Ez is egyike azoknak, amiket levettem és ide hoztam, de egy két helyen átírtam és javítgattam. Remélem tetszeni fog nektek.

Ez a hosszabb írás szinte novella méretű, arról szól, mi lett volna ha Harry Lizékhez kerültvolna és nem Petunia nénikéjéhez. Illetve itt Sirius szabad ember és béke van :)

Jóolvasást hozzá.

1991. augusztus 31, Norfolk megye, Norwich

Harry Potter elmosolyogott búvóhelyén. Persze ez nem egy szokványos mosoly volt, ha nem egy várakozástól izgatott fajta, hiszen már türelmetlenül várta a holnapi napot, hogy végre valahára elmenjen a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolaba, ahol néhai szülei és nevelő szülei is megtanulták a varázslás csínyját binyát. Nem mintha otthon nem szeretett volna lenni, de egy varázsló iskola még is csak másabb volt, mint a mugli ahová eddig járt a húgával, Emilyvel. Szüleit szerette, akik ugyan valójában csak a keresztszülei voltak még is elvágyódott oda ahol ők és az igazi szülei is kitanulták a varázslás minden fortélyát és lettek igazán tehetségesek. Vér szerinti szüleit a kor leggonoszabb varázslója Voldemort ölte meg, mikor ő még csecsemő volt és csak is ő élte túl az egészet, szörnyűséget. Örök emlékeztetőül, csupán a homlokán lévő sebhely maradt, ami mindenkit emlékeztette arra, hogy egyetlen egy fiú állt csak útjába a gonosznak. Ez után a sok szörnyűség után került apja legjobb barátja Sirius Black és felesége Elizabeth gyámsága alá és nevelték fel a saját gyermekükkel Emilyvel együtt. Emily-t tényleg úgy szerette, mintha édestestvére lett volna, és ennek megfelelően tudod igazán bosszantó is lenni, ahogyan egy kishúgtól el lehetett várni. Évekkel később még egy testvérrel bővült az amúgy is zajos duójuk Regulus személyével, aki a pár hónaposok teljes tudatával tudja őket bosszantani. Szerette őket teljes szívéből és úgy érezte nélkülük az ő kis családja igazán magányos lenne.

- Meg vagy! Kiáltotta Emily, mikor felrántotta a lépcső alatti gardrób ajtaját ezzel megijesztve az ott elmélkedő bátyját – te vagy a hunyó.

- Nagyszerű. Sóhajtott fel Harry és kimászott a gardróbból.

- Te meg mit keresel ott kicsim? Kérdezte Liz, mikor meglátta a kikúszó fiát – már számtalanszor mondtam, hogy kint bújócskáztok ne idebent. Apátok dühös lesz, ha megint levertek valamit ott.

- De csakis azért lenne az, mert neki kellene rendet tennie pálca nélkül – kuncogott fel Emily.

- De ennek ellenére ti, akkor is rendetlenkedtek. Remélem Harry, már elpakoltad a ládádat és nem az utolsó pillanatban akarod, mint a legtöbbször. Emlékeztette a fiát a párhónappal azelőtti katasztrofális indulásra Amerikába.

- Elpakoltam már anya – mondta Harry és az ajkába harapva nézet félre és Liz elmosolyodott.

- Teljesen?

- Hát, nem egészen – vont vállat nevetve a fiú – de, akkor megyek is. Jössz Emi segíteni? Fordult a húgához Harry, aki izgatottan bólogatott, miközben beleharapott az anyja süteményébe.

- Helyes, hamarosan viszek pár zoknit, és ha már fent lesztek, igazán vigyázhatnátok egy kicsit az öcsétekre. Nekem át kellene néznem pár papírt – vette fel a földön kúszó fiát és Harry kezébe nyomta – nekem semmi esztelenség ám.

- Nem csinálunk, semmit anya ne félj – forgatta a szemét Harry és felindult az emeletre nyomában Emilyvel és a karjában gügyögő Regulus-sal.

Sirius benyitott a felesége dolgozószobájába, ahol rengeteg papír mögött találta az asztalánál. Mosolyogva neki dőlt az ajtófélfának és onnan figyelte a nőt, aki belemerült a munkájába. Annyi év házasság után is annyira szerette, mint mikor végre felfogta, mit is érez iránta pedig nem egyszer röptetett felé tányérokat, poharakat vagy kis híján átkozta meg egy-egy hevesebb vitájuk során.

