1985

Rorik kérdőn nézet a karjaiba nyomot kislányra, akit az anyja egy könnyed mozdulattal adott neki alig pár pillanattal az előtt, hogy belépet a házba. Az apróság boldogan rá mosolygott foghíjasan, majd hozzá bújt a nyakához, miközben halkan dúdolta az „icike-picike pókocskát".

- Rám bízzátok Tojáskát? Kérdezte döbbenten a férfi, miközben figyelte Lizt és Sebastiant, aki éppen öltözködtek – Lyall vagy Remus? Ők nem volnának jobbak, mint én?

- Az apám elutazott az egyik barátjához, aki nagyon beteg. Remus meg nem vigyázhat most rá, mert holnap lesz telihold. Szóval maradtál te.

- Lotte családja? Ott vannak a fiúk és Emily szereti őket. Ugye picikém? Fordult a kislányhoz Rorik, de Emily oda sem figyelt rá csak a férfi ingének sebéből kicsent cukorkának szentelte minden figyelmét.

- Romániába utaztak nem emlékszel? Fordult Sebastian a barátja felé – nem kell aggodalmaskodnod jól meg lesztek a kicsivel mo charaid.

- De még nem vigyáztam rá három óránál többet, de ti elmentek egy hétre. Rebecca sincsen itthon, hogy segítsen. Nézet kétségbe esetten a férfi a párra.

- Ügyes vagy te Rorik – mosolyodott el Liz és közelebb lépve felnézet a férfira – bízunk benned. Biztosra veszem, hogy jól ellesztek Emivel.

- Valóban mindig jól kijöttünk. Rokon lelkek vagyunk. Vont vállat szerényen Rorik, majd Lizre pislantott – igyekszem, ahogyan tőlem telik és jó pótapukája lenni.

- De a nagy rokonság közepette szeretném, ha a ház állna, mikor visszatérünk... kedves Mr. Shirley – fintorgott játékosan Liz Rorikra, aki hangosan felnevetett és vele kacagott Emily is.

- Anne – sikkantott Emily és Rorik nyakgödrébe fúrta a fejét – majd olvasol belőle mami?

- Rorik este mesél neked. Tudod, pár napig nem leszünk mi itthon most ő vigyázz rád.

- Én is vigyázok rá, ahogyan a papira is szoktam, hogy ne csenjen ki semmit a cukorkás szekrényből.

- Papáddal ellentétben Rorik betartja az utasításaimat, de valóban nyugodtabb lennék, ha felügyelnél rá mo leanabh.- Úgy lesz Sebi – bólintott Emily és halkan kuncogott, mikor Sebastian és arcon csókolta.- Fogadj szót Roriknak és jó lány legyél.

- Én mindig jó kislány vagyok. Ugye TonTon? Fordult Rorik felé a kislány és gyengéden maga felé fordította a férfi fejét, aki szélesen elvigyorgott.

- Bizony. Miket gondolnak te rólad – vonta fel a szemöldökét Rorik és magához húzta jobban Emilyt – mi ketten a megtestesült ártatlanságok vagyunk.

- Na, hiszen – nevetett fel nőietlenül Liz – ha tovább lódítasz, ránk szakad az emelet.

- Nem akartatok indulni? Kérdezte szemrehányóan Rorik - Slàn leibh.

- Milyen sürgős lett hirtelen – ráncolta a szemöldökét Sebastian – az előbb még egyenesen át akartad passzolni Emilyt.

- Nem éppen, csak aggódok azért, hogy egy hétre velem lesz. Mi van, ha beteg lesz?

- Ugye ezt viccnek szántad? Horkantott fel Sebastian – medimágus vagy te szerencsétlen.

- Az nem jelent semmi. Ennyi erővel lehetnék sebész és nem értenék a kicsi betegekhez.

- De sebész vagy és értesz a kicsikhez – ráncolta a szemöldökét Liz – sőt három osztályon vagy főmedimágus, mint Bastian. Miért sír a szád?

