A férfi hangos ordítást hallatva elvágódott az ott felejtett kisautón és a ház is bele remegett, mikor a földre ért, hogy aztán ismételten felbődüljön. Sirius nyöszörögve az oldalára fordult, miközben halkan válogatott átkokat szórt a játék gyártok felé. Sietős léptek közeledtek felé, majd megpaskolta a fejét, mind két irányból az apró kezek.

- Megmondta anyátok, hogy ne hagyjátok szanaszét a játékaitokat – emelte fel az őshüllőt formázó apró játékot, ami a hátába akart fúródni, majd arrébb dobta.

- Ne bántsd a velociraptort – csapot oda Belle az apja kezére, majd magához ölelte és simogatni kezdte a játékát. – Otto nem ártott neked! Méltatlankodott a kislány, mire Sirius az ajkába kellett harapnia, hogy vissza ne vágjon a lányának így a fia felé nézet, aki időközben magához vette a kisautóját, ami miatt a földre került és lebiggyedő ajkakkal mutatta feléje.

- Behorpadt – mondta gyászosan Regulus. Sirius a szemét forgatva kivette a nadrágja szárából a pálcáját és rákoppintott a kis autóra, ami azonnal olyan lett, mint az előtt – köszönöm.

- Szívesen – borzolta össze fia haját Sirius – de mondjátok, nektek nem aludnotok kellene?

- Nem vagyunk álmosak, papa – ingatta a fejét Belle – játszani akarunk veled.

- De anyátok azt mondta aludnotok kell – húzta fel a lábait a férfi – tudjátok milyen dühös lesz, ha nem azt teszitek, amit mond. Szóval, sipirc aludni. Intett az emelet felé a férfi.

- Mesélsz nekünk? Kérdezte Regulus.

- Persze – állt fel Sirius és felnyalábolta a gyerekeit kisautóstól és velociraptorostól – mit szeretnétek hallani?

- A Piroskásat, amit Rorik bácsi mesélt. Lelkesedet Belle és Sirius felnyögött.

- De azt csak ő tudja jól előadni én nem kicsikém.

- A Piroskásat! Fészkelődött a két gyerek a hóna alatt és Sirius beletörődve sóhajtott.

- Legyen, de semmi féle reklamáció ne legyen utána, hogy az övé jobb. Értve?

- Igen! Sikongatott boldogan a két gyerek.

- De mikor befejeztem mind ketten aludtok és nincs járkálás. Nincs apa szomjas vagyok, apa pisilnem kell és a társai. Tette le a gyerekeit az ágyukba és betakargatta őket.

- Már pisiltünk – mondta Regulus.

- Ennek örülök – rakta fia mellé a bohócát, ami nélkül nem volt alvás.

- És ittunk is, de nem narancslét, ami a hűtőben van – ingatta a fejét Belle és Sirius halványan elmosolyodott.

- Helyes – bólintott a férfi és a lányával betakargatta a rongybabáját is. Lassan a két ágy között elhelyezett hintaszékbe ült és keresztbe tett lábbal hintázni kezdett. – Na, hol is kezdjem?

- Az elején! Ültek fel a gyerekek az ágyukban.

- Vissza feküdni – parancsolt rájuk Sirius és előre hajolva két lábbal a talajra tett lábal nézet rájuk, ahogyan vissza vágódtak az ágyukba és kissé oldalra fordulva őt lesték – Hol volt, hol nem a kerek erdőn is túl, de a négyszögletűn nem elhagyva élt egy farkas. De ez az ordas nem olyan volt, mint a többi, mert ő bizony beszélte az emberi nyelveket és olyan hasonlatos is volt hozzájuk, hogy ha valaki csak rá nézet azt hitte, hogy ő is olyan, mint mindenki más. De ha jobban szemügyre vette, akkor bizony feltűnt neki a hajából kiágaskodó szőrös farkas füle és a nadrágjából ki logó farkincája – emelte fel a kezeit a férfi és integetni kezdett a tenyerével a feje tetején, mintha azok lennének a farkas fülek. A gyerekek halkan felkuncogtak - szóval ez a farkas ez okból egyedül élt a barlangjában és gyakran volt ez miatt nagyon, de nagyon szomorú. Úgy gondolta, hogy öröké az is marad, mert senki sem akar egy hozzá hasonlatossal barátkozni ám egy nap, ahogyan barlangja magányában szőtte az ingre való anyagot meghallott a távolban egy kellemes hangot. Az dalolta „Tralla-tralla gyere, kis ibolya búj, ki a földből virágozzál kéken, lilán fehéren, hogy csokorba szedjelek" Énekelte a férfi.

