Hát ez a Mi lett volna, ha ... sorozat szöszében történt így a testvérek nagy találkozója előre le szögezem, abban amit olvastok, hogy fog történni azt majd később tudjátok meg.  De fognak majd találkozni azt azért elmondom, de nem ilyen körülmények között

Köszönet az ötletért: Kisgina08

Sirius nem értette, hogy felesége miért tördelte a kezét és kerülte a pillantását, de úgy érezte valami hatalmas gond lehet, ha az ő örökké határozott bátor neje egyenesen remegett előtte. Szemöldök ráncolva gondolta végig a közelmúlt eseményeit és arra kellett rájönnie, hogy neje éppenséggel most akarja bevallani neki, hogy bizony elválnak útjai és kiteszi a szűrét és nem a hortenzia bokrok alá. A titokzatos levelezések, telefonhívások és az ideges viselkedése csak erre az egy következtetésre engedte, hogy neje el akar tőle válni. Már a puszta gondolatra is sírhatnékja támadt, sőt mi több agyon verte volna azt a mocskot, aki képes volt elcsábítani tőle a szeretett nejét. Bár nem csodálkozott ezen, hiszen az elmúlt évek, és hónapok alatt nem sokat tudod a családjával lenni és a magányos nő az bizony egy magányos nő.

- Mit szeretnél mondani? Kérdezte sírni hangon Sirius, mire Liz idegesen kezdett járkálni.

- Dühös leszel és meg lesz rá az okod, de hidd el csak azért tettem, amit tettem, hogy megvédjem a családom minden egyes tagját. Kezdett bele a nő és Sirius gyanakodva nézet a nőre és valahogy jobban nyugtalanította az a tény, hogy minden bizonnyal nem a válás lesz ennek a beszélgetésnek a témája, ha nem valami jóval sötétebb dolog.

- Mit tettél? Kérdezte halkan Sirius.

- Ami... amit mondani fogok az felettébb kényelmetlen helyzetbe fog hozni téged főleg, most, hogy elő léptettek, de... de hidd el, hogy nem tudtam volna úgy élni, hogy nem teszek valamit. Minden bizonnyal, mint auror tenni fogod a dolgot, de kérlek ne a múlt sérelmei vezéreljenek. Ígérd meg Sirius - fogta meg a férje kezét remegve Liz.

- Te miről beszélsz Elizabeth? Megijesztesz...

- S... Sirius én segítettem valakinek, aki valamikor nagyon rossz útra tért, de hidd el csak is azért, hogy másokon segítsen. Hadarta Liz és eleredtek a könnyei - csak is ez miatt semmi más oka nem volt azon kívül, hogy valamikor ismertem és tudtam, hogy ő jó ember. És tudom, hogy te is tudni fogod, és nem csinálsz semmi butaságot. Remegett a nő ajkai és Sirius már ideges rémülettel meredt a nejére.

- Beszélnél világosan úgy, hogy én is értsem? Kérdezte visszafojtott indulattal a férfi és Liz egész testében remegett.

- Én... én...én - nyelte nagyot a nő és felpillantott Siriusra - megmentettem egy halálfaló életét és elmenekítettem. Mondta halkan a nő.

- Hogy?

- És megtévesztettem a mi és az Amerikai mágiaügyi minisztériumot é... és - nyelt újból a nő egy nagyot és egyenesen már egész testében remegett - én voltam az, aki az auror csapatok kezére adta azokat a halálfalókat, akik a Minisztériumi átrium falára voltak szegezve.

- Tessék? Lépet hátrébb a férfi és a fejét ingatva nézet a nejére - te vagy a Vadász? Egek - kapott a fejéhez Sirius - ugye nem mondtad el senkinek ezt? Kérdezte idegesen a férfi.

- Icha-n, Lotte-n, Roy-on és Remus-on kívül senki sem tudja illetve... már te is.

- Bells ezt most miért mondtad el nekem? Kérdezte idegesen a férfi - tisztában vagy vele, hogy amit elmondtál jelentenem kell? A Vadászt körözik önbíráskodás miatt és minimum hét év Azkaban, ha nem több év vár rá - sziszegte Sirius - Ezt eltitkoljuk..., senkinek sem mondhatod el. Hallod! Senkinek - bődült el a férfi - a nejem nem megy oda arra a szörnyű helyre, amíg én élek.

- De ki fog tudódni...

- Nem! Csattant fel Sirius.

- Pedig igen, mert az a halálfaló, aki megmentettem egy utánam nyomozó fejvadász rá talált és, hogy ő és a családját megmentsem, ezt fel kell vállalnom. Mancs még több családtagomat nem engedem el.

- Még is ki ez a halálfaló?

- Az öcséd - felelte Liz és figyelte ahogyan a férje arca eltorzul a döbbenettől és a fájdalomtól és neki esik a falnak - mikor te úton voltál Jamiekkel váratlanul beállított merő véresen és hidd el csak is azért mentettem meg akkor, mert az öcséd volt, de később a Vadászataim során találkoztam egy halálfalóval, aki elmondta, hogy Reg csak is azért lett az aki, hogy kettőnket megvédjen.

- És te hittél neki?

- Haldoklót nem én miattam beteg volt már akkor - ingatta a fejét a nő, mikor rémülten rá meredt a férje - ő volt Morry apja. Hajtotta le a fejét Liz - akkor ígértem meg, hogy megkeressem a fiát és sajátomként nevelem, amit meg is tettem illetve tettünk.

