Nem sokkal később kitettük Mónikát egy teljesen más címen, mint ahová engem hívott nemrég, de nem igazán tudott érdekelni. Valószínűleg soha többé nem találkozunk.

– Figyelj rám, Márk – szólalt meg Körte. Én épp a telefonomat nyomkodtam, így motyogtam neki egy ahát. – Mondom figyelj rám, te idióta – emelte meg a hangját.

– Oké, nyugi – tettem el a mobilomat a zsebembe, majd a menedzseremre néztem.

– Felfogtad, hogy a Gyerek írt neked egy dalt? – nézett rám egy pillanatra, majd újra az útra szegezte a tekintetét.

– Nehezen, de nagyjából igen – bólintottam.

– Ez az alkalom, amire öt vagy hat hete vársz, tudja már a fene! – közölte izgatottan. – Ha elcseszed, kinyírlak! – váltott komoly hangsúlyra.

– Tudom. Ez az utolsó esélyem – haraptam a szám sarkába.

– Remélem odáig vagy annyira a Gyerekért, hogy ne húzd bele a szarodba, és olyan karriered legyen, amilyet neked ezzel a dallal szánt – folytatta, miközben a szakállát piszkálta.

– Mi lenne, ha nem beszélnénk mindig erről? – dünnyögtem. – Nagy Márk vagyok, senkit sem szeretek jobban, mint magamat – bizonygattam.

– Mondogasd még, hátha elhiszed – röhögött fel Körte. – Mellesleg ügyesen szabotáltad azt az elköszönést, gratulálok – nyújtotta felém a tenyerét, én pedig belecsaptam.

– Ki nem állhatom azt a srácot – fontam össze magam előtt a karomat.

– Nekem sem a szívem csücske, elhiheted – felelte.

– Akkor miért nem beszéled le Bekát erről? – ráztam meg.

– Szerinted nem ezen dolgozok azóta, mióta Bexi lett? Egyébként pedig... ez a szemét az első szerelme, nem fogja egy könnyen elengedni – mondta.

– Persze, tudom. Ő volt előbb – dőltem hátra csalódottan az ülésemben.

– Az mindegy, ki volt az első. Csak az számít, ki lesz az utolsó – vont vállat. – Szerintem nem is kell olyan sokat várnod – tette hozzá vigyorogva.

– He? – kérdeztem értelmesen.

– Átgondoltad te egyáltalán a dal szövegét, vagy csak örülsz, hogy van? – nézett rám egy pillanatra.

– Mármint? – ráztam a fejem értetlenül.

– „Ha valaki szeret, az akkor is szeret, ha időnként csalódást okozok." – idézett a szövegből, majd amikor látta, hogy még mindig nem esett le, felsóhajtott, de annyiban hagyta.

 – Igazából a döntő ideje alatt mindenkinek csalódást okoztam. Bekával meg egy seggfej voltam, mégis szóba áll velem – húztam el a számat. Tökéletesen rám érthető volt a szöveg.  – Ott vannak a Márkerek. Akiknek még mindig szeretniük kéne. Akkor is, ha csalódást okozok.

– Jelenleg nincsenek olyanok, hogy Márkerek. Nem nyilvánosan. De ha a kiadó rábólint a Hullócsillagra, akkor már csak rajtad múlik, hogy visszatérnek-e – közölte.

– Ezzel a dallal nem lesz nehéz – mosolyodtam el.

– A gyerek eddig is tehetséges volt, de ezzel most minden eddigit felülmúlta – piszkálta a szakállát Körte. – Meg kellett volna tartania – tette hozzá.

– Tudom. Én is mondtam neki, de nem engedte, hogy lemondjak róla – biccentettem az ablakon kibámulva.

– Lemondtál volna a dalról? – szaladt fel a szemöldöke meglepetten és egy pillanatra rám nézett, majd újra az útra figyelt.

– Azok után, hogy senki nem akart nekem egy sort sem írni, egy ilyen dalt, mint a Hullócsillag elég meglepő úgy hallani, hogy nekem szánják – vontam vállat. – Ha megtartaná hatalmasat robbanna vele. Talán nagyobbat, mint a Késtéllel.

– Így viszont te robbanhatsz vele. A műsoros imidzset újra felvéve nagyobbat, mint a Gyerek a Késtéllel – foglalta össze a menedzser, hogy miről mondott le ezzel Beka, miközben átsorolt egy másik sávba és lekanyarodott az otthonom felé.

A házunk előtt leparkolva köszönés képen biccentettem egyet Körtének és már épp becsaptam volna magam mögött a kocsi ajtaját, amikor a menedzser utánam szólt.

– Márk! Bárhogyan is alakuljon a Gyerekkel – kezdte lassan a fonott szakállát piszkálgatva. – Támogatom. De ha megbántod ugyanúgy szétrúgom a segged, mint ahogyan a Nádoréval tenném – közölte komolyan. Válaszul végül csak bólintottam egyet, majd becsaptam az ajtót és Körte elindult.

