1971 decembere

Catherine Arrow az ablak előtt állva figyelte a kertben játszó gyerekeket miközben itta a teáját. Halkan elnevette magát, mikor a lánya lefordult a seprűről és rá esett az alatt álló Remusra.

- Rémes - kuncogta.

- Valóban - ingatta mosolyogva Alexander a fejét, majd arcon csókolva a nejét együtt figyelték, ahogyan Liz a seprűjével kergette meg a rajta nevető Siriust - örülök neki, hogy ennyi barátot szerzet. Bár vásottak akárcsak Jamie.

- Vagy mint a lányunk csak ő jól titkolja. Somolygott a nő - Hopi szerint te is ilyen voltál Alex.

- Én? Dehogy - ingatta a fejét a férfi, de a szája szélében mosoly bujkált - én lebuktam folyton. Szörnyű volt, mert Binns tartotta a büntető munkákat. De meg kell hagynom, mindig jót aludtam rajtuk.

- Ezt el ne mond Lizinek, mert leszedi rólad a keresztvizet.

- És Jamiék meg kitüntetnének.

- Az biztos. Sóhajtott fel a nő és felsikkantott, mikor újra kinézve azt látta, hogy a földön fekvő Siriust Liz módszeresen fojtogatja a hóban - azt hiszem, szét kellene szedünk őket.

- Mindjárt, de még hadd nézem - vigyorgott szélesen Alexander, majd felnyögött mikor a neje oldalba vágta - jól van, megyek - indul el a férfi lassan miközben mosolyogva nézet ki az ablakon.

- Alex. Mordult fel Catherine és a férfi morogva gyorsabban szedte a lábát.

- Miért akarta kiszorítani a lányom belőled a lelket Sirius? Kérdezte az asszony, miközben lefertőtlenítette a fiú fején lévő kis sebet, amit akkor szerzet amikor Liz fejbe vágta a seprű nyelével.

- Mert azt mondtam neki, hogy nagyon béna és az is marad, mert lány.

- Ez felettébb csúnya dolog volt tőled nem gondolod?

- De hát, ha igaz - húzta el a száját Sirius - Cathy néni lehet, Lizbeth nagyon okos és bosszantóan tudálékos is, de valljuk be nem megy neki ez a repülés.

- És akkor ki szabad nevetni és ezzel csúfolni?

- Nem, de...

- Itt nincs de Sirius. Inkább segítened kellene, neki nem pedig gúnyolni. Soha nem tudhatod, milyen sebet ejthetsz ezzel valakin. Nem? Kérdezte a nő halkan és Sirius elpirult zavarában.

- De - mondta nagyon halkan és rá sandított a nőre - jól van, segítek neki és nem gúnyolódok, de nem ígérhetek semmit, mert hamar felbosszant és akkor, de akkor nagyon megfojtanám. Az-az egy szerencséje, hogy lány.

- Soha sem bántanád, mert nagyon szereted.

- Ez nem igaz - csattant Sirius - nekem nem tetszenek a tudálékos lányok.

- Nem is azt mondtam, hogy szerelmes vagy belé, ha nem azt, hogy szereted. Tudod, Sirius a szeretetnek is rengeteg fajtája van. Simította meg a fiú arcát kedvesen a nő - Lizi is nagyon szeret benneteket, ahogyan ti is őt. Vagy ahogyan mi szeretjük a lányunkat illetve benneteket.

- Még engem is? Döbbent meg a fiú.

- Hogy nem szeretnék. Jó fiú vagy te Sirius Black és az is fogsz maradni én, tudom - csípte meg a fiú orrát - még kópéságaid ellenére is. Örülök annak, hogy a lányomnak olyan barátai vannak, mint Remus és te.

- Meg James.

- Oh, ő a testvére - legyintett nevetve az asszony - meg is sértődnének, ha egyszerű barátoknak mondanák őket. Neked is van testvéred nem?

- Igen egy kisöcsém van. Regulusnak hívják. Mondta büszkén Sirius.

- Látod ez is a szeretett egy formája. Látom a szemedben, hogy nagyon boldog vagy, hogy van egy kis testvéred. Lizinek sajnos nem lehetett már testvére így kereset magának egyet. Ezek a kötelékek, ha jó erősre fonják, örökre szólnak és kiáll bármilyen vihart, de akadnak persze olyanok is, amik már nagyon rég elszakadtak és igazából soha sem voltak erősen megfonva.

- Fontosak a kötelékek?