- A vacsora a hűtőben van – szólt a nő fel sem nézve a papírról – a srácok Reg kivételével ébren vannak téged várnak.

- Nem engem, ha nem azt a nyamvadt csoki békát.

- A mártír szerep nem illik hozzád Mancs –mosolyodott el Liz és letette a pennáját – azt hittem soha nem érsz haza. Azt mondtad a vacsorára itt leszel.

- Elhúzódott a dolog – lökte el magát a férfi és a nő felé sétált – remélem nincs harag.

- Már megszoktam, de mond miért véres a mandzsettát? Kérdezte Liz és aggódva nézet fel a férjére.

- Nem ment úgy a kihallgatás, ahogyan szerettem volna, de nem aggódj Bells ez nem az én vérem. Csókolta meg a férfi és egy pálcaintéssel eltüntette a vért – jó szemed van nem vettem észre.

- Hanyag vagy csak is azért – vonta fel a szemöldökét Liz – ugye holnap te is kijössz kikísérni Harryt? Nem örülnék, ha megint lelépnél.

- Nem fogok. Megígértem neked, Emilynek, Harrynek, az öcsémnek és még a kicsi Regulusnak is. Szóval ne aggodalmaskodj, ott leszek veletek és együtt fogunk integetni a fiúnknak.

- Hihetetlen, hogy már eltelt ennyi év. Olyan mintha csak tegnap hoztuk volna haza erre már Roxfort-os diák lesz – sóhajtott fel a nő – bárcsak Jamie-k is itt lehetnének.

- Igen, de sajnos nincsenek, már velünk így csak mi vagyunk. Nem kell aggódnod Harry-ért édesem nagyon jól nevelted. Kelő szigorral és szeretettel, ahogyan egy jó anya. Nem lesz itt gond. Azért, mert James fia nem jelenti azt is, hogy ugyan olyan vásott is lesz.

- Vagy olyan, mint a keresztapja.

- Tőlem csak jót tanult.

- Biztos? Vonta fel a szemöldökét Liz – tavaly kigyújtotta fel a karácsonyfát?

- A csillagszóró. Villantott egy széles mosoly Siriust.

- A szilvesztere szánt tűzi játék meg biztosan magát gyújtotta meg, hogy haza vágja a fészert fényes nappal.

- Öngyulladásról hallottál már?

- A kúria könyvtára?

- Biztosan a macska indította el a könyv lavinát. Teljesen véletlen, hogy én is ott voltam éppen – vont vállat a férfi.

- Mikor elhagytad őket az állatkertben?

- Nem tehetek arról, hogy a vattacukrost üldöznöm kellett és közben ők lemaradtak – ráncolta a szemöldökét Sirius – de mi az, hogy csak az én bal lépéseimet soroljuk, hol marad a tied?

- Mondj példát – intett kegyesen a nő Siriusnak, aki az ajkába harapva kereste kutatta az emlékeiben milyen példával állhatna elő – hallgatlak.

- Most éppenséggel nem jut eszembe egy sem, de biztosan van – húzta ki magát a férfi, mire Liz harsányan felkacagott.

- Vagy is nincs. De ne aggódj édesem azért a sok vagy is rengeteg hibád ellenére nagyon jó apa vagy és férjnek sem vagy csapni való – kacsintott Liz a férfira, aki elmosolyodott a dicséretet halva. Sirius a derekánál fogva magához húzta a nőt és már hajolt volna egy csókért, mikor a nő megszólalt – de most jelenésed van a gyerekeknél, hogy leadd a zsákmányt, majd jó éjszakát kívánj, mint egy minta apa – suttogta a férfinak és rá kacsintott, majd kicsúszott a férfi karjaiból és elindult – ha jó fiú leszel, kapsz jutalmat Mancs.

- Ne kezd megint – emelte fel az úját a férfi – a múltkor is bedőltem neked és mit kaptam? Egy csont formájú sütit, mint valami jutalom falatot. Kivételesen tényleg meglephetnél valamivel. Teszem azt egy jó palack borral, amit múltkor ittunk.

