Divatos öltözött fiatal nő sietett az utcán és csak néha bicsaklott meg a magas sarkúban a lába. Mellette haladó férfi ugyan csak kifinomultan festet és hanyag eleganciával szívta a cigarettáját. Már messziről észre vehető volt, hogy ikrek. Ugyan olyan fekete haj, szürke szemeik voltak és arisztokratikus tartással siettek az utca köveken.

- Már megint elkések – morogta a nő – mindez Carlos hibája.

- Egy kis titkára fogod a hibádat Belle, mert nem tudsz időben felkelni még úgy sem, hogy rád kiabálnak? Hagyd szegény fiút elég, hogy neked dolgozik.

- Hát köszönöm a támogatást Regulus – morrant a fivérére Belle és a férfi halkan felnevetett. Tudta nagyon jól, hogy húga csak is akarok, hívja ezen a néven, ha haragszik rá.

- Nyugalom Belle nem lesz semmi gond. Pöckölte a fém kukába a csikkét Regulus – csak egy megbeszélésre mész nem a királynő elé.

- De nekem ezen múlik a jövedelmem Al. Neked már van állásod – rivallt a bátyjára – de ha nem tudom magam benyalni hozzájuk, akkor baszhatom az expedíciómat és nem lesz pénzem arra, hogy én álljam.

- Apától kérhetsz még.

- Majd, ha befagy a pokol.

- Emilyéktől? Dugta a zsebébe a kezeit Regulus és úgy ment fel a lépcsőn, miközben a húga belé karolt.

- Nem akarom belekavarni Emiéket. Minden bizonnyal kisegítene meg minden, de te is tudod milyen, mikor bepörög.

- Valóban – bólogatott nyugodtan a férfi – de jó lenne, ha volna vész terved is. Anyától nem tudsz pénzt kérni és Regi bácsitól sem.

- Tudom – nyögött fel Belle.

- Jay?

- Örülök, ha fel tudom kérni, hogy a testőröm legyen. Évek óta nem láttam és így is Izit kell megpuhítanom, hogy segítsen nekem, mert Nick nem áll szoba vele, mióta közöltem vele, hogy ateista vagyok. Horkantott fel gúnyosan Belle - Milyen lelkész az ilyen? Hördült fel Belle.

- Hát szebben is tálalhattad volna neki, mint ahogyan tetted. Te sem lennél elragadtatva, ha képedbe mondanák, hogy a vallásod ostobaság és időpocsékolás. Mindezt akkor, mikor a lányod keresztelője van.

- Valóban időzíthettem volna későbbre. Teszem karácsonyra. Akkor mindenki betegesen megbocsátó.

- Belle.

- Neked nincs, semmi okod a panaszra van egy szép feleséged és jó fizető állásod. De nekem mi van? Állt meg a nő szét tárta a karjait – a lakásom kicsi...

- Mert minden utadról hozol haza valamit...

- Nincs egy normális állásom...

- Mert folyton kilépsz, mikor meg van, amit akarsz és nem is vagy csapatjátékos.

- És nincs is rendes párkapcsolatom...

- Mert hamar rájuk unsz és dobod őket, hugi.

- Oh, Al – nyögött fel a nő neki dőlt a bátyja mellkasának – nekem végem. Egyedül fogok meghalni, pénztelenül a híd alatt, miközben patkányok esznek.

- Ne legyél ilyen negatív – mosolyodott el a férfi – és nem hagynám, hogy egyedül a híd alatt halj, meg miközben patkányok rágcsálják le a húst a csontodról.

- Utálom, mikor ilyen részletesen forgatod ki a szavaimat.

- Munkahelyi ártalom. Ma van is nem egy boncolásom. Izgalmasak lesznek, mert van egy...

- Nem vagyok rá kíváncsi Al. Indult el a nő és Regulus hangosan felnevetett.

- Nem tudom, mit húzod a szádat, Belle. A te munkád nem is áll messze az enyémtől, majd nem. Hogy rokon szakmák.

- De a tieid húsosak, szaftosak és bűzések, de az enyémek már évszázadok óta hullák. Lépet be a fotocellás ajtón és sietve felugrott a mozgólépcsőre, majd a testvére felé fordult – én régész és átoktörő vagyok, de te medimágus sőt inkább patológus, mert nem kezelsz élőket már elég rég.