- Igen - bólintott a nő - tudod, mikor barátságot kötünk vagy megszeretünk valakit egy kicsiny részt adunk magunkból. És ez a rész velük marad megőrzésre és csak rajtunk áll meddig van a birtokunkba. Tovább visszük és őrizzük. Én most a te mosolyodott kaptam és meg vigyázom.

- Valóban? Lepődött meg Sirius - miért?

- Oh, te butus - mondta lágyan Catherine - mert megszerettelek téged, ahogyan Remust is.

- De mit lehet rajtam szeretni? Nem vagyok olyan jó gyerek és a szüleim szerint nem is leszek.

- Mert nem látják azt, amit én látok. Te jó fiú vagy és szomorú vagyok, hogy ezt a szüleid nem látják. Nem a vér, a rang teszi az embert, ha nem a tetei és a döntései. Én úgy hiszem, eljön a napja, mikor ők is észreveszik ezt, vagy ha soha mások annál inkább. A varázslat, amit ti meg tudtok mutatni az csak egyfajta illúzió, aminek ereje van, de olyan fontos soha nem lesz, hogy elfejtsen közben az ember szeretni. Mert igazából ez a legerősebb varázslat a világon, mert ez birodalmakat rombolhat le és békességet hozhat egyszerre. Ezt soha ne feled kincsem. Mikor felnőtt leszel és lesz, családod ne feledd el ezt és meséled el nekik, amit én most mondtam.

- Nem hiszem, hogy lesz majd családom Cathy néni. Vér árulónak mondanak és sok pénzem sem lesz. Apám szerint senki sem adná nekem a lányát, akármilyen szép is az arcom.

- Valóban? Én nem hiszem - somolygott a nő - én úgy gondolom lesz egy türelmes felességed, mert hozzád kell - csikálta meg a fiút Catherine, aki felnevetett - és gyerekeid, akik nagyon fognak szeretni téged.

- Egy szép kislány - csillant fel Sirius szeme és Catherine felnevetett.

- Miért éppen kis lány?

- Mert nekem csak öcsém van és biztosra veszem, hogy azért a lányok nem olyan csintalanok, mint például a fiúk. Ahogyan én is.

- És ez miért lenne baj, ha csintalan?

- Nem hiszem, hogy sok türelem lenne, a kópéságaihoz főleg mivel engem biztosan kihagyna - fonta össze a karjait a fiú bosszúsan - így jobb a lány ők mindig jók.

- Hát azért nem mindig hidd el. De mond, van is neve a kislánynak, akire vágysz?

- Emily. Ugye milyen szépen csilingelő név? Olyan boldog és vidám... Emily. Mosolyodott el boldogan Sirius.

- Valóban annak hangzik - bólintott a nő és megpöckölte a fiú orrát, aki felnevetett - de még gyermek vagy te magad is és úgy hiszem, ha nem sietsz, akkor Jamie felfalja az összes süteményt. Persze a kópéság nevében.

- Képes lenne rá, mert iszonyúan torkos, de mivel ott vele Remus biztosan lesz nekem is maradék. Ám ha véletlenül nem maradna, akkor kötelességem ezt megtorolni valami jó kis csínnyel - tette a szívére a kezét Sirius és Catherine összecsapva a kezeit úgy nevetett.

- Az égre Sirius téged nem lehet nem szeretni. Gyere ide - tárta szét a karjait a nő és megölelte a döbbent fiút. Sirius érezte a nő kellemes parfümjének illatát, szívének verdesését és úgy érezte a nő mérhetetlen kedvessége meg melengeti magányos lelkét. Óvatosan visszaölelt és elmosolyodott. Catherine kedvesen megsimogatta a fiú fejét és percekig ölelte, mert úgy érezte, hogy lánya kis barátjára igencsak rá fér az anyai szeretett. Mikor az ölelkezésből kibontakoztak Catherine megsimogatta Sirius arcát.

- Jaj, kincsem tudom én, milyen rossz lehet most neked, de tudd, ide mindig jöhetsz.

- Köszönöm - bólintott Sirius és letörölte a kibuggyanó könnyeit - és ígérem, igyekszem kedvesebb lenni Lizbeth-el.

- Ez meg én köszönöm, és ha úgy van azért vigyázz is rá, ha a kópéság mellett lesz egy kis szabad perced - kacsintott Siriusra a nő és a fiú halkan felnevetett.

