Hát talán nem a legjobb de elég hosszúra sikerült. Kicsivel jobb volt a hangulatom, mert a tesóm eredményei nem a legjobbak de nincs nagyobb gond mint amit gondoltam. Plusz kénytelen voltam venni egy új telefont, mert a másik mindenért nyihogott -.-""" szóval most tanulók telefonul.

Mi legyen a következő szösz?

Köszönet: Szofi_05

- Én is menni akarok! Hisztizett a peronon Emily és könny nélkül sírt miközben a földet püfölte apró ökleivel. Harry tanácstalanul nézet Siriusra, aki azonnal a nejére pillantott, de azt koránt sem zavarta kislányuk hisztije és inkább Murdock ruháját igazgatta nyugodtan.

- Aztán figyelj a tanáraidra és ne halljak rólad semmi rosszat.

- Persze anya - bólogatott Murdock és próbálta a lábáról lehámozni Emilyt, aki idő közben oda kúszott és a bokáját markolászta.

- És a legfontosabb fiam, de tényleg - emelte fel az ujját figyelmeztetően Liz - amit apád tanácsolt azt vert ki a fejedből, mert ha nem én fogom - villant meg Liz szeme fenyegetően és Murdock hatalmasat nyelt - te meg Emily enged el a bátyádat - kapta fel a lányát Liz, aki hevesen tiltakozott az ellen, hogy elszakítják a bátyjától.

- De én is menni akarok! Borult az anyjára Emily - hadd menjek én is.

- Még pici vagy kicsikém. Pár év múlva te is mehetsz. Csitítgatta a lányát Sirius.

- De én most akarok - duzogta a lány és Sirius lágyan elmosolygott, ahogyan figyelte a dacos arcocskát.

- Nyugi, húgi majd küldök neked valami vagány dolgot, az előbb hallottam két fiútól, hogy a kisebb tesóinak egy eredeti roxforti wc deszkát küldenek. Hát nem lenne... Nevetett fel Murdock, de mosolya gyorsan lehervadt mikor az anyja tarkón vágta.

- Nem lenne az - mondta bosszúsan Liz - Morry tényleg viselkedj, és az égre kérlek, ne kelljen leveleznem a házvezetőddel. Elég volt nekem a város iskolájába bejárkálnom.

- Jól van - motyogta Murdock.

- Bizony fiam jó lenne hallgatnod anyádra. Felettébb kényelmetlen volt bejárkálni.

- Egyszer sem mentél be - fordult Liz a férjéhez szemrehányóan.

- Bizony ám. Még az ovis fellépésemre értél be pedig én voltam a legcukibb bokor a háttérben. Ráncolta a szemöldökét Emily felháborodottan.

- Azóta is mondom, hogy sajnálom - fortyant fel Sirius és kifújta az arcába logó haját - komolyan meddig lesz ez rám olvasva.

- Amíg csak emlékszem rá - dugta ki a nyelvét Emily és Sirius arcán megrándult egy izom.

- Emi hagyd apádat - szólt Liz a lányára - de tényleg légy jó kisfiam.

- Persze anya - forgatta a szemét Murdock - megígérem, hogy a képességeimhez mérten viselkedek. Anya ne izgulj, nem apa vagyok.

- Hékás! Fortyant fel Sirius.

- Ebben igazad van - sóhajtott fel Liz és letette Emily a földre, aki azonnal a másik bátyjához lépet.

- Ugye majd megírod hová kerültél? Szólalt meg Harry és hagyta, hogy Emily felmásszon a hátára.

- Persze, hogy megírja, hogy a Griffendélbe került - húzta ki magát Sirius.

- És ha nem oda kerül? Kérdezte Harry.

- Haza se jöjjön - bólintott Sirius és csípőre tette a kezét. Liz oda fordult hozzá és olyan erősen vágta fejbe, hogy majd nem előre bukott. A két fiú felszisszent, míg Emily felkacagott.

- Beszélsz te itt marhaságokat Black! Morry bárhová kerülsz annak örülni fogunk.

- De ha a Marde... - Kezdett vele a férfi, de inkább elharapta a mondatát, mikor felesége szeme ijesztően villant meg - vagy is igen. Bárhová is kerülsz, fiam büszkék leszünk rád.

- Az jó, mert nem akarok Griffendéles lenni - sóhajtott fel Murdock és Harry megveregette keresztapja karját és úgy gondolta a bátyja nem vette a lapot.