- Értem - bólogatott a férfi, majd a nejére meredt - mond, mikor azt mondtad, hogy mardekárost bújtatsz az pincében méghozzá az öcsémet, te igazat mondtál? Kérdezte Sirius.

- Igen - bólintott a nő. Sirius idegesen halkan felnevetett, majd beletúrt a hajába,

- Akkor az sem véletlen, hogy abban az időben találtad meg a Hamiton fiút ugye? Fordult a nejéhez Sirius, aki lassan bólintott - Reginalad Hamilton valójának az öcsém?

- Igen. Abban bíztam, hogy így új életet kezdhet tiszta lappal. És úgy is lett, amíg nem jött ő és tönkre nem tette az egészet.

- Ez így is maradt volna, mond? Soha nem tudtam meg volna, hogy az öcsém él?

- Nem - felelte egy hang Sirius mögött. Ijedten perdült meg a sarkán és Liz-t a háta mögé lökte a belépőre szegezte a pálcáját. Sirius döbbenten figyelte a szobába sétáló férfit. Korántsem emlékeztette a vékony erőtlen öcsére, akit utoljára látott. Az előtte meg álló büszke tekintetű varázsló vállas és izmos volt. Arcán a sajátjához hasonló szakáll borította és majd nem hogy ugyan olyan hosszú hajjal állt meg előtte. Szürke szemei voltak az egyetlen egy dolog, ami ugyan olyan volt, ahogyan Sirius emlékezet az öcsére. Meleg parázsló hamuszürke.

- Én volt az, aki nem akart vissza jönni ide és kívántam, azt, hogy soha ne tud meg hogy élek. De az élet közbe szólt - mosolyodott el Regulus - rég volt Sirius. Jól festesz.

- Megsírtalak te nyomorult féreg és te közben meg vígan élted az életed.

- Igen és nem hiszem, hogy tudok azon kívül bármit is mondani, hogy sajnálom, de tényleg csak ennyit tudok felhozni. Sirius nem akartam neked soha fájdalmat okozni, de az élet nem mindig fair. Fájdalmas múltunk van mind kettőnknek és most, ahogyan neked is nekem is van családom, nejem és gyermekeim. Ám ez nem kisebbíti vagy tünteti el a bűneimet. Készséggel állok a büntetés elé, de arra kérlek, a családomat hagyjátok ki ebből és Lizt. Nézet a bátyjára Regulus, mire Sirius leeresztette a pálcáját.

- Nem emlékszem olyan ügyre, ami megemlítette volna a nevedet... túl jelentéktelen kis bábú voltál a cimboráid között. Azért nem vághatlak sittre, mert megkaptál egy jegyet attól a mocsoktól. Nem öltél nem kínoztál csak közkatonaként szolgáltál, akit félre söpörtek mikor lehetett. Nem ítélnek, el nem kapsz semmi büntetést - ingatta a fejét Sirius - de tudni akarják, hogy tudtál elmenekülni az országból úgy, hogy nem vettük észre és rá fognak arra jönni, hogy a nejem volt a bünt társad...

- Mint auror gondolom...

- Köpök a munkámra Reg! Üvöltött Sirius - a nejem fontosabb annál! De, mond hogyan védjem meg a nejemet, hogy közben ellened tegyek? Az öcsém vagy az ég verne meg - túrt a hajába Sirus, majd két lépéssel át szelte a köztük lévő távolságot és megölelte az öcsét szorosan, miközben a könnyei megállíthatatlanul folytak le az arcán - basza meg Reg veled több gond van, mint velem.

- Testvérek vagyunk nem? Remegett Regulus hangja és visszaölelte ugyan olyan szorosan a bátyját, ahogyan ő tette, miközben az ö könnyei is folytak.

- De bizony az - döntötte a homlokát az öcséjének Sirius - mind ketten Black-ek vagyunk.

- Hát nem a legjobbak, de azok - mosolyodott Regulus a bátyjára - örülök, hogy látlak.

- Én is öcsém, de most meg kell védenünk a családunkat.

- Mégis, hogy?

- Nekem volna egy ötletem - szólalt meg Liz.

- Nem - felelték ugyan olyan hévvel a testvérek.

- De...

- Beszélünk Miss. Montgomery-vel vagy is Mrs. Valentine-al neki mindig van valami ötlete és így neked nem kell hülye ötleteket gyártanod drága sógornőm - mutatott Regulus a nőre,

- Én... én...

- Bells mára elég legyen - emelte fel a kezeit Sirius - ezt józanul már nem tudod elviselni.

- Apa? Szólalt meg egy hang nem messze tőlük. A lépcső alján egy kócos, álmos kis lány állt egy sárkány plüsst szorongatva.

- Emi bogaram neked aludnod kellene - lágyult el Sirius hangja és a lánya felé lépet, aki oda szaladt hozzá.

- Rosszat álmodtam - nyafogta Emily és az apjához bújt, majd Regulusra nézet - ki a bácsi? Kérdezte a kislány és Sirius Regulusra nézet, majd halványan elmosolygott.

- Ő a nagybátyád bogaram. Ő az én kisöcsém Regulus. Köszönj neki.

- Szia Regulus - intett neki Emily - engem Emilynek hívnak és őt Samunak - emelte fel a sárkányát a kislány.

- Szia, Emily - mosolyodott Regulus a kislányra - és szia, Samu - kacsintott a férfi és Emily felkuncogott. Sirius az öcsére nézet, majd a nejére és akkor abban a pillanatban kezében a kislányával megfogadta megvédi a családja minden egyes tagját kerüljön bármibe is.

Illusztrációja a szösznek a rajzaim között találjátok meg :)