- Komolyan azt kéred? Emelet fel a szemöldökét a nő, majd elmosolyodott – kár én másra gondoltam, ha érted mire gondolok – kacsintott a férfira a nő. Sirius szava elállt és Liz után ment.

- Édeském, drágásságom ezt megbeszéljük újból jó. Szólt a nő után, aki a konyha felé vette az irányt.

- A gyerekek Mancs, a gyerekek – szólt ki Liz nevetve, mire Sirius morogva caflatott fel a lépcsőn.

Sirius meg állt a gyerek szoba előtt és fülelni kezdett. Bent két gyereke beszélgetett és lassú mosolyra húzta a száját, mikor meghallotta a nevetésüket.

- Igazán megígérhetnéd, hogy mindig írsz. Nem olyan nehéz megfogni a pennát és egy lapra lefirkálni, milyen volt a napod.

- De ne hogy már minden napomat jelentsem a te kedvedért. Figyelj heti egy levél.

- Fukar vagy – duzzogta Emily és még mindig fel volt fújva az arca, mikor az apja bekopogott és belépet – apa, de jó haza értél – mosolygott Emily és lemászott a bátyja ágyáról oda rohanva az apjához, hogy szorosan megölelje, majd módszeres zsebforgatásba kezdjen.

- Te kis álnok, csak a csoki miatt örülsz mi? Kapta fel Sirius a lányát és a vállára dobta – milyen lányom van én nekem – csikkállta meg, mire Emily felnevetett hangosan.

- Apa ne, apa ne, mert be pisilek.

- Megérdemelnéd – rakta le a lányát a férfi és leült mellé, majd a mellény zsebéből kivette a csokikat és szétosztotta a gyerekei között – itt van az a fránya csokitok.

- Köhsi, apha – mondta teli szájal Emily és a kártyát kezdte nézegetni – nekehd mih vahn Halli?

- Ne beszélj, teli szájal te lány. Rótta meg mosolyogva Sirius a lányát.

- Merlin megint – húzta el a száját Harry – neked?

- Morgana – nevetett fel a lány – mond apa biztos, hogy kijössz velünk holnap?

- Persze hiszen én is szeretnék integetni a bátyádnak. De úgy hiszem, ideje lenne eltennetek magatok holnapra – fogta meg Emily-t és felemelve felállt.

- De még nem vagyok álmos és még Harryvel is meg kell beszélnem, hogy ne csak hetente egyszer írjon nekem.

- Írni fog, de tanulnia is kell meg aztán jövőre már te is oda jársz és lesz éppen elég időd, hogy az agyára menny.

- DE APA! Méltatlankodott a lány, de az apja csak felkuncogott és a vállára dobva elindult az ajtó felé – jó éjt fiam reggel találkozunk, ne maradj, fen sokáig.

- Úgy lesz apa. Anya még bejön?

- Biztosan – mosolyodott el a férfi és résnyíre nyitva hagyva az ajtót elvitte a szobájába a háborgó lányát.

Harry elhelyezkedett az ágyába a csoki béka kártyáját az éjjeli szekrényének fiókjába tette, majd az oldalára fordulva várt az ismerős cipőkopogást, ami nem váratott sokáig. Az ajtón az anyja dugta be a fejét mosolyogva.

- Jöttem a jó éjt puszimért kincsem – lépet be Liz és oda ment a fia ágyához és leült rá – izgulsz?

- Igen.

- Attól félsz, hogy nem a Griffendélbe kerülsz, mint mi úgy?

- Nagyon, mert ha például a Mardekárba kerülnék, akkor biztosan csalódottak lennétek és én is.

- Azért, mert sok halálfaló és Voldemort is onnan került ki? Harry az a ház sem rosszabb a többinél csak hát rosszabb a híre. Ne feledd Regulus bácsikád és oda való volt és jobb embert nem ismerek nála.

- Reg bácsi véletlenül kerülhetett oda ezt te is tudod – húzta el a száját Harry, mire Liz harsányan felkacagott.

