1987 Január 2

Emily felmászott az ágyra és ráült Sebastian hasára, majd megbökte az alvó férfi arcát többször mire az kissé összerezzenve felriadt. Emily szélesen elmosolyodott és közelebb hajolt.

- Tudod milyen nap van?

- Igen péntek és szabad napom van. Bogárkám aludnák későn értem haza - nézet az órára a férfi - egek hat óra van.

- Tudom. Bólogatott lelkesen Emily - de ma van anya szülinapja is és meg akarom lepni mielőtt haza jön az üzleti útjáról.

- Az erszényemből vegyél ki pénzt és a nagypapi elvisz vásárolni. Hunyta le a szemét a férfi.

- Neeem - nyafogta a lány - ne aludj vissza Sebi.

- Kicsim később akkor elmegyünk.

- Nem - hisztizte Emily és dühösen verni kezdte a férfi mellkasát- én sütni akarok anyunak valamit, de azt mondta csak úgy mehetek a sütő közelébe, ha van velem felnőtt.

- Remus vagy a papi?

- Nem - makacskodott a lány - én veled akarok sütni, mert te ügyes vagy és ők nem. Meg felfalják a krémet. Sebiii.

- Jól van - adta be a derekát a férfi és Emily boldogan fel sikkantott és cuppanós puszit nyomot Sebastian orrára.

- Nagyon szeretlek - suttogta, majd leugrott róla és kiszaladt a szobából. Sebastian felsóhajtott és halkan felnevetett.

- Ez a lány - ingatta a fejét a férfi, majd újra az órára nézet - de miért hajlani hatkor.

Emily kikerekedő szemmel meredt a szálló lisztre és a kezében felrepedt zacskóra. Sebastian tüsszögve nevetett miközben beterítette őket a liszt por.

- A maradék a tálba menjen - tolta a az edényt a széken álló Emilynek - most meg szépen össze keverjük a felvert cukros és sütőporos tojással - lépet a kislány mögé a férfi és ráfonta a kezét Emilyére és keverni kezdte.

- Van benne vaj is nem?

- Igen valóban azt is tettünk bele.

- Ebből lesz a piskóta?

- Igen és mikor megsül, bekenjük a csoki krémmel.

- És majd én díszíthetem?

- Igen.

- Varázslattal sütődőd meg?

- A sütővel.

- Oh - biggyedt le a lány ajka, majd bele nyalintott a piskóta krémbe - finom édes.

- Biztos?

- Igen - nyúlt bele Emily és a krémes ujját a férfi szájába tolta - finom nem?

- Igen - bólintott nevetve a férfi - legközelebb a kanalat ad.

- De így finomabb.

- Valóban - hagyta rá a férfi - na most szépen bele öntjük ezt a finomságot a tepsibe.

- Én, én - ugrált Emily.

- Csak óvatosan - Emelete fel az ujját a férfi és engedte, hogy az erősen koncentráló Emily bele öntse a piskóta krémet a tepsibe - ügyes vagy.

- Anyának tetszeni fog?

- Igen, ha közben rendet teszünk a konyhába, míg sül a tészta.

- Nem tudsz háztartási bűbájt? Lepődött meg a lány - anya mindet ismeri.

- Én is ismerem, de úgy gondolom, a jellemet jobban fejleszti a mágiamentes munka.

- Ez megéget? Kérdezte Emily és nézte a piskótát, majd Sebastianra nézet.

- Hát csak egy kicsit - vakarta meg az orrát a férfi - de szerintem örülni fog, hogy igyekeztünk.

- Ha bekenjük, akkor nem látszik.

- Igaz.

- Akkor lásunk hozzá és szórjuk rá sok-színes cukorkát.

- Rendben. Bólintott a férfi és neki láttak meg menteni a tortát. Lyall, aki a konyhaajtóban figyelte őket összefonva a karjait nyújtogatta a nyakát ahogyan percek óta kenték a tortát.

- Remélem, tisztában vagytok, hogy hamarosan itthon lesz Liz.

- Tudjuk, papi most ne zavarj, mert koncentrálok - nézet hátra a kislány és rászórt egy marék cukrot a torta tetejére.

- Ugye tudod sárkánykám a kevesebb is szép.

- De én nagyon szeretem, a mamit azért van rajta sok cukorka. Anya hány éves is? Annyi gyertyát kell rá tenni?

- Huszonhét.