- Hamis vagy papa – nevette Belle.

- Elnézést, hogy nincs olyan szép hangom, mint a nővéreteknek – vont vállat Sirius – na, szóval farkas barátunk meghallotta a csodálatos énekhangot és ott hagyva a munkáját elment megkeresni ki énekel. Ahogyan tartott feléje és megbújt a bokrok rejtekébe, hogy bevárja az ösvénnyel feléje tartó énekest a szíve nagyot dobbant, mikor megjelent. Nem látott még olyan szép lányt, mint ő. Csodálatosabb volt, minden jó dolognál, amit eddig látott. Annyira el volt bűvölve a kislánytól, hogy nem is vette észre, hogy elő merészkedett a rejtekéből. De a leány annyira meglepődött a hírtelen felbukkanásától, hogy elejtette a kosarát, ami pedig felriasztotta farkas barátunkat, aki szégyenkezve el akart oldalogni. Ám a kislány megállította.

- Te vagy a hegyekben élő farkas fiú? Kérdezte kedvesen.

- Igen – bólogatott a farkas kölyök pirosló arccal - a nevem...a nevem. Gyerekek mi volt a kölyök neve? Kérdezte Sirius kizökkenve a meséből. Regulus a szemét forgatva fel ült.

- Angus.

- Ja, tényleg – fintorgott a férfi – persze, hogy skót nevet ad a farkasnak a bitang. De most legyen Willam.

- Angus a neve, papa – méltatlankodott Belle – meséld, ahogyan illik.

- Jó legyen. Szóval a skót farkas, mert miért lenne angol bemutatkozott a kislánynak. Angus a nevem. Téged, hogy hívnak szép lányka?

- Eileene – szólalt meg Belle.

- Most komolyan ennek a Piroska és a farkasról kellene szólnia erre nem is úgy hívják a csajt. De jó legyen Eileene – emelte fel a kezeit Sirius, mikor a lánya dühösen ült fel – Farkas barátunk nagyon elpirosodott, mert megtetszett neki a lányka. Úgy gondolta jó barátok lehetnek, ha már ilyen kedvesen szóba állt vele és nem szaladt ki a világból, ahogyan meglátta. De megkérdezni nem merte így csak annyit kérdezett tőle:

- Hová tartasz Eileene?

- A nagymamához, aki nagyon lebetegedett és a szüleim gyógyszereket és ételt küldtek neki. Vette fel a kosarát a kislány – ha akarsz elkísérhetsz, addig sem leszek egyedül. Indult el és Angus boldogan ment vele. Gyerekek nektek ilyet nem szabad tennetek értve! Idegennel, soha de soha nem...

- Tudjuk apa, hogy nem mehetünk el senkivel, akit nem ismerünk – vágott közbe Regulus – folytasd a mesét!

- Jól van, na. Ezek ketten boldogan sétáltak az ösvényen miközben arról társalogtak milyen szép napjuk van, és már ideje van a patakban való lubickolásnak is. Meg is egyeztek, hogy valamelyik nap bizony elmennek a közeli tóhoz, hogy megfürödjenek, ahol nagyon szép virágok is nyílnak, ahogyan ez kiderült Angustól. Csajozó dumának egész jó kezdett – jegyzet meg Sirius és lánya erre méltatlankodóan felmordult, míg Regulus csak felnevetett. Sirius zavartan köhintett egyet, majd folytatta a mesét - Ahogyan beszélgettek lassan oda értek a nagymama házhoz. Egyszerű kis faház volt, kúttal kedves kis konyha kertel és virágokkal. Szóval olyan hely ahol anyátok nagyon jól érezné magát – nevetett fel Sirius.

- Van ott hortenzia? Kérdezte Regulus és Sirius elhúzta a száját.

- Minden bizonnyal, ha nem lenne anyátok szerezne oda. De itt most nincs, mert a nagyanyó szerette annyira a férjét, hogy soha sem zavarja ki.

- De te mindig megérdemled, papa – mosolyodott el Belle és Sirius lassan bólogatott.

- Igen, én mindig megérdemlem a száműzetést –mondta szarkasztikusan – na, hát Eileene bekopogott a nagyihoz, majd bedugta a fejét az ajtón. A kedves nagy mama az ágyban feküdt kezében egy gőzölgő teával...

- Rorik bácsi forró csokival mesélte – Szólt közbe Regulus.