- Nagyobb nyugalommal jár, ha a páciens nem beszél. Nem is tudom elképzelni, hogy a bácsikánk, hogyan bírja ki. Ingatta a fejét Regulus – a mama is mondhatta volna, hogy milyen idegesítő ez a munkakör.

- Rorik mondta neked, de te nem hittél neki – emelte fel a kezeit – pedig neki mindig igaza van.

- Valóban – hagyta rá Regulus – de most te vagy a téma. Szóval mivel akarod elnyerni a bizottságot, hogy támogassák az utadat?

- Bevettem magam – tárta szét a kabátját a nő és Regulus felvonta a szemöldökét.

- A dekoltázsod még így is kicsi. Alfred is tanácstag.

- Valóban – húzta el a száját a nő –na, majd ha bent leszünk kissé lejjebb viszem.

- Apa meg ne tudja, hogy így szerzed a támogatást.

- Köpök apánkra – vont vállat Belle – most az a cél szentesíti az eszközt. Nem lefeküdni akarok, velük csak a pénzük kell.

- Néha az ágyon keresztül vezet az út a pénzig. Remélem, nem kerül erre sor, mert nem szeretnék hullákat ásni. Így is elég sokkal tartozunk Sinias felé, amit előszeretettel dörgöl az orrom alá.

- Nem kell ő miatta aggódni, mert Triton a sarkában van és figyelteti. Tudja nagyon jól, hogy a mama üzletét ő viszi.

- De mindketten tudjuk, hogy nem akarja elkapni, hiszen ő is Arrow mint mi.

- Jogos – sóhajtott fel Belle, majd felnyögött – talán Sintől kellene kölcsön kérnem.

- De akkor a kincsek nagy részét lenyúlja. Te is tudod, milyen mikor üzletről van szó.

- Igen – horgasztotta le a fejét Belle – üzleti érzékét a mamától örökölte. Ijesztő. Mindenkivel ilyen.

- A húgunkkal nem. Ő neki bármit megtenne. Gondolom a legkisebbek előjogán. Gondolkodott el Regulus és lelépet a mozgó lépcsőről – de itt meg kell jegyeznem, ha akarsz valamit nála kaparász, mert nagyobb eséllyel kapsz Sintől pénzt, ha a húgunk kéri. A mama mondta is, hogy az öszes gyereke közül ő örökölte a nagyi kedves oldalát a külseje mellett.

- Tudom, de akkor is – nyögött fel nőietlenül Belle és belökte az ajtót, majd megdermedt, mikor belépve ott látta a testvéreit – végem van.

- Belle – csivitelte a kishúguk és oda rohant hozzá és szorosan megölelte – apától tudtam meg, hogy itthon vagy. Gonosz és aljas dolog nem üdvözölni engem – tette csípőre a kezét, majd elegánsan hátra dobta hosszú szőke haját.

- Nem értem rá. Össze kellett állítanom az új utam költségvetését – paskolta meg a táskáját a nő – a bizottság tagjai itt vannak? Fordult Sinias felé Belle. A férfi lassan elmosolyodott és veszedelmes léptekkel feléjük indult – elküldted őket ugye?

- Igen – bólintott Sinias – de úgy sem támogattak volna, de én annál inkább.

- Mit kérnél ezért? Kérdezte Regulus felvéve a szigorúbb hangját – emlékeztetlek téged, hogy testvérek vagyunk.

- Tisztában vagyok vele Al, éppen ezért nem is kérem vissza pénzt. Szeretném a nővérem pályáját egyengetni, ahogyan a jó testvérek teszik – tette a mellkasára a kezét Sinias és kedvesnek szánt mosollyal nézet rájuk.

- Mit kérsz érte cserébe – fonta össze a kezeit a mellkasa előtt Belle – és ne köntörfalaz.

- Hát, most hogy felhozod, lenne egy kis szívesség, amit kérnék a pénzért cserébe. Húzott elő a mellényéből egy pergament a férfi – pont útban esik neked ez a kis csekélység, amit el kellene nekem hoznod – Mutatott fel egy térképet a férfi és Belle szeme mohon megcsillant.

- Mikor induljak?

Itt van az a kis extra mit ígéretem. Remélem tetszett nektek ez a kis testvéri aranyosság.