- Sirius gyere, mert Jamie bezabálja az összes sütit. Futott be Liz és megdermedt mikor meglátta a fiú arcán a tapaszt, amit az anyja akkor rakott Sirius homlokára - ugye azért jól vagy? Ne haragudj, hogy elvesztettem a türelmem, de néha olyan bosszantóan bunkó vagy, hogy nem bírom ki, hogy ne kalapáljam el a fejed - Fonta össze a kezeit Liz.

- Ejnye, lányom ez felettébb rossz bocsánatkérés - dorgálta meg a lányát Catherine - tedd rendesen vagy egyáltalán ne is tedd.

- Jól van - forgatta a szemét Liz - bocsánatot kérek azért, mert fejbe kólintottalak a seprűvel és, hogy szívem szerint úja megtenném, mert az a bárgyú és beképzelt mosoly ott ül most is a terjedelmes arcodon - vicsorogta Liz és Sirius kidüllesztette a mellét és úgy nézet Catherine-re.

- Valóban több szeretett létezik. Lizbeth is szeret.

- Egy fenét!

- Pedig igen!

- Dehogy!

- Ne tagadd!

- Anya!

- Gyerekek! Csattant az asszony - menjetek sütizni amíg van, és ha lehetne, ne öljétek meg egymást oda fele. Mutatott az ajtó felé az asszony, mire a két gyerek egymást lökdösve elszaladtak. Catherine a fejét ingatva halkan nevetve pakolta el az asztalról a fertőtlenítőt és a tapaszokat, mikor megjelent a férje fülig érő szájal szájában a pipájával.

- Biztosra vesszem, hogy ezek ketten egy nap egy pár lesz.

- Meg eshet Alex ez. De én úgy gondolom Remus kellően jobb partnere lenne, de majd az évek és a szív dönt.

- Remus akármilyen jó gyerek és kimondottan jó parti lenne a lányunknak még is csak van az a kis gondja. Bár imádkozom, hogy meglelje a párját vagy gyógyít, találjanak arra a fránya kórságra. Szegény fiú pedig milyen zseniális és szép karrierje lehetett volna - sóhajtott a férfi - az apja nagyon ember Cathy. Ismerem régről Lyall-t és becsületesség példaértékű és a neje Hope meg egy áldott jó lélek. Nem érdemelték ezt a szörnyű sorsot. Ha akkor nem szól Lyall a vérfarkasok ellen talán nem lett volna ez a tragédia. De csak is ő volt olyan bátor, hogy megtegye csak is ő - bólogatott a férfi - mindig is tiszteltem és szomorú, hogy ilyen keserű az életük.

- Valóban, de a fiúk ettől eltekintve egy szerény jó lelkű gyermek és az a család így is boldog. Liz is nagyon szereti Remust.

- Én akkor is Siriusnak drukkolok - bólintott a férfi és kifújta a füstöt - olyan lenne, mint a romantikus regényekben. Eleinte megfojtanák egymást, majd valami oknál fogva kirobban a szerelem szikrája és puff már egybe is keltek.

- Jaj, Alex te reménytelenül romantikus vagy, olyan akár a kis ponyváid főszereplői.

- Hát mond nem ezért szerettél belém? - lépet oda a férfi és felhúzva a nőt a székről szorosan magához húzta - nem ez lobbantott téged szerelemre felém?

- Oh, Alex te olyan bolond vagy - nevetett fel a nő és játékosan mellkason ütötte - de valójában ez a bohókás éned, ügyetlenséged és az a mérhetetlen jó szíved csábított el. Ám nem értek veled egyet úgy hiszem, a mi kicsi lányunk van olyan komoly, hogy nem egy csintalan fiúba legyen szerelmes.

- Remélem nekem lesz igazam és az orrod alá dörgölhetem végre azt, hogy nekem van igazam - mosolyodott el a férfi és mielőtt a nő megszólalhatott volna megcsókolta.

- Te igen hülye! Csattant a földszintről Liz hangja.

- Hülye az, aki mondja Arrow! Jött a felelet Sirustól. A két szülő az ajtó felé néztek, majd egymásra.

- Kit neveztél te hülyének Sirius? Kiabálta James.

- Ne, kiabáljatok és Beth tedd le a seprűt és te is Sirius! Üvöltötte kétségbe esetten Remus - az égre James te is! Mr. Arrow! Kiabálta Remus és hangos csörömpölésre a két felnőtt összerezzent.

- A Tiffany lámpa - mondták egyszerre és felsóhajtottak.

Egy múltban játszódó kis szösszenet Lizék gyerek korában. illetve, hogy Emily nagyon is hasonló természetű egy csöppet mint a kedves Alex nagypapi. :) Remélem tetszett nektek