Rebecca Arrow megállt a karácsonyfa előtt kis terpeszben és csípőre tett kézzel. Hosszú szőke haját karácsonyi szalaggal kötötte fel és kontyát ceruzákkal és tollakkal erősített meg. Kék szemei az angyalfát vizslatták és dühösen toppantott a bal lábával, ami sárga fekete csíkos harisnya volt bújtatva, míg a jobbon zöld ezüstszínű. Morgolódva nézet a nappalin át siető anyjára, aki a konyhába tartott.
- A fa ferde – mondta a lány és rá mutatott a zöldellőre.
- Egy kicsit, de ez volt a legszebb, mikor oda értem apáddal, kincsem. Szólj a bátyádnak, hogy lehet díszíteni. Apád ügyesen belefaragta a tartóba és fel is rakta az égő sort rá, mielőtt elment volna dolgozni.
- Azt mondta nem fog melózni – biggyedt le az ajka Rebeccanak.
- Csak papír munka ne aggódj. Nem egész napra ment el csupán pár óráig lesz el. Lepjétek meg, hogy a kész fára ér haza. Mosolyodott a kislányára Liz.
- Hát jó – sóhajtott fel, majd a lépcső felé ment és a korlátnak dőlve felkiáltott – Sin, gyere le neki eshetünk a fának!
- Becca azt mondta szólj, nem pedig azt, hogy felkiabálj – rótta meg az anyja.
- Azt nem mondtad, hogy nem kiabálhatok – nézet ártatlan képel a lány és visszanézet az emelet irányába. Testvére zsebre tett kézzel jött lefelé nagyot ásítva. Meg állt a húga előtt a lépcsőn, aki széles mosollyal nézet rá.
- Közlöm veled hugi, hogy idén én vagyok a soros, aki eldönti, milyen legyen a díszítés. Most nem lesz olyan mintha lehányta volna valaki egy szivárvánnyal.
- Legyen, de én rakom fel a tetejére a csillagot – húzta ki magát Rebecca.
- Miattam – vonta meg a vállát a fiú – apa hol van? Kérdezte, mikor követte a húgát a nappaliba.
- Elment, de hamarosan jön – nyitotta ki a dobozt a lány – anya azt mondta van egy kis papír munkája.
- Remélem, nem fogják bent, mint a múltkor. Megígérte nekem, hogy segít a bájital leckémben. Vett fel egy ezüstszínű gömböt – Becca legyen idén ezüst a díszítés.
- Ezüst és zöld – húzta el a száját a lány – tiszta Mardekáros.
- Az lennék nem – vonta meg a vállát Sinias, majd felrakta a gömböt a fára.
- Legyen inkább arany vagy sárga – mutatott a gömbökre a lány.
- Az Griffendéles.
- Nem – forgatta a szemét Becca – Hugrabugos, mint én.
- Majd jövőre – tett fel még egy ezüst díszt a fára – mondtam idén én döntöm el milyen legyen a fa. Tavaly megígérted, hogy nem lesz könyörgés és elfogadod a felállást.
- Ez igaz, de csak ezüst lenne akkor rajta és az úgy egyhangú.
- Nekem tetszene – tett fel még egy ezüst gömböt a fiú – legyen egyszerű és tiszta. A karácsonyi ebéd úgy is zűrzavaros lesz. Minden évben az – húzta el a száját.
- Szerintem vicces.
- Vicces volt mikor George bácsi felgyújtotta a függönyt? Vagy mikor Charlie elvágódott az üveggolyókon, amit kiszórtál?
- Nem szórtam csak elszakadt a zacskó történetesen akkor mikor elment mellettem. – horkant fel Rebecca – ezen kívül nyugis volt a tavalyi karácsony.
- A nagyapa kis híján frász kapott a dobozodból kiugró papírmasé szörnyedttől.
- Az sem az én hibám, mert nem neki szántam. Nem vette fel a szemüvegét és úgy nyitotta ki. Még van valami okod, hogy kritizáld az ünnepet?
- Rengeteg – mosolyodott el Sinias - Emily és Jay veszekedése? Apa hiperventilált, amikor a feje mellett ért célba a nagy kés, amit a nővérkénk dobot Jay felé.
- De nem lett különösebb baja apának – vont vállat a lány – és mond arra emlékszel, amikor te és Teddy a csillagszóróval hülyéskedtek.
- Én nem tettem semmit, ha nem az a marha volt meg James.