- Nem sírok csak aggódok. Azt már nem szabad? Szeretem a kis Tojáskát úgy, mintha az enyém lenne így félek, hogy valamit elrontok. Aggodalmaskodó apuka szerűség vagyok.

- A fontosabb elérhetőségek a hűtőn kedves apuka. Tűzoltó, rendőrség, mentő és még a szálloda száma is ott van, ahol megszállunk, de Hopi és Heli itt lesznek veletek ők meg még könnyebben elérnek minket, ha minden kötél szakad. De nem lesz gond Rorik – simította meg gyengéden Liz a férfi karját.

- Nem lesz baj TonTon – mondta nyugtató hangon Emily és ő is meg simogatta a férfi arcát – én vigyázok rád.

- Na, látod nem lesz baj – nevetett Liz – legyek valóban jó. Este hívlak benneteket – nyomot, egy csókot Emily orra hegyére, majd Rorikra nevetve szájon csókolta, aki fülig vörösödött miközben Sebastian rázkódott a nevetéstől – légy jó apuka.

- Ha látnád a fejedet mo charaid.

- Salachar. Sziszegte Rorik.

- Még gael nyelven sem tolerálom a csúnya beszédet – ráncolta a szemöldökét Sebastian.

- Csúnyát mondott?– csillant fel Emily szeme – Salachar! Salachar! Nevetett fel gurgulázóan és Sebastianra mutatott.

- Rá vezeted – sóhajtott fel vigyorogva Rorik a barátjára. Sebastian felmordult, de Liz mellkason csapta nevetve.

- Picim nem beszélünk, csúnyán semmilyen nyelven legyen az angol, francia, skót vagy román.

- Nem? Kérdezte döbbenten Emily, majd Sebatianra nézet, aki helyeslően bólogatott – nem szabad? Fordult Rorik felé, aki csak elhúzta a száját.

- Valóban nem szabad – mondta végül Rorik, majd megdöbbent, amikor Emily szájon vágta, majd magát is.

- Nem beszélek csúnyán többet és TonTon sem – fordult a döbbent felnőttek felé.

- Helyes – szólalt meg Sebastian, aki először ocsúdott fel – akkor mi mentünk. Legyetek jók és vegyétek be a vitaminjaitokat, amiket kiraktam és időben menjetek aludni. Oh és semmi édesség! Emelte fel az ujját figyelmeztetően a férfi.

- Ne félj, anyu rendbe leszünk – mondta gunyoros hangon Rorik. Sebastian a szemét forgatva vette fel a két bőröndöt és a fejét ingatva kilépet a bejárati ajtón miközben Emily lelkesen integetett utána. Liz egy ideg állt és figyelte őket, majd elmosolyodott.

- Még nem hagytam magára ilyen sokáig.

- Nem marad egyedül Lizi. Én itt leszek vele.

- Tudom – húzta el a száját szomorúan a nő - Bármi van, szólj. Bármi. Mondta a nő könnyeit nyelve, majd hirtelen megölelte őket. Rorik felnevetett és homlokon csókolta Lizt és szabad kezével letörölte a könnyeit.

- Nem lesz gond Lizi.

- Nem csinálok galibát, mami. Jó kislány leszek, ígérem – nyomott egy cuppanós csókot Emily az anyja arcára és hozzá bújt. Liz átvette a férfitól és szorosan magához ölelte és beszívta az illatát – szeretlek, mami.

- Én is picikém. Ringatta a lányát Liz – hozok, neked valamit Chicagóból ígérem.

- Egy sárkány? Kérdezte reménykedve Emily, mire Liz felnevetett.

- Azt nem, de valami szépet biztosan.

- Egy sárkány jobb lenne – sóhajtott fel Emily és utoljára megölelte az anyját, majd visszakéretődött Rorik karjába és hozzá bújt.

- Majd meglátom, mit tudok szerezni – vette fel a kabátját a nő és szomorú szível kisétált az ajtón. Emily Rorikhoz fordult, mikor az anyja eltűnt.

- Elmegyünk, majd fagyizni?

- Naná – kacsintott Rorik a lányra.