- Ezt feltétlenül mond el neki, majd karácsonykor, ha itt lesznek, mert imádni fogja a te verziódat az biztos. De Harry, ha ennyire félsz, hogy oda kerülsz, mond, el nyugodtan a süvegnek ő meghallgat. Én sem akartam oda kerülni, és ha nem kértem volna tőle azt, hogy ne óda tegyen, minden bizonnyal a Mardekár lett volna hét évig az én házam is, ahogyan a családom többi tagjának évszázadok óta.

- Kérnem kell csupán?

- Igen, de Harry nem a házak tesznek rosszá vagy jóvá, ha nem a döntéseink, amit hozzunk. Ha még is a Mardekárba kerülnél, nem haragudnánk rád, ha nem büszkék lennék rád így is szóval ne izgulj fölöslegesen. Így vagy úgy, de a fiúnk vagy.

- De én oda akarok menni ahol ti is voltatok.

- Akkor kérd a süveget. Jó? Mosolyodott el Liz és egy csókot, nyomot Harry homlokár – ám most jó volna, ha aludnál.

- Rendben – bólintott Harry és egy gyors csókot nyomott anyja arcára – és csak, hogy tudd mindent elpakoltam.

- Nagyon is helyes, ami pedig a pakolást el kerülte elküldöm utánad – kacsintott Liz Harry-re aki halkan felnevetett – jó éjt kincsem.

- Jó éjt anya.

Sirius fáradtan dőlt le Liz mellé, aki éppen Gildroy Lochart könyvét olvasta.

- Áruló nőszemély vagy. Ott hagytál egyedül a lányoddal.

- Emlékeim szerint a tied is és téged akart nem engem. Nem haltál bele pár mesében és most alszik.

- Szeretlek, tudd meg – morogta Sirius és felpillantott – te miért olvasod az a szart?

- Szimplán kutatási célból, hogy majd az orra alá dörgöljem milyen ripacs. Múltkor is bejött az irodába és hevesen udvarolt, de emlékeztettem arra, hogy a te nejed vagyok erre sietve távozott. Öröm volt nézni, mikor majd nem hasra esett az esernyő tartóban. Nem is értem, hogyan lehet valaki ennyire elismert varázsló, mint ő, miközben ezer százalék semmit sem tett az asztalra. Tényleg utána néztetek a bácsival?

- Semmit sem találtam és a többiek sem. Lehet, hogy most tévedtél.

- Én nem szoktam tévedni Mancs és te is mondtad valami nincs rendjén vele.

- Ez igaz, de kisebb nagyobb gondunk van, mint ő.

- Tudom a halálfalók felkeresése – legyintett Liz – néz körbe Lucius-éknál és a többi haverjánál.

- Voltunk nála és Arturt is bevontam, hogy a leghihetetlenebb dolgok miatt kelljen házkutatással bemennem, de semmi. Hidd el én is ugyan úgy el akarom kapni, mint te.

- Lehet nekem is aurornak kellett volna állnom.

- Te maradj, diplomata az kevesebb veszéllyel jár, meg aztán most itt van a pici és rá is kell ügyelned.

- Múltkor is bevittem és oda voltak érte. Igazi kis szívtipró, már most mindenkit az ujja köré csavart.

- Akárcsak az apja – kacsintott Lizre Sirius széles vigyorral.

- Ne legyél magadtól ennyire eltelve – vágta fejbe a férjét Liz a kezében fogott könyvel.

- De, ami igaz az igaz. A gyerekeimet le sem tudnám tagadni nem mintha valaha is ezt tenném – vette el a nőtől a könyvet és a földre dobta, majd maga mellé húzta a feleségét – de egy valamit biztosan tőled örököltek legalább is eddig Emi-n láttam.

- Mit?

- Ugyan olyan imádni valóan bosszantó, mint te – csókolta meg a nőt gyorsan Sirius, hogy Lizbe fojtsa a választ.

- Ha nem alszol, el most nem kellene, rohanunk – sietett Liz a peronon karjaiban Regulus-sal, aki vidáman nézelődött és szorgosan csócsálta a cumiját.

- Nem csak én aludtam el – bődült el Sirius és úgy lóbálta a ketrecet, hogy a benne lévő bagoly pánikolva huhogott – mindenki bealudt még a hülye macskád is.

- Zorrot ne bántsd apa ő már öreg! Méltatlankodott a ládán ülő Emily.