- Tényleg – mosolyodott el a lány – anya el is kalapálta őket Ginny nénivel.
- És még sorolhatnám a tavalyi katasztrófákat így a fa egyszerű marad, mert akkor azon fognak csámcsogni nem pedig kutatni milyen bajt csinálhatnak.
- Ez nem valami jó Mardekáros vonás. Ingatta a fejét Rebecca.
- Nem törvényszerű, hogy olyan legyek, ahogyan elvárnák a házamtól. Te sem vagy édes, cuki muki kedvesség akár milyen aranyos kis ártatlan fejed van Becca.
- Aranyos lennék? Kérdezett vissza a lány és Sinias zavarát palástolva elfordult a húgától és kutatni kezdett a dobozba – olyan ritkán mondod ezt Sin. Tudom én, hogy én vagyok a kedvenc tesód és, hogy nagyon szeretsz. Ne titkold – énekelte a lány és Sinias felsóhajtott,
- Persze, hogy szeretlek, hiszen te vagy a kishúgom és kötelességem vigyázni a meggondolatlan fejedre. Siessünk, és akkor tudunk anyának segíteni.
- Rendben, de Sin had legyen itt azért egy kis sárga is. – nézet könyörögve a bátyjára hatalmas szemekkel és a fiú felsóhajtott.

Liz felvonta a szemöldökét, mikor meglátta a karácsonyt fát, aminek az egyik fele ezüstös míg a másik fele arany színű díszítésben bombázott. Gyerekei mellette álltak. Lánya büszkén kihúzta magát, míg fia csak megvonta a vállát, mikor az anyja ránézet.
- Apátok imádni fogja – mosolyodott el Liz és magához húzta a gyerekeit – nagyon szép lett. Olyan kis szeleburdi, mint a családunk.
- Szerinted rakjak rá kéket és pirosat? Tudod, ezzel lehetne szimbolizálni, hogy Emi Griffendéles és az ikrek meg Hollóhátosok voltak.
- De ők már nem tanulnak. Forgatta a szemét Sinias – ez a mi fánk. Csak a kettőnké hugi.
- De a tesóink és ők is eljönnek az ebédre. Háborgott Rebecca rámutatva a fára.
- Az igaz, de ez most valóban szóljon csak most rólatok. Meg, ha jól emlékszem tavaly nagyon színes volt most kis egyszerű.
- De mami...
- Idén Sin döntött így is engedett a te kívánságodnak kicsim ne legyél, telhetetlen ne használd ki a bátyád szeretetét.
- Jól van – fújta fel duzzogva az arcát a lány – bár szerintem még szebb lenne, ha az lenne, amit én kigondoltam. Sinias prüszkölve felnevetett és Liz is megeresztett egy mosolyt.
- Jaj, Becca – csókolta meg a lánya feje búbját – maradj mindig ilyen.
- Apa is úgy gondolná szerintem, hogy minden szín fent legyen. Tudjátok egységben az erő.
- De akkor sem rakjuk fel a kéket és a pirosat ez így marad Becca– fonta össze a karjait Sinias.
- Ünneprontó vagy.
- Te meg makacs, mint apád – csípte meg Liz a lánya orrát – gyere nekem segíteni a konyhába. Megengedem, hogy te csináld a krémet.
- Ahogyan Matt tanította? Csillant fel a lány szeme izgatottan.
- Igen. Az övé úgy is finomabb, mint az enyém. Indult a lánya után Liz, aki beszaladt a konyhába.
- A tied is nagyon finom anya.
- Köszönöm, fiam, de el kell ismernem azt a tényt, hogy Matt torta krém receptje isteni. Nem is értem, miért nem ad ki egy szakácskönyvet is a sok regénye mellett – ingatta a fejét a nő.
- Hát szerintem nincs ideje a történetírás, a rezervátum ügyeinek intézése és a háztartás vezetése mellett. Igazából mond anya... Matt, miért olyan, mint te és Emily miért olyan, mint apa?
- Mert Emily apja lánya – sóhajtott fel.
- Szegény Matt nem is értem, hogyan képes elviselni a nővéremet – dugta zsebre a kezeit a fiú.
- Majd ha te is szerelmes leszel és megtalálod, a párodat tudni fogod.
- Én nem hiszem, hogy valaha is megházasodom, csak a baj van vele. Az osztálytársaimat is megbolondítja, én józan akarok maradni. Meg aztán úgy is lehet boldogan élni ha nem kötöm le magam. Nem?