- TonTon szerinted a csillagokat kezünkbe tudnánk venni? Kérdezte Emily a fűben fekve miközben a feje a férfi mellkasán volt – mert ha igen akkor nagyon szép nyakláncom lehetne.

- Sajnos nem lehet. Tudod azok olyanok, mint a mi napocskánk csak nagyon-nagyon messze vannak, tőlünk azért tűnnek ilyen aprónak.

- Oh – sóhajtott fel Emily szomorúan, miközben fészkelődni kezdett – akkor nem lehet nekem egy se.

- Miért szeretnél te ékszert Tojáska?– nézet le a lányra Rorik. Emily megállás nélkül mocorgott és a plüssét ölelgette.

- A maminak is van és a nagyiéknak is volt csak nekem nincs. Az oviban is mindenkinek van csak nekem nem. És neked is van – emelte fel Rorik bal kezét, amin a karikagyűrűje volt.

- Ennyire fontos, hogy legyen ékszered?

- Igen – biggyedt le Emily ajka.

- Tudod, mit holnap elmegyünk és veszünk neked egy pár szép fülbevalót. Nem is értem, miért van, kilőve a fülled, ha nincs benne semmi.

- Azért, mert megettem a fülbevalómat – mondta csevegő hangon Emily – a papa, majd nem rosszul lett, de végül nem lett semmi bajom. De Sebi és a mami nagyon megszidott, hogy megettem.

- Így már értem. Bólogatott Rorik – de ezt nem szabad megenned.

- Most négy éves vagyok nem három – forgatta a szemét - De azért kapok valóban fülbevalót, még így is? Megígérem nem eszem meg. Fordult Emily a férfihoz és az állát a mellkasába fúrta.

- A szavamat adtam Tojáska – pöckölte meg a lány orrát Rorik - holnap reggeli után elmegyünk vásárolni. Emily szélesen elmosolyodott és megölelte a férfit.

- Szeretlek, TonTon és ígérem, jó kislány leszek, és nem fogok rosszalkodni.

- Olyat ne ígérj Tojáska, amit nem tudsz betartani – csókolta homlokon nevetve Rorik a lányt.

Rorik már nem számolta hányadik ékszert próbálta fel Emily, de türelmesen figyelte a boldog mosolyú kislányt, aki egy széken állt a tükör előtt miközben az eladó nő elbűvölve ugrálta körbe.

- Ez is nagyon szép – tette azok közé Emily az ékszert, amik nagyon tetszettek neki. Csupán három pár volt előtte és Rorik látta a tépelődést Emily arcán, hogy nem tudja melyiket is válasza.

- Megveszünk őket. Így legalább váltogathatod őket kedvedre.

- Valóban? Csillant fel a lány szeme – megkapom őket –jelentett ki és oda tolta az eladónő elé széles mosollyal az arcán.

- Milyen kedves apukád van – mosolygott a nő és Rorik már nyitotta volna ki a száját, hogy közölje a tévedést, mikor folytatta az asszony – ma különös szerencséjük van, mert apa lánya kedvezmény van. Tudják az üzlet tulajdonosának a héten kislánya született így elrendelte ezt a kedves kedvezményt.

- Valóban nekem van legjobb apukám – sóhajtott fel Emily és csókot dobott Rorik felé – sőt biztosra veszem, hogy apu a legjobb apu.

- Hát igyekszem kicsim – vont vállat Rorik, majd a szeme kikerekedett az eredeti ár láttán, majd a kedvezmény végösszegét megpillantva a nőre nézet – mondja, a feleségekre nem terjed ki?

- Egy kevés arra is van – kuncogott fel a nő.

- Hát akkor mutassa csak a karpereceket. Az asszony oda van értük.

- Választhatók én a maminak? Ugrándozott Emily a széken.

- Csak nyugodtan. Kettőt viszünk – kacsintott Emilyre Rorik és a kislány felkuncogott.
Emily boldogan simította meg a füllét és megfogta Rorik kezét a nyüzsgő utcán miközben lelkesen ugrándozott.

