-Kérlek. -suttogtam a könnyeim között.

-Nem mehetsz oda. -mondta határozottan. -Gyere. El kell tűnnünk innen. -folytatta Red nyugodt hangon.

Karja még mindig tartott és fájdalmas zokogásban törtem ki. Egyszerűen nem bírtam abbahagyni.

-Ha tudni akarod, soha többé nem fogod őt látni. Ez az ára annak, hogy elmenekültél.

Brett egy fának támaszkodva állt előttem. Red felmordult.

-Miért akarsz annyira halhatatlan lenni? Mire lenne az jó? -kérdeztem remegve. Red továbbra is tartott.

-Hogy mire? Az idő, nagy hatalmat ad. És az emberek félni fognak.

-És az miért jó, ha egy örökkévalóságon át félnek tőled?

-Annál nagyobb a hatalmam. -éreztem a hangján, hogy mosolyog.

Brett elindult felém, Red pedig gyorsan farkassá változott. Erre Brett megállt.

-Ugyan. Tudod jól, hogy nem tehetsz semmit. Előbb - utóbb ő is az enyém lesz. Vagy meghal akár a többiek. -mondta Rednek mire ő csak hangosabban morgott rá.

-Red, menj innen.

Red értetlenül nézett rám.

-Menj! -mondtam még egyszer. -Nem akarom, hogy bajod essen.

-Nem. -hallottam meg Red hangját és meglepetten néztem rá.

-Te így is tudsz beszélni?

-Csak te és a farkasok értik, amit így mondok.

-Nem hagyom, hogy még egyszer megsérülj.

-Én pedig nem hagyom, hogy megölesd magad.

Ekkor Brett nekiugrott Rednek. Én pedig a földhöz érintettem a kezemet. Át kellett adnom a fájdalmam a földnek. Ami remegni kezdett. Majd meg is nyílt. Ezt csak akkor voltam képes megtenni, ha akkora fájdalom ért, amit már nem tudtam elviselni sokáig. Red és Brett között is megrepedt a föld és meglepődve hátráltak. Majd Red egyre közelebb ugrott hozzám.

-Mássz fel a hátamra! -kiáltott felém farkasként.

-Na de... -mondtam elgyengülten. -Nem fog menni.

Erre Red lefeküdt. Én pedig nagy nehezen felmásztam a hátára. Majd Red futni kezdett. Az erdő pedig homályos árnyékot vetett ránk.

Red szemszöge:

Egy idő után már nem követtek minket és Den is megtalált minket. Nem mehettünk vissza a házba. Haza kellett mennem. Néha felpillantottam Aleára is. Szorosan fogott egy darabig, de mostanra elengedte magát. Arcát a bundámba fúrta és néhány könnycseppet még elhagyott az úton. Azt hiszem belenyugodott a történtekbe. Eleinte dühös voltam, mert elment. De kész lett volna az életét is feláldozni, hogy megmentsen engem. És.. ahogy akkor láttam, amugyan is képtelen lettem volna ott hagyni. Egy kis idő után úgy döntöttünk megállunk pihenni. Fát akartam gyűjteni, de Den megállított.

-Te inkább maradj mellette.

Ezzel elment.

Alea szemszöge:

Mikor felébredtem Red engem bámult. A tűz megint csak fényesen ragyogott az arcán. És.. talán halványan mosolygott is. Ami igazán meglepett. De gyorsan változtatott ezen.

-Jó, hogy felébredtél végre.

-Köszönöm, amit tettél. -mondtam. És biztosra vettem, hogy dühös lesz. De már ki kellett mondanom.

-Én köszönöm.

Ez meglepett. Nagyon. De jól is esett. Úgy éreztem régen hallottam ilyesmit.

-Szívesen. -mondtam. -Den hol van?

-Fát gyűjt.

-Értem. És most mit akarsz tenni?

-Haza kell mennem.

Elnéztem másfelé ő meg elhallgatott.

-Te miért nem mész haza? -kérdezte. -Van szárnyad, haza tudnál repülni.

-Az nem ilyen egyszerű. Én egy hullócsillag vagyok. Talán sohase térhetek vissza.

-Akkor gyere velem.

-Tessék?

-Mondom, gyere velem.

-És mégis hova?

-Majd meglátod. De egyenlőre szeretném, ha az én titkom maradna.

Bólintottam, bár nem értettem ezt az egészet.

-Azt hittem itt akarsz majd maradni. -szólalt meg hirtelen.

-Miért maradnék?

-Hát, hogy bosszút állj Bretten.

-Nem fogok bosszút állni rajta. A bosszú gyűlöletből születik és én nem gyűlölöm őt.

-Hogy érted azt hogy nem gyűlölöd?

-Egy angyal nem gyűlölhet senkit.Minket szeretetre teremtettek, de úgy tűnik a farkasok tele vannak gyűlölettel.

-És ez miért jó?

-Szerinted miért jó szeretni?

De ő csak hallgatott.

-Te szerettél már valakit valaha?

-Szerettem, egyszer nagyon régen.

Nem mondtam semmi többet. Nem faggattam mi történt. Habár néha a kíváncsiságom erősebb volt, most visszafogtam magam. Bármi volt is ami Red múltjában történt, tudtam, azt néha nehezebb elfelejteni, mint csak túltenni magunkat rajta. Nem felejtem el, amit Brett tett. Igazából sajnáltam őt. Mert én láttam valamit amit ő nem.

Na sziasztok!

Kicsit úgy érzem megkésve jött a rész, bár ez vetekszik egyesek állításával, viszont lenne egy kérdésem. Szerintetek érdemes-e folytatnom a történetet? És ha igen, van ötletetek a folytatásra? Hupsz ez már kettő. Mind1. Kíváncsi lennék a véleményetekre.

Szép napot nektek!!

Ui: Kezdem kissé elveszteni az ihletem, főként ezért várom a visszajelzéseket tippeket! Szóval előre is nagyon köszi!