- A nagymama beteg és ilyenkor mézes, citromos és gyömbéres teát kell inni nem forró csokit. Medimágus létére hülyeséget mond. Esküszöm, nyakon vágom. Szóval a nagyi, teát ivott, mert tudta az jó a megfázására – mondta ellentmondás nem tűrően – Eileene és Angus bementek a házba és a kosárkából, minden kipakoltak az asztalra olyan közel húzva a nagymamához ahogyan csak tudták. Ekkor vette észre Magnust a nagymama, mert mivel már nagyon öreg volt a láttása már nem volt a legjobb. Kérdőn figyelgette, majd lassan elmosolyodott.

- Te Magnus vagy – mondta boldogan a nagymama és kis farkasunk nagyon megdöbbent, hogy egy ember ismeri, úgy hogy ő maga életében soha sem látta – egek, te tényleg Angus vagy.

- Honnét tetszik ismerni engem nagymama? Kérdezte Angus csodálkozva. Az idős asszonyság lassan szeretett teljesen elmosolyodott és megfogta Angus munkától kérges kezét.

- Ismertem a nagyapádat – mondta lágyan az asszony – gyerekként jó barátok voltunk és sokat játszottunk együtt. Te szakasztott mása vagy. Annyira sajnáltam, mikor elhagyta ezt a vidéket – sóhajtott fel az asszony szomorúan – ám gyakran írt nekem levelet így tudtam meg, hogy megnősült és azt hogy fia született. Utolsó levele arról szólt, hogy téged nevel. Ha te itt vagy, akkor ő már nincs közöttünk.

- Sajnos már meghalt így el kellet hagynom a barlangot és keresnem egy újat. Nagyapa sokat mesélt erről a vidékről, de nem gondoltam volna, hogy itt is úgy bának, majd velem, mit otthon – mondta csalódottan Angus.

- Ha magányos vagy ide nyugodtan jöhetsz, én szívesen látlak. Na, jó gyerekek ez már nagyon át ment Matt féle történetbe – forgatta a szemét Sirius – nekem ehhez már nincs gyomrom.

- De papa. Ez olyan szép – háborodott fel Belle – Angust végül megszeretik és beilleszkedik.

- Igen, mert nem az számít kinek születünk – folytatta Regulus – boldogan éltek ez után és Angus nem volt magányos.

- Évekkel később meg elvette feleségül gondolom Eileene-t. Forgatta a szemét a férfi, mire a két gyerek felnevetett.

- Matt úgy mesélte – kuncogott fel Belle – olyan romantikus.

- Nekem nagyon tetszett – mondta Regulus.

- Te is fiam – sóhajtott fel Sirius – na, jól van ideje aludni.

- De nem fejezted be a mesét! Szóltak az apjukra a gyerekek.

- Hiszen ismeritek. De legyen – emelte fel a kezeit a férfi – Angus örült, hogy lettek olyanok akik szeretik így minden nap meglátogatta a nagymamát és segített neki mindenben amiben csak tudott. Ilyenkor gyakran találkozott Eileene-nel és ahogyan a mesékben törvény szerű egymásba habarodtak. Évekkel később egybe keltek és sok-sok gyerekük lett –állt fel a férfi és nyújtózkodni kezdett.

- Ez vérszegény volt – mondta bosszúsan Regulus és Sirius felnyögött.

- Mintha anyádat hallanám. Most alvás van, kölykök – mondta szigorúan a férfi és oda lépve a gyerekekhez homlokon csókolta mind kettőt – szép álmokat.

- Papa – szólt Belle az apja után. Sirius megállt és visszanézet az ajtóból.

- Mondjad, kicsim.

- Szerinted nem rossz dolog, hogy egy farkaska elvesz egy ember lányt? Kérdezte Belle és Sirius lassan elmosolyodott.

- Nem. A szerelem előtt nincs akadály és ne is állhat senki közé. De most alvás – csukta be az ajtót. Belle percekkel később a bátyja felé fordult.

- Akkor levadászhatom, majd Jayt –sóhajtott fel Belle, mire Regulus felkuncogott.

- Emi szerint a mama már hozzá ígért téged és ebbe apának semmi köze. De kemény harcod lesz. Nem tudom miért mondta ezt Matt, de lehet, sokat kell hízelegned Japernek, hogy elvegyen feleségül.

- Szerintem is – sóhajtott fel Belle – na, majd csak elkapom.

- Majd segítek – bólintott a fiú és gyermeki esküjüket csak a sötétség volt a tanúja.

Apák napja alkalmából írtam ezt a cukiságot. Akarok még mással írni, de mivel Sirius most lett újfent apuka gondoltam megérdemli. :) Ha minden jól megy ma jövök egy másik kis extrával ;)