- Az egyik karperec a mamié lesz a másik meg Rebecca nénié? Kérdezte kíváncsian és a férfira nézet.

- Igen – felelte – nem szeretek füllenteni akkorát. Így a nejemnek is viszek egy karperecet és a te mamádnak is.

- Örülni fognak, mert nagyon szépek, de nem jobbak az enyémnél – húzta ki magát Emily – most jöhet egy nagy fagylalt kehely. Ugye kapok? Rázta meg a férfi karját és nagy szemeket meresztett könyörögve nézet fel rá.

- Hogyan tudnák, ellen állni ezeknek a nagy szemeknek mond?

- Sehogy – ingatta a fejét Emily – cuki vagyok.

- És rendkívülien szerény is.

- Te is cuki vagy.

- Na, látod ezt meg én tudom – kacsintott a férfi Emilyre, aki felkuncogott – na, rohamozzuk meg a cukrászdát.

Emily az ágyában ült betakarva és kacagva figyelte Rorikot, aki eljátszotta a meséjét, amit éppen előadott. Bolondosan a vállára dobta a vékony lepődőket, ha kellett, mint a lovagok és egy légycsapóval hadonászott kard gyanánt vagy a dereka köré csavart ruhával illegette magát és rövid haját simította hátra, mikor hercegnő volt. Majd hosszú könyörgésnek köszönhetően Rorik szavalni kezdett Emily legkedvesebb regényének hősének kedvenc versét a Shalott kisasszonyát. Emily a takarójába kapaszkodva kissé tátott szájal figyelte a férfit csillogó szemmel.

- ... A hölgy elejtve szőttesét,

feledte átkát, s jóeszét,

a mélybe vetve két szemét,

meglátta őt, hol állt a szép

Camelot városa.

S mit szőtt, a szőttes elszakadt,

a bűvös tükör meghasadt,

"Lesújt az átok!" - így riadt

Shalott kisasszonya...

Emily figyelte és itta Rorik minden egyes szavát olyan beleéléssel szavalt, hogy számukra megszűnt a külvilág és szomorúan sóhajtott fel, mikor felismerte az utolsó versszakot.

- ... Vajon ki ő, s itt mit keres?

S a kastélyra félelmetes

csend szállt, megállt a sok nemes,

s keresztet hányt egész neves

Camelot városa.

Csak Lancelot szólt csöndesen:

„Mily bájos arc! Az Ég legyen

kegyes! Nyugodjék csöndbe lenn

Shalott kisasszonya...

- Még egyszer! Kérlelte Emily a férfit, de az a fejét rázva oda lépet hozzá és gyengéden lenyomta az ágyra és megcsípte az orrát.

- Így is elég sokáig tartottad magad ébren Tojáska. Ideje lenne aludni, és álmodoznod messzi világokról, sárkányokról, lovagokról és hercegnőkről.

- Nem vagyok álmos – ásított Emily és megdörgölte a szemét – nem ám.

- Persze – mosolyodott el Rorik és Emily mellé feküdt és egy pálca intésére sorban lekapcsolódtak a házban a lámpák és csupán a szobába keringtek, kergetőztek az apró fénypontok altató gyanánt. Emily laposakat pislogva figyelte őket küzdve a homlokát megcsókoló álom ellen, miközben Rorikhoz bújva lassan lecsukódott a szeme megadva magát a nap fáradságának és az álomnak. Rorik hosszú ideig figyelte az apróságot, aki a ruhájába kapaszkodva aludt el, majd ő is engedve az álomnak elaludt csendesen mosollyal az arcán.

Remélem tetszett nektek ez a kis extra :) én legalábbis is örömmel írtam. Kikről írjak legközelebb?

A vers, amit Rorik szaval:
Tennyson, Alfred Lord: Shalott kisasszonya. fordítása (ez a vers, amit Anne Shirley szaval) Szerintem is szép :)

Skót gael szavak:

mo charaid: Barátom

mo leanabh: Gyermekem, babám.

Slàn leibh: Viszontlátásra

Salachar: Mocsok/piszok