10. Fejezet: Hadian
Red szemszöge:
Amikor visszatértem, se Den se Alea nem volt a tűznél. Gyorsan farkassá változtam. Éreztem Brett és a farkasai szagát. A félelem fájdalmasan hasított belém.
Majd futásnak eredtem. A faágak az arcomba csapódtak, de nem törődtem vele. Ha Aleának valami baja esik sose bocsátom meg magamnak. Ám, mikor a nyomukra bukkantam megtorpantam. Brett eleinte még felém nézett, majd elmosolyodott. És Alea felé fordult, akit tőle nem messze kötöztek meg. Láttam, ahogy Alea kinyitja a szemét és ahogy Brett az arcára teszi a kezét, majd közeledni kezd felé. Éreztem, ahogy a düh elborítja az agyamat. Torkomból üvöltés tört fel, és kirontottam a fák közül. Alea rémülten nézett rám. A farkasok körbe vettek.
-Örülök, hogy végre megérkeztél. -vigyorgott rám Brett.
-Engedd el őt!
-Te is tudod, hogy miért nem tehetem. És mielőtt harcolni kezdenénk, jól gondold meg mit akarsz tenni. -mondta és intett egyet.
Két srác Dent lökte előre a földre. Megremegtem. Den borzalmasan nézett ki.
-Den! -kiáltott fel Alea is.
Csak álltam ott elbizonytalanodva és nem tudtam mit tegyek.
-Szóval? Megadod magad vagy meghalsz? És veled együtt a barátod is.
Alea szemszöge:
Nem hagyhattam, hogy meghalljanak. Valamit tennem kellett és éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szemembe. Már nem tudtam volna elviselni, hogy meghalljanak. Azt hiszem abba belehaltam volna.
-Brett várj! -kiáltottam fel.
Ő érdeklődve felém fordult.
-Engedd el őket.
-És mit adsz cserébe?
-Amit akarsz. Megteszek bármit.
-Alea ne csináld! -kiáltott rám egyszerre Red és Den.
Majd mindketten a farkasokra rontottak.
-Red ne! -kiáltottam. -Brett kérlek! Megteszek bármit!
-Akkor is, ha a halhatatlanságnál talán kissé többet kérek?
Megdöbbentem. Vajon mit akarhat tőlem? Szeme gonoszul villogott. Ám Red felvonyított, Den pedig a földre zuhant.
-Igen! Csak ne bántsd őket! -kiáltottam.
-Alea... nyögte Den.
Brett ekkor felém fordult.
-Tegyünk egy próbát! -sandított Red felé. -Vagy kettőt! Kösd meg őket!
-Tessék? -meglepődtem, hogy ezt kérte tőlem.
-Ha nem teszed meg, helyben végzek velük!
-Ren.. Rendben. -mondtam, majd a kezem végighúztam a talajon. Féltem, hogy amit teszek azzal hozzájárulok, ahhoz, hogy Brett megölje őket. De ha nem tettem volna meg, biztosan megöli őket. Indák törtek elő a földből. Éreztem ahogy fogy az erőm. Eddig is a rengeteg gyalogolás kifárasztott. Most még gyengébb voltam.
-Remek! -mondta Brett, miután az előtörő gyökerek mozgásképtelenné tették Redet és Dent.
-Alea! Ne tedd ezt kérlek! -kiáltott felém Red.
-Sajnálom.. -suttogtam.
-Sokat jelent neked Alea ugye? -kérdezte gúnyosan Brett.
Felemeltem a fejem. A vörös farkas hirtelen visszaváltozott. Majd egyenesen a szemembe nézett. Kétségbeesés és félelem tükröződött vissza, egyébként tiszta szemeiben.
-Szóval nem felesz, hm? Akkor nincs más választásom, kiderítem.
-Brett ne merészeld! -morgott Red.
-Miért ne? -kérdezte, amint továbbra is felém tartott. Újra elismételte az előbbi mozdulatsort, mire én teljesen ledermedtem. Brett ajka már csak centiméterekre volt. El akartam fordítani az arcom, de ő egyik kezét a nyakam alá csúsztatta, míg a másikat továbbra is az arcomon pihentette. -Nem ez nem történhet meg! -sikított egy hang a fejemben. Red felüvöltött újra, a gyökerek leszakadtak róla, majd felénk rohant.
Farkasok ugrottak egymásnak és kitört a zűrzavar. Ám ekkor egy nyíl egyenesen a Red hátába kapaszkodó farkasba csapódott. A farkasok meglepve néztek körül, akárcsak én. Lovasok jöttek elő a fák közül, egyeseknek íjak voltak a kezükben, míg másoknak kard. A farkasok Brettel együtt visszavonulót fújtak. Red visszaváltozott. Odarohant az egyik lovashoz, aki erre a kezét nyújtotta és felugrott mögé.
-Gyere! -kiáltott felém egy másik, miután egy fiú eloldozott.
Red szemszöge:
Megkönnyebbültem, amikor a katonák ránk találtak. Viszont Aleával valami nem volt rendben. Most nem ellenkezett Brettel annyit és nem küzdött. Ez aggasztott. Den rosszabbul nézett ki mint valaha. Viszont lóháton gyorsabban odaértünk Hadianba. Hadian. Furcsa volt viszontlátni a szülőhazámat. Hiszen olyan régóta próbáltam elszökni előle.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top