- De apád jobban örülne és én is azért.
- Nyugalom anya azért, mert nem akarok házasodni, lehet még kapcsolatom. Emlékez volt pár barátnőm és mindegyikkel jól bántam.
- És most hol vannak ezek a barátnők? Tette csípőre a kezét Liz. Sinias csintalanul elmosolyodott.
- Hát, ha úgy tartja, a kedvem megjelenek. De szerintem a részletekre nem vagy kíváncsi.
- Valóban nem és azt hiszem apád, sem sőt ne is említsd Mattnek, mert kiakad.
- Nem vagyok hülye – horkant fel a fiú. – amúgy tudok valamiben segíteni?
- Hasogathatnál egy kis fát mielőtt az apád áll neki. Nem szeretném, ha megint beállná a dereka.
- És karácsonykor sem szeretné az egész család azt hallgatni, hogy a munka lesz a végzete.
- Eltaláltad – bólintott Liz – okos fiú vagy.
- A fiad vagyok persze, hogy az vagyok – sóhajtott fel önelégülten Sinias, ami megmosolyogtatta Lizt - akkor megyek is csak felveszem a kabátot.
- Apád megélezte a fejszét vigyázz vele.
- Oké – dobta a vállára a kabátját Sinias és énekelni kezdett egy karácsonyi dalocskát, amit az apja tanított neki. Liz mosolyogva figyelte a fiát, aki magára kanyarítja a kabátot  csúszkálva a fészer felé haladt. Hangos csörömpölésre rezzent össze és nagyot sóhajtva a konyha felé fordult.
- Apa már megint rossz helyre pakolt mindent – nyafogott Rebecca – hol van a mérő pohár anya?
- Meg fogom tépni apád fülét, ha megint az edények közzé tette – lépet be a konyhába a nő és lánya dühösen fújtatva nézet rá fején egy műanyag edénnyel és körülötte kisebb nagyobb edényekkel – azt hiszem, hosszan el kell, beszélgetünk vele. Nem gondolod kicsim?
- De – bólogatott hevesen a lány – már annyiszor megmondtam neki, hogy ez a mi felségterületünk nem az övé.
- Csupán segíteni akar.
- Nem megy, az apának akármilyen erősen próbálkozik – vette le az edényt a fejéről Rebecca és a pultra tette a kikészített alapanyagok mellé, majd leguggolt, hogy összeszedje a szanaszét guruló edényeket – szerintem ki kellene tiltanunk innen.
- Becca ne legyél ilyen szőrös szívű apáddal.
- De itt kellene lennie velünk.
- Te is tudod, hogy fontos a munkája és igyekszik haza jönni, ahogyan mindig is.
- Tudom – pöckölte meg duzzogva az edényt a lány – de ki akartam sajátítani egy kicsit. Ez volt az első évem a Roxfortba és annyit meséltem volna most neki és nagyon is hiányzott. Persze te is mami – nézte gyorsan az anyjára Rebecca.
- Tudom bogaram – lépet a lányához Liz és két keze közé fogta az arcát – mindig is közel álltatok egymáshoz. Hiszen te is olyan kópé vagy, mint apád. Nem?
- Egy kicsit talán – vont vállat a lány.
- Igyekszik haza és elhiheted nekem minden szabad percét veletek tölti. Nagyon hiányoztok neki, mikor nem vagytok itt. Nem beszélve arról, hogy bosszantó izgatottsággal várta a karácsonyt.
- Nem zavarja tényleg, az hogy Hugrabugos lettem? Kérdezte halkan a lány – a leveleiben váltig állította, hogy nem, de azért tudod... na.
- Dehogy nagyon büszke volt, ahogyan én is. Most minden házban van, vagy volt gyerekem ezt nem mondhatja el mindenki.
- Hát ez igaz. De én nem leszek olyan menő amilyen Emily volt és jó tanuló, mint az ikrek vagy olyan népszerű sem, mint Sin vagy Morry.