Kívülről talán érdekes képet alkotnak, de Körténél jobb menedzsert Beka sosem találhatott volna. És rosszabbat nem is érdemelne.

•

A ház ajtaján belépve természetesen anyával találtam szembe magamat, aki ahelyett, hogy munka után kipihente volna magát, inkább megvárt és faggatni kezdett. Én pedig izgatottan elmagyaráztam neki mindent, de főleg a Hullócsillagról beszéltem.  Ha akartam sem tudtam volna figyelmen kívül hagyni a halvány mosolyt az arcán. Talán legalább annyira várt erre a pillanatra, mint én. Egy idő után viszont elküldtem őt aludni, tekintve, hogy késő volt és ő holnap dolgozni megy. Én pedig majd tűkön ülve várok Körte hívására. Az nem fontos, hogy csütörtök lesz. Amikor hétfő délután kitaláltam, hogy elmegyek én is a vetítésre, még akkor megszereztem az igazolásomat az egész hétre. Hála anyu doki barátnőjének a gimiből. Életre szóló barátság. Csak számomra ismeretlen ez? Mindenesetre anyu barátnője nem csak megírta az igazolást, hanem még el is küldte a sulinak. Igazi életmentő.

Fogalmam sincs, hogyan fogok leérettségizni. A Pop/Rock rengeteg időt elvett tőlem, ráadásul a suli imádott, és nem kellett csinálnom semmit a verseny alatt. Viszont amikor visszatért minden a rendes kerékvágásba, a tanárok is elkezdtek szívatni, matekból például egyenesen bukásra állok. Gőzöm sincs a tizenkettedikes töri anyagról, valamint a magyar sem tűnik túl fényesnek. Ki kéne találnom, mit szeretnék kezdeni magammal az érettségi után. Viszont egyszerűen nincs semmi, amit el tudok képzelni magam előtt. A népszerű szakok egyébként is felejtősek, mert a jelentkezők száma miatt magasabb a ponthatár. De a zenélésen kívül amúgy sem tudom máshol elképzelni magam - a hiányos zenetudásom miatt viszont a művészetinek lőttek. De elmehetek pénztárosnak vagy egy raktárba. Bár akkor már inkább az utóbbi. A kassza mögött ülni és naponta milliónyi emberrel találkozni, miközben még a nevemet is tudják a pólómra tűzött kitűző miatt? Kösz nem, akkor inkább a halál.

Tehát nekem annyi. Ha a Hullócsillagot elcseszem, vége van. Így legalább benyöghetem azt, hogy halasztok egy évet. Csak ne bukjak meg az érettségin. Még Aszádék is átmentek! Igaz, mindenből kettest kaptak, azt is valószínűleg csak szánalomból, de átmentek. A legnagyobb büszkeségük Pepe történelem hármasa.

 – Anyám totál be volt rágva, amiért egyszer sem ültem le tanulni, aztán lecsapott elém egy könyvet és kinyitotta Rómánál. Addig nem engedett felállni, amíg nem tudtam minden kérdésére válaszolni – mesélte röhögve a srác.

– Aztán a mázlistának pont ezzel kapcsolatban kellett esszét írnia, illetve néhány dolgot betippelt és átment – fejezte be a történetet Körte unottan. Legalább ezredjére hallgatja végig.

Mondjuk velem szemben kétszer akkora lesz az elvárás a hullócsillag-szerű karrierem miatt. (Tényleg illik hozzám ez a dal.) Hirtelen jött, fényesen ragyogott, aztán elhalványult, míg nem teljesen eltűnt. Csak reménykedni tudok, illetve megtenni mindent, hogy most ne bukjak el. Egyszer elég volt.

•

Korán reggel az ajtóm nyitódására ébredtem. Anya próbált halkan közlekedni, de sosem ment neki. Nem mozdultam, a szemem lehunyva tartottam, és csak remélni tudtam, hogy kimegy, én pedig aludhatok tovább. És így is tett, előtte viszont valamit letett az éjjeliszekrényemre. Bezárta maga után az ajtót, én pedig álmosan fordultam a másik oldalamra, és amikor kinyitottam a szemem, tökéletesen láttam, mi van a szekrényen. Egy újság, de nem egy egyszerű darab. Én és Beka voltunk a címlapon. Először nem jutott el az agyamig a tény, így már majdnem visszaaludtam volna, aztán mint a villámcsapás, megvilágosodtam. Címlapon vagyunk! Bekával! Közösen címlapon vagyunk!! És ez nem csak az én részemről jó. Ezelőtt mindketten csak egyetlen egyszer voltunk címlapon - mily' meglepő módon - a Pop/Rock duettdöntős csókunkkal. Most egy dal miatt voltunk ott. Beka szerzőként én pedig előadóként. Ez pedig ennél jobb nem is lehetett volna. A ,,kapcsolatunkról" nem tudtak leszállni, így arról is tesznek néhány téves említést, de inkább ezt, mint hogy Nádorral mutassák valahol. Bár kinek mi. Neki az utóbbi verzió biztos jobban tetszene. Pillanatok alatt megjelent előttem a rémkép, miszerint Késtél-Geri mégis bejutott a műsorba, megnyeri, aztán kézen fogva mászkál Bekával mindenhová. Brr, ez inkább maradjon egy rémkép.

