Éppen rámolok a gépemen, biztonság mentések és egyebek okán. Ez során szaladtam bele nem egy olyan részletben, amit elvetettem vagy teljesen kimaradt a részek alatt. Ez a kis írás is egy azok közül és mivel még semmi ihlettem a történethez gondoltam azért megleplek vele titeket. Remélem tetszik, majd nektek.

Anglia, London 1995. November 4

Anna Graham mélyen szemébe húzta a köpenyét és szorosan megfogta a lányai kezét és úgy követték a varázslót, aki eljött értük. Különösnek találta a férfit, de mikor mondta ki is küldte rögtön megbékélt azzal a ténnyel, hogy előtte sétáló különös figura egy dhampir. Lányai ámulattal, vegyes kíváncsisággal nézegették zöld haját és ízlelgetek a nevét: Japer.

- Megmondaná nekem Mr, Valentine miért akar engem látni Ms. Arrow? Kérdezte kíváncsian a nő.

- Majd elmondja, ha oda érünk. És most - állt meg hirtelen Japer és a nő a gyerekeivel majd nem, hogy bele szaladtak – olvassák el és ne mondják ki hangosan a papira írt címet. Fordult feléjük és a nő felé nyújtott egy papírt. Anna szemöldök ráncolva nézet a férfira, majd elismerően bólintott.

- Fidelius bűbáj alatt áll a ház ahová tartunk, mint a kúriánk ezek szerint –jelentette ki, mint kérdezte a nő és kivette Japer kezéből a papírt és olvasni kezdte – ezek szerint Dumbledore a titok gazda és nem Ms. Arrow.

- Ez honnét veszi?

- Ez egy férfi kézírása, és ahogyan nézem az ívét és a lendületét ez csak az övé lehet. Felismerem – felelte a nő és a lányainak, adta akik lassan olvasni kezdték – és ha jól gondolom maga pedig az egyik csatlósa Ms. Arrownak.

- Nem vagyok csatlós Mrs. Graham, ha nem fizetett alkalmazott.

- Hát így nevezik erre azt, ha valaki az árnyakban bujkálva dolgozik? Kérdezte a nő élesen. Japer elmosolyodott és szorosan a nő elé lépet úgy nézet le rá.

- Ez a pénz összegétől függ, de ha nagyon pontosan akarunk lenni a beosztásomról és a hova tartozásomról elég az a dhampir.

- Értem- bólogatott a nő, mire Japer döbbenten nézet rá – akkor hol is van az a ház?

- Előtte állunk.

Anna maga mögé terelgette a kíváncsian nézelődő lányait, mikor meglátta Siriust, aki éppen egy szendvicset majszolt a konyhából jövet. Egy pillanatra megdermedt és úgy nézte a nőt a lányaival, majd Japere nézet.

- Több kérdésem is lenne – szólalt meg Sirius, mikor lenyelte a falatot a szájában – de az első...

- Ő Anna Graham, Rorik húga és Liz küldetett érte Dumbledore engedélyével természetesen. Vágott a férfi szavába Japer.

- De így is maradt még pár – lépet feléjük a férfi és Anna kikerekedett szemmel figyelte, ahogyan feléjük tart. A körözési plakátokról ismert bűnöző állt előtte az kétsége sem lehetett e felől, de jóval szebb és emberibb külseje lett az óta.

- Még is micsoda kérdésed lenne még? Forgatta a szemét Japer.

- Hogyan szólíthatlak titeket – mosolyodott el kedvesen Sirius és leguggolt a lányok elé, akik az anyjuk mögül leselkedtek.

- Ellie – mosolyodott el az egyik kislány.

- Marion – felelte a másik – téged?

- Sirius – nyújtotta feléjük a kezét a férfi – örülök, hogy megismerhetlek benneteket. Tudjátok nekem is van kislányom, de ő idősebb, mint ti.

- Te vagy Emily apukája? Kérdezte Marion felragyogó arccal – olyan a szemed, mint neki.

- Ő nem lehet. Roro bácsi az – forgatta a szemét Ellie.

- Roro? Kérdezte Sirius gyanakodva és a nőre nézet.

- Hát a bácsikánk Rorik – ingatta a fejét Ellie.

- Ő nem lehet az, mert Emily nem hasonlít rá. Vágta rá Marion.

- Mi sem apára. Sóhajtott fel Ellie.

- Emily nem a bácsikátok lánya. Szólt csendesen Anna.

- Nem? Döbbent meg Ellie.

- Nem – mosolyodott el Anna.

- Mondtam én – húzta ki magát Marion – akkor te vagy Emily apukája? Kérdezte Siriust a kislány és a férfi lassan elmosolyodott, ahogyan figyelte az apróságokat.

- Igen, én vagyok az apukája.

- És Lizi néni pocakjában lévő babának is te vagy az apukája? Kérdezte Ellie izgatottan.

- Igen – bólogatott Sirius.

- Nem lesz unokatestvérünk – mondta csalódottan Ellie – de azért szerethetjük, úgy mintha az lenne? Kérdezte reménykedve.

- Persze – bólintott Sirius.

- Hol a baba? Kérdezte Marion.

- Még a pocakban – szólalt meg a lépcső tetején Liz – örülök, hogy itt vagytok. Látom lányok megismerkedtetek a férjemmel.

- Igen és ő Emily apukája – mutatott Siriusra a kislány.

- Nem mondod – nevetett fel Liz – remélem jól viselkedett veletek.

- Kedves bácsi - mondták egyszerre a lányok és felszaladtak az emeletre Lizhez, hogy megsimogassák a hasát.

- Remélem, hamar kibújsz. Suttogta Marion.

- Énekeljünk neki. Csillant fel Ellie szeme - énekeljük azt, amit a szomszéd Julie néni tanított.

- Jó – bólintott Marion.

- Csiga-biga gyere ki... Kezdtek el énekelni és Liz harsányan felkacagott.