- Öreg volt, akkor is mikor hozzánk került az a dög. Szerintem még engem is túlél – morgott Sirius – Harry mennyetek az átjáróhoz, anyáddal megyünk utánatok.

- Rendben – bólintott Harry – Emi kapaszkodj – lódult el Harry a vörös hajú nő és lánya után.

- Otthon számolunk – villant meg Liz szeme és eltipegett a falhoz. Sirius dühösen fújta ki a haját az arcából és morogva követte a feleségét.

- Persze, hogy én vagyok minden elrontója. Nem én kerestem öt percig azokat a pálcika hegyű cipőket, ha nem ő és nem is én nem pakoltam el a ládámat nem beszélve arról, hogy nekem nem kell masni a hajamba. Én csak egy kurva kávét akartam reggel inni – füstölgött Sirius és még, akkor is sötéten nézett, mikor Harry a Weasley fiúkkal feltették a ládáját.

- Már azt hittem nem értek ide - szólalt meg egy kedves női hang mellette.

- Mi is, Molly mi is – morgolódott Sirius, majd rá mosolygott a nőre, majd át nyújtotta a fiának a ketrecet.

- Szép napot Mrs. Weasley. Ron megyünk egy kupéban? Fordult a maszatos orrú, vörös hajú fiú felé, mire az lelkesen bólogatott.

- Persze. Képzeld kaptam egy baglyot anyáéktól, csak egy kicsit hiperaktív.

- Mi lett a neve?

- Pulipinty Ginny jóvoltából, de én csak úgy hívom, hogy Puli – emelte fel a ketrecet Ron ahol egy felettébb izgatott madár csapkodta a szárnyait.

- Én is kaptam, mikor mentünk anyával vásárolni és Hagrid vette nekem szülinapomra, mikor találkoztunk. Hedvignek neveztem el.

- Én nem kaptam – kotyogott közbe Emily.

- Mert neked nem most van a születésnapot és nem is mész még a suliba. Forgatta a szemét Harry.

- De majd jövőre – fújta fel az arcár Emily – ugye Ginny?

- Igen – bólintott a lány.

- Jól van, minden a vonaton csak a gyerekek vannak lent – jelent meg Liz izgatottan – Harry kerüld a bajt és ne is gondolj ara, hogy elmászkálsz valahová, mert ha megtudom az égre esküszöm olyan rivallót kapsz tőlem, hogy az egész iskola az én hangomtól fog harsogni. Amit az apád mondott véletlenül sem tartsd be. Értve?

- Persze – sóhajtott Harry.

- Minden héten küldj levelet és figyelj oda az órákon. Kerüld a mogorva Fricset és a macskáját. Adta át a fiát Siriusnak, aki még mindig morgott – jaj, kincsem – biggyedt le Liz ajka és megölelte a fiát – nagyon vigyázz magadra.

- Nyugi, anya nem lesz baj.

- Ajánlom is – szólalt meg Sirius – hallgass anyádra.

- Értettem először is apa. De most megyek – nyomot egy futó csókolt az anyja arcára és megölette a húgát jó szorosan – vigyázz mindenkire apa – ölelte meg öt is és Regnek összeborzolta kedveskedve az égnek meredő fekete haját – majd írók hová kerültem – ugrott fel a vonatra Harry és onnan integetett, mikor a vonat elindult. Liz hosszú ideig kísérte a vonatott integetve és mikor a peron végéhez ért szomorúan eresztette le a kezeit. Emily, aki ugyan olyan lelkesen integetett a vonatnak megfogta az anyja kezét és hozzá bújt.

- Nem kell szomorkodnod anya úgy is írni fog és nem is lesz baja, hiszen ott van Dumbledore professzor és Hagrid is.

- Tudom, picim tudom – mondta Liz és az ajkába harapva próbálta elfojtani a könnyeit.

- Ügyes lesz, meglátod – nyomott egy csókot a nő homlokára Sirius és Regulus át kéretőzött az anyja kezeibe, majd szorosan hozzá bújt.

- Tudom, de legalább ti itt vagytok nekem, ha most ő távol is van.

- Egy valami nyugtasom meg téged Bells. Harry nem az apja így sok gond nem lesz vele – mondta Sirius nem is tudva mekkorát tévedett.