,,Hullócsillag! Nagy Márknak, a Pop/Rock sztár leszek! műsor második helyezettjének csúfos kudarca után volt duettpartnere, a tinisztár Bexi szerezte debütáló dalát."

,,A tegnapi szerelmes sztárok vetítésén többek között az is kiderült, hogy Nagy Márk (18) és Bexi (17) külön érkeztek a rendezvényre, de a fiatalok között továbbra is vibrált a levegő. – Nagyon jóban maradtunk a műsor után is – nyilatkozta titokzatosan Nagy Márk, aki mindenki legnagyobb meglepetésére elbukta a Pop/Rock sztár leszek! című tehetségkutató műsor döntőjét. – Természetesnek vettem, hogy én írom Márk első slágerét, tekintve, hogy a kapcsolatunk nagyon szoros – nyilatkozta szűkszavúan a fiatal énekesnő, Bexi, a Késtél és az Offline slágerek előadója és dalszerzője. A fiatalok közös menedzsere, Körte (kora n. a.) megkérdezésünkre elmondta, hogy a platinalemezes Bexi után Nagy Márk is a BPRP kiadónál jelenteti meg első lemezét. Ki tudja, talán a közös munka újra összehozza a közönségkedvenc párt, akiknek a Pop/Rock sztár leszek! műsorban előadott duettdalára majdnem egymillióan kattintottak a legnépszerűbb videó megosztó oldalon, és biztos, hogy senki sem felejtette azt a csókot."

Ez igaz. Még én sem. Erre már csak koccintani kéne, és inni. Meg előtte kiradírozni Késtél-Geri Beka életéből. A múltban felőlem maradhat, elvégre nélküle a lány nem futott volna be, én nem indultam volna a válogatón, és gőzünk sem lenne róla, hogy a másik létezik. De a jelenben nincs szükségünk rá.

Miután sokadjára elolvastam a cikket, visszaaludtam. A mobilom a mozi óta le volt némítva, az itthoni telefon viszont továbbra is hangosan jelezte a bejövő hívásokat. Arra ébredtem fel, és bár reméltem, hogy az illető hamar feladja, ez nem így történt, szóval kénytelen voltam kivonszolni magam a konyhába és felvenni azt.

 – Igen? – szóltam bele álmosan.

 – Na végre, Márk! Mi az istenért nem veszed fel ezt a rohadt telefont?! – fújtatott.

 – Nyugi, csak aludtam, a telóm meg még a film miatt le van némítva – ásítottam.

 – Na mindegy. Először is. Láttad az újságot? – kérdezte izgatottan témát váltva. Néha ijesztően gyorsan megváltozik a hangulata. Mérgesről vidámra, vidámról mérgesre - bár az utóbbi sokkal gyakoribb jelenség.

 – Igen! Kicsit ferdítettek a sztorin, de ettől függetlenül még rohadt jó – feleltem valamivel éberebben.

 – Ahogy mondod – felelt Körte. – Másrészt. Voltam bent a kiadónál – kezdte.

 – Van valami a Hullócsillaggal? – kérdeztem azonnal.

 – Egyelőre semmi konkrét. Balogh elégedettnek tűnik, viszont egy egyhetes projekt előtt állunk, szóval majd csak utána forgatunk – mondta fura hangsúllyal.

 – Miről van szó? – kérdeztem gyanakodva.

 – Tudod, mi az a 15percEurópa? – kezdte.

 – Egy műsor, a hozzám hasonló tehetségkutatós hulladéknak? – találgattam. Egyébként ez milyen jó ötlet már! Európa szerte összegyűjteni a veszteseket és adni nekik még egy esélyt.

 – Egy utazási műsor – röhögött. – Ismered a hamburgerezőt a Nyugatinál?

 – Aha – bólintottam, nem igazán értve, hová szeretne ezzel elvezetni.

 – És  az Üres Utcákat ismered? – tette fel a következő kérdést?

 – Aha, a BPRP hat tagú hip-hop bandája. Mi ez, Legyen ön is milliomos? – túrtam a hajamba.

 – Nem, de ha ezeket összerakjuk, akkor az jön ki, hogy a srácok szalmonella-fertőzést kaptak a kajától, miközben holnap mentek volna forgatni a műsort, amit említettem – magyarázta. – És mivel a forgatást nem lehet lemondani, ezért felszabadult hat repülőjegy Londonba. Ebből pedig egy a tiéd.