- Annyi nem fér rá - ingatta a fejét Emily - ha egy gyertya lenne?

- Az is jó lesz - mosolyodott el a férfi.

- Nem is lenne jó ötlet szembesíteni a korával egy nőt. Mondta bölcsen Lyall - most, hogy kész ideje lenne megmosakodnotok, mert rémesen festettek.

- Én így is cuki vagyok - mondta lisztes arccal és csokitól maszatosan Emily, de leugrott a székről és elszaladt - felveszem a dinoszauruszos ruhám.

- Én már ki készítettem neked az ünneplődet - rohant az unokája után Lyall.

- A fenébe ki kell vasalnom az ingem - tette a hűtőbe a tortát Sebastian.

Emily fülig érő szájal tekintet fel az anyjára, aki döbbenten nézet végig a családján.

- Miért van rajtad a dinós jelmezed meg az ünneplő szoknyád?

- Kopopiszumot kötöttem a papival

- Kompromisszum az sárkánykám - ingatta a fejét Lyall és Emily leintette.

- Miért? Kérdezte Liz - mi ez a flancolás?

- Jaj, mami hát nem tudod, milyen nap van ma? Tárta szét a karjait Emily.

- Péntek.

- Mint Sebi - ingatta a fejét rosszallóan Emily - felnőttek. Hát ma van a születésnapod - kuncogott fel a lány és megölelte az anyját a lábánál - nagyon boldog születésnapot mami.

- Oh, köszönöm picikém - lágyult el Liz.

- Sütöttem neked tortát Sebivel.

- A konyhában? Kérdezte Liz mosolyogva, de a lány mögött álló Lyall és Sebastian nagyot nyelt.

- Igen, de rendet tettünk. Nincs kupi.

- Értem - bólogatott a nő és sietve a konyha felé ment és megkönnyebbülten sóhajtott fel - és még nem gyulladt ki - azt mondtátok torta? Fordult meg a nő szemöldök ráncolva - még is milyet?

- Csokisat amit szeretsz.

- Milyen csokival? Sápadt el a nő.

- Azzal, amit a szekrénybe dugtál el. Nem értem miért oda - ingatta a fejét a lány és Liz eltátotta a száját.

- Ugye te nem ettél belőle?

- Nem - ingatta a fejét Emily - csak belenyaltam ám furi íze volt így sok cukrot öntöttük bele.

- He-he - mosolyodott el nő és Sebastian kérdőn nézet a nőre - az a csokit Lotte adta. Lotte! Tagolta a nő és Sebastian a fejéhez kapott.

- Bassza meg az a csoki! Emily mit szólnál, ha elmennénk a kedvenc cukidba és azt kérnél, amit szeretnél.

- De ott van a torta - mutatott a konyha felé a lány döbbenten.

- Megkapod a sárkány jelmezt is - mondta gyorsan Liz.

- Mehetünk - indult a fogas felé a kislány.

- Még is miféle csoki az? Kérdezte suttogva Lyall.

- A vidám csoki, ha érted - forgatta a szemét Liz és Lyall csípőre rakta a kezét.

- Ide hozol drogot ahol egy kislány él? Csalódtam.

- Te is jöhetsz a cukiba.

- Oh, így már másabb. Segítek felenni a kabátodat sárkánykám - sietett el Lyall. Sebastian elmosolyodott és Liz elé lépet.

- Azt hittem jobban eldugtad.

- Emily elől úgy látszik, nem lehet - húzta el a száját Liz - és mond mit kapok tőled?

- Meghívlak a cukrászdába egy sütire.

- Mandulásra?

- Akár - vont vállat a férfi - de, majd ha haza értünk a ruhás szekrényedben megtalálod az igazi ajándékodat.

- Ugye nem valami fehér nemű, mert az sablonos - húzta el a száját Liz.

- Nem - ingatta a fejét a férfi.

- csak nem az a cipő, amit a múltkor néztünk és nem volt a méretembe - mosta suttogva a nő és Sebastian lustán elmosolyodott. Liz izgatottan sikkantott fel és megcsókolta a férfit.

- Imádlak.

- gyertek már ne nyalakodjatok - toporzékolt Emily. Sebastian hangosan felnevetett Lizzel, majd elindultak a kabátjukért.

Hogy ma azért valami cuki is legyen :) Gondoltam a szülinapomat egy ilyen aranyos kis szöszenetel teszem színesebbé. lesz róla majd rajz is. ;)