- Én oda fogok menni Morry - mászott át az apjára Emily.

- Ha hízelegsz, nem érsz el semmit - nézet a lányára Sirius.

- De nálad beválik - suttogta Emily és Sirius elmosolygott.

- Na, jól van búcsúzunk - csapta össze a kezét Liz - vigyázz magadra kicsikém és tanulj rendesen - ölelte magához szorosan a fiát.

- Rendben - bólintott a fiú és Harryhez fordult - nekem aztán ne hozz rám szégyent és ne halljak rólad semmi jót - ölelte meg az öccsét Murdock, aki halkan felnevetett.

- Potter vagyok - villantott Harry egy mosolyt.

- Puszikát kérek - dőlt hátra Emily és Sirius alig bírta megfogni. Murdock harsányan felnevetett a fejel lefelé logó lányon és tudta, hogy a kis kotnyeles kishúga fog neki a legjobban hiányozni.

- Te kis buta vagy. Kilátszik a bugyid - suttogta Murdock, mire Emily csak felkuncogott - nekem aztán ne változz semmit sem - nyomot, egy csókot a lány homlokára. Emily megfogta a fiú arcát.

- Ugye majd írsz nekem levelet?

- Persze. Neked minden héten és megírom milyen volt a hetem. Így ki egyezzünk?

- Aham - bólintott Emily és felhúzta magát - nekem írni fog apa - mosolyodott el szélesen a lány és Sirius felhúzta a szemöldökét.

- És ki fogja neked oda adni hm? Mi van ha eldugom őket?

- Anya apa gonoszkodik! - fújta fel az arcát Emily és az anyjára nézet, aki fáradtan felsóhajtott.

- Sirius kérlek.

Jól van, nem fogom... talán - suttogta Emilynek az utolsó szót a férfi és a lány levegőt, sem mert venni - csak okosan fiam és tényleg írd meg hová osztott a süveg. Borzolta össze a fia haját Sirius.

- Persze, hogy megírom, mert a végén rivallott kapok, ha nem - intett a fiú és felugrott a vonatra - majd karácsonyi szünetben találkozunk.

- Szia Morry - integetett két kézzel Emily - aztán küld azt a wc deszkát - kiáltotta a lány és Morry harsányan felnevetett, míg Liz és Sirius pipacs vörös arccal temetkeztek a kezükben, míg Harry próbálta visszatartani a feltörő röhögést.

Sirius gyengéden simogatta a rajta alvó lányát, akinek feltett szándéka volt, hogy kivételesen kilencig fent lesz, de ahogyan arra számított már nyolc óra húszkor már mélyen aludt a mellkasán ahová befészkelte magát, miközben Sirius a keresztrejtvény fejtette.

- Elaludt? Kérdezte halkan Liz, mikor belépet a nappaliba.

- Igen - mondta halkan a férfi és hagyta, hogy felesége levegye róla Emily-t - sok volt neki a mai nap. Morry elmegy és még veled is játszhatott.

- Sajnálom, hogy nem tudok gyakran veletek lenni, de a munka...

- Tudom, mivel jár a munkád Mancs és nem ítélek el, de tényleg jó volna, ha gyakrabban tudnál velünk lenni. Ölelte magához a lányát Emily - hiányzol nekik, ahogyan nekem is. Jó lenne, nem csak akkor mikor valamelyik gyerek az iskolába megy.

- Tudom - ült fel a férfi és szomorúan és maga mellé intette a feleségét - de nem megy olyan könnyen. Te itthonról tudsz dolgozni, de én sajnos nem. Bells igyekszem. Most itthon voltam pár napig és még leszek is...

- Amíg nem jön Alastor bácsi érted és el nem rángattam a szoknyám mellől.

- Hidd, el a szoknyád mellől nem tudna senki elrángatni - mosolyodott el a férfi és gyengéden megcsókolta - szóval ne féltékenykedj.

- Az a te osztályrészed nem? Kérdezte Liz bujkáló mosollyal a szája szélén - most meg felviszem a lányodat.

- Haragszol?

- Nem, mert vettem magamnak valamit.

- Egy újabb kis pálcikát?

- Nem egy nagyon szép ruhát. Meg kellene nézned, hogy megfelel-e neked - pislogott ártatlanul a nő, majd titokzatosan elmosolygott.

