött én meg zavarba jöttem. A tanár megszólalt:

- Szervussz! Bizonyára te vagy Allison, kérlek, mutatkozz be pár mondatban.

- Sziasztok! Allison Argent vagyok, 17 éves és most költöztünk ide az apukámmal. Szeretek sportolni. Nagyjából ennyi.

- Köszönjük Allison. Most pedig foglalj helyet. -mondta majd magyarázott tovább.

Én megkerestem az egyetlen üres helyet egy srác mögött, aki nem más volt mint akivel összefutottam a városban. Leültem és elkezdtem keresgélni a tollaimat de egyet sem találtam és ekkor az előttem lévő, de számomra már nem idegen fiú mefordult.

- Allison, látom nincs tollad, tessék fogadd el az enyémet. - nyújtotta felém az említett tárgyat.

- Köszönöm szépen. - vettem el tőle.

- Amúgy Scott McCall vagyok. - mutatkozott be.

- Allison, de te ezt már tudod. - mondtam, ő pedig mosolygott és előre fordult.

Az óra elég unalmas volt és az egész napom is. Az utolsó óra elteltével a szekrényemhez indultam. Kinyitottam, és egy levelet találtam benne.

" Szia, lenne kedved átjönni hozzánk ma este vacsorára? " Scott McCall

Miután elolvastam felkaptam a fejem mert már ott is termedt mellettem a személy aki a levelet írta.

- Szia. - köszöntem. Szólásra nyitotta a száját de mielőtt egy szót is szólt volna megszólaltam.

- Igen, lenne kedvem átmenni hozzátok ma este. - mosolyogtam.

- Este nyolcra mehetek érted? - kérdezte.

- Igen. - válaszoltam majd egy puszit nyomtam az arcára és elindultam haza.

Sziasztok!💛
Itt lenne az első rész, nem tudom mennyire tetszik nektek, ezért kommenteljetek vagy nyomjatok a VOTE gombra és ezzel jelzitek nekem, hogy tetszik.

Köszönöm, hogy elolvastad! ❤️

Puszi: Zsanessz🤍