- Nem is kell annak lenned bogaram. És tévedés azt hinned, hogy a nővéred vagy Morry olyan menő volt, ahogyan beállítja. Folyton csak a bajt kereste és büntető munkán volt. Az ikrek meg nagyon sokat tanultak, hogy évfolyam első legyenek és a bátyád a személyisége okán népszerű, ahogyan az apád is levesz mindenkit a lábáról. De ne feledd te is a lánya vagy képes, vagy bárkinek a fejét elcsavarni. Te is okos, gyönyörű és tehetséges lány vagy. Tűrte el a szőke tincsét a füle mögé a lányának – mikor rád nézek az anyámat látom, annyi mindent örököltél tőle a szépséged mellett, amit persze én is – dugta ki a nyelvét Liz és Rebecca felkuncogott - és külön imába kell foglalnom, hogy az összes gyerekem közül te megörökölted anyám konyha művészetének a szeretetét. Emily még egy rántottát sem képes elkészíteni, Belle legalább egy meleg szendvicset eltud, de semmi több.
- Sin is tudd főzni, ahogyan Reg is.
- Regulus csal, mert pálcát használ Siniasal ellentétben, aki történetesen sütni nem tud vagy is nem szeret. Biggyedt le Liz ajka – Matt nem tudta megtéríteni.
- Ne add, fel a reményt ki tudja, egyszer talán megszereti, ahogyan talán képes lesz megmaradni egy lánynál. Kitudja, jövőre megtérül egy lánytól, ahogyan Jamie bácsival tette Lily néni az utolsó évben.
- A bátyád tizenhat éves és már konkrét élet tervei vannak, amiben nem szerepel az, hogy lehorgonyozzon egy lánynál. Támaszkodott a pultnak Liz és vállat vont – nem tudom mit fog kezdeni, mert a Minisztériumban nem dolgozhat a családunk egyik tagja sem.
- Igazán bolondok hiszen a testvéreim zseniálisak és Sinias van olyan dörzsölt, mint te annak idején legalábbis Dora néni azt mondta nekem.
- Túloz - legyintett a nő és visszapakolta az edényeket a szekrénybe.
- Roy bácsi azt mondta rólad, hogy te egy igen aljas, körmönfont, bosszúálló, zsarnok bürokrata voltál, akitől mindenki rettegett. Liz a szekrénynek dőlt és elhúzta a száját.
- Ha képes lennék arra, amit most szeretnék tenni vele Anna özvegy, lenne.
- Ichatól kaptál egy sodrófát azzal még lecsaphatod – mondta széles vigyorral a lány.
- Sajnálnám eltörni rajta. Majd rá uszítom, az apádat ő majd helyre teszi – legyintett a nő, majd feltűrte az ingét – na, picikém neki állunk?
- Naná – bólintott a lány és ő is feltűrte a ruháját és belecsapott az anyja tenyerébe.
Sinias Arrow elhasította az utolsónak gondolt fahasábot, majd a kosárba dobta. Zorro az öreg macska felnyávogott az egyik kosár mellől és lustán mosakodni kezdett.
- Na, mi van eleged lett a hidegből? Guggolt le a fiú a macskához és megsimogatta – a helyére pakolom, a fát aztán bemegyünk és kapsz lazacos konzervet, amit annyira szeretsz. Zorro hálásan dorombolt és a fiú kezéhez dörgölőzött. Sinias felállt és a fejszét a tuskóba dobva felnyalábolta a kosarak egyikét és elindult a ház felé mögötte a macskával. Látta a konyhában szorgoskodó anyját és húgát, akik valamin nevetnek és ez meg melengette a szívét. Szerette őket mindennél jobban főleg, mikor boldogok voltak. Így majd nem elnevette magát, mikor húga eldobva mindent a kezéből kiszaladt a konyhából és az apjuk elé szaladt, aki akkor érkezett meg, hogy a nyakába ugorjon.
- Komolyan úgy rohan elé, mintha nem látta volna tegnap este – ingatta a fejét.
- Sin gyere be, mert megfázol, elég fa van már itt – szólt kis az ablakon az anyja.
- Megyek már. Gyere Zorro.
- Oh, és kisfiam apád nagyon kíváncsi a kimerítő magyarázatodra, miért írt neki a házvezetőd mi szerint megátkoztál négy diáktársadat a haza jöveteled előtti órákba. És én is nagyon kíváncsi vagyok. Mosolygott Liz és Sinias felvette Zorrot magához ölelve.
- Oh, azt hiszem belefojtom magam a hóba – sóhajtotta a fiú.

Ez egy kis aranyos kis karácsonyi szösszenet volt az ünnepekre való tekintettel. Remélem tetszett nektek. Illetve lerajzoltam Rebeccat és Siniast.  Remélem tetszett nektek a szöveg és az írás.

Boldog karácsonyt kívánok nektek :)