- Minek kellene nekem... oh, értem - somolygott a férfi - hát megnézem, de lehet rajtad is meg kell lesnem.

- Ez csak természetes. Fordult meg Liz és felment az emeletre. Sirius belebokszolt a levegőbe és fütyörészve ment az emeletre.

A reggeli kávéja felett pislogott álmosan Sirius miközben a Reggeli Próféta aznapi számát olvasta. Bár az előző estéje és a tegnapi napja piszkosul kellemesen telt el még is olyan fáradtan ébredt mintha lenyomott volna három teljes egész napos műszakot. Liz aki vele szemben ült pofátlanul friss volt és éppen a frissen csavarta narancs levét kortyolgatta.

- Mi az? Kérdezte Liz, mikor meg kente a pirítósát - valami baj van? Olyan nyúzott vagy. Nem hiszem, hogy ennyire megterhelt volna a tegnapi nap, hiszen csak lovacskáztatok Emilyvel a parkban és fogócskáztatok. Sőt viszonylag hamar elaludtál az este.

- Még nem írt - mondta a férfi.

- Nyugodj meg Mancs. annak a levélnek ide is kell ám érnie. Marcipán nem repül olyan gyorsan, mint egy concorde hiszen csak egy baglyocska.

- Vagy csak nem akarta megírni.

- Morry-ról beszélsz Mancs, amit megígér, azt be is tartja. Meglásd hamarosan ide ér a levél. Az öcséd nem hívott? Terelte a témát a nő.

- Még nem, de ő is ide jöhetne, már idejét sem tudom mikor láttam.

- Nem hiszem, hogy neked kellene el ítélned tekintve, hogy ő is a munkája megszálltja, mint a nagyfejű bátyja - harapott mosolyogva Liz a pirítósába - amúgy műtétei voltak az elmúlt napokba azért nem jött. Megígérte, hogy felhív mikor kipihente magát, mert lenne vele pár üzleti ügyem.

- Mifélék?

- Befektetési tanácsokat kér. Meg szeretné sokszorozni a vagyonát, mert kicsivel több gyereke van, mint ahogyan tervezték. Zoe most is terhes.

- Lehetnél te is. Közös gyerekünk csak Emi van. Szeretnék még egy kettőt, mert kevesen vagyunk - sóhajtott fel a férfi és Liz majd nem félre nyelte a falatot.

- Kevesen? Emi vagy kitesz egy tucat gyereket nem beszélve Morry-ról és Harryről. Nem mondom, hogy nem szeretnék még közöset, de kérlek hanyagoljuk ezt a témát.

- Jellemző én legyek többet veletek, te meg lepasszolod az gyerek projektet. Milyen már ez.

- Ne duzzogj, és inkább tömd a fejedet, mert ha a lányod fel kell nem fog békén hagyni és rád fog tapadni, mint egy matrica.

- Hát igen minden nő oda van értem - sóhajtott fel Sirius.

- Ahogyan én értem a pasik. Lochart megint küldött egy doboz bonbont.

- valóban? Kérdezte vicsorogva a férfi és a kanál, amit felvett meghajolt a kezében.

- Kidobtam, mert cukormázas volt, majd újból emlékeztem kinek vagyok a neje.

- helyes.

- De a virágot megtartottam - szúrta közbe a nő és Sirius már felkészült a kiabálásra mikor beröppent egy bagoly és végig szántotta az asztalt, majd erőtlenül csipogott fel.

- Szegény Marcipán biztosan nagyon igyekezet - állt fel a nő és a férje felé dobta a levelet, míg ő ellátta a kicsi baglyot. Sirius mohon tépte fel a levelet és férfiatlanul sikkantott fel, miközben az öklébe harapott.

- Mi van? Fordult Liz a férje felé, aki holt fehéren ült a székében, de az nem szólt semmit csak a neje felé fordította a levelet. „ A Mardekárba kerültem. Kérlek, apa vegyél levegőt és vedd, ki a szádból az öklödet mielőtt megfulladnál!" - Ejha, komolyan jó megfigyelő a fiúnk. Perselus meg kapott egy kiváló diákot - lelkesült fel Liz - Mancs, már kékül a fejed!Köpd ki az öklödet ne játszd itt a király drámát.

- A fiam Mardekáros - borult az asztalra a férfi és Liz nagyot legyintett és hagyta a férjét az önsajnálatában fuldokolni.