A cím megtévesztő előre szólok! Sőt ha valakinek szar a kedve k.rvára ne olvassa el, mert még szarabb lesz. Ez egy olyan agymenésem ami csak úgy jött, de megakartam írni szóval nem tudom mennyire fog nektek tetszeni, de NYUGALOM EZ NEM AZ EREDETI FŐ SZTORI SZÁLLJA! Bár, hogyan fog végződni azt még nem tom' még alakítgatom. De annyi biztos nem ilyen vége lesz azért annyira nagy tetű nem vagyok.

2021. november 3

Sirius Black a verandán ült és olvasta a Reggeli Próféta aznapi példányát, miközben szürcsölte a teáját, amit a lánya készített neki. A novemberi enyhe idő megmelengette a szívét és élvezte a vidék kellemes reggeli illatait. Minden nyugodalmas volt csak a házból szűrődött ki a minden napi zaj. Emily korholása a gyerekire, akik megint valami csínyt követtek el és Matt rendre utasító mély hangja mire mindenki csendesen elvégezte a feladatát. Elmosolygott és összehajtotta az újságát, majd belesett az ablakon úgy figyelve a nagy családod. Idősebb unokái, akik már a Minisztériumban dolgoztak a kisebb testvéreit piszkálták, akiket kikérték az iskolából és hangosan nevettek, ahogyan azok az asztalnál duzzogtak. Szívének legkedvesebb - egyben a legkisebb lányunokája - csücsörítve pörgette az ujján a pirítóst, majd cinkosan rá kacsintott és Charlie bátyja üres kásájába dobta. Sirius elmosolyodott, mikor legidősebb unokája felvonta a szemöldökét, majd megpöckölte Caren orrát és bele harapott a pirítósba.

- Ő formáz téged a legjobban nem? Kérdezte a veranda melletti virágágyás mellől Liz. Sirius összerezzent a nő hangjára és oda pillantott. A nő az évek alatt cseppet sem veszített szépségéből és a kisugárzásából ezt be kellett látnia. A pimaszul görbülő mosolya és ragyogó búzakék szemei vonzotta a tekintetteket.

- Valóban - bólintott a férfi és lassan felállt. Ő rajta nyomot hagytak az évek kegyetlen őrlő fogaival - igazán szólhattál volna, hogy ide jössz.

- Hogy aztán aggodalmat okoz a gyerekeidnek, mert eloldalogsz? Kizárt - nevetett fel halkan a nő.

- Miért vagy itt? Kérdezte élesebb hangon Sirius, mint szerette volna és szorosabban megfogta a botját, amire támaszkodott.

- Gondoltam felköszöntelek a születésnapodon. Talán baj?

- Soha nem számított a véleményem, miért most kezdene téged? Ment le hozzá lassan Sirius, majd meg állt a nő előtt - évek óta nem láttalak mond miért törted meg ezt a szép szokásodat? Miért másabb ez az év a többinél?

- Mondtam fel akartam köszönteni a volt férjemet.

- Na, persze - fintorgott el Sirius - nem vagy te ennyire figyelmes. Mi kellene?

- Hihetetlen, hogy nem hiszel nekem - fintorgott Liz.

- Oh, és képes vagy pofátlanul meglepődni - ingatta a fejét Sirius és elindult a kertbe vezető úton - évekig hazudtál nekem és a hátam mögött szövögetett a hálódat, mint valami pók miközben mindenki rettegett tőled.

- Meg is kaptam érte a büntetésemet.

- Két év csupán - fordult meg Sirius - két rühes évet ültél Azkabanban miközben annyi vér tapad a kezedhez, hogy Martin papa sírna a receptedért.

- No, fene kulturálódsz és olvasgatsz mugli regényeket vénségedre? Ennyire érzékenyé tett a kényszer nyugdíj Mancs?- vigyorgott Liz és Sirius felmordult - persze akkor is ez bökte a csőrödet, hogy én bűnösként keveset kaptam, míg te ártatlanul rengeteget. Szörnyű - biggyedt le Liz ajka gúnyosan - de veled ellentétben nem vigasztalódtam rögvest meg. Oh, persze Sirius Black az más. Ő mindig más volt.

- Valld be csak nyugodtan, hogy az volt a célod, hogy elrontsd ezt a napot. Fáj, hogy a lányunk kivette pár napra az iskolából a gyerekeit csak miattam.

- Nem zavar ez. Az unokáink szeretnek téged éppen, úgy ahogyan engem is. Miért zavarna, az, ha meg akarják, ünnepeli veled a születésnapodat? Kitudja, mennyi van még vissza nekünk - vont vállat Liz hanyagul.

- Csak kicsit gyenge vagyok, nem haldoklom - mordult fel Sirius.

- Így is lehet nevezni a stroke-t.

- Nincs jobb dolgod?

- Nincs csupán látni akartam a gyerekeinket és az unokáinkat, akik hála a magasságosnak nem tudtad megfertőzni azzal a mély gyűlölettel, amit érzel irántam.

- Pedig igyekeztem.

- Tudom, ahogyan az a nő is. Most hol van? Kérdezte Liz és megpöckölte az egyik bokor levelét.

- Mi a szar közöd hol van a nejem?

- Csupán kíváncsiságból. Vont vállat Liz és rá nézet a férfira, aki gyanakodva méregette - mindig is bele tudtál nyúlni a rosszba, akkor is mondtam, mikor elvenni készülted. Gonosz nő az.

- Ne sértegesd, mert nálad nem lehet rosszabb. Tudom, hogy féltékeny vagy...

- Oh, émelyítő az a nagy egód Black - húzta el a száját Liz - én nagyon boldog házasságban élek, de ami téged veszélyeztet az mást is, aki tényleg fontos nekem, és aki nem te vagy. Annyi bizonyítékom lett Black, de annyi a nejed ellen, hogy az már igazi élvezet - ingatta mosolyogva a fejét Liz és Siriust kirázta a hideg.

- Remélem, emlékszel, hogy ha megint előveszed, a Vadászos énedet egy életre lecsuknak és elhajítják a kulcsot.

- Tudom - nevetett fel a nő - mindig van valaki, aki emlékezett erre, de csak, hogy tudd annyi vér sem tapad most a kezemhez, hogy egy katica tisztességesen ki sminkelje magát.

- Na, persze.

- Tisztes orvos feleség vagyok, anya és nagymama - emelte fel a kezeit a nő és a férfi elé lépet - itt akartam lenni, mikor közlik veled, hogy a kedves nejed még nálam is jobban keverte a lapjait és végig hazudott neked miközben soha nem is szeretett. Tudod, ennyi jár nekem - érintette meg a férfi arcát Liz és Sirius annak ellenére, hogy a nő szavai súlyosak voltak még is valami gyengédség árad belőle - magamra hagytál, mikor a legnagyobb szükségem volt rád, elhagytál, amit kiderültek a piszkos titkaim, amivel a családunkat védtem és elvetted a gyerekeimet. Így úgy hiszem, jogom van páholyból élvezni a következő perceket - nevetett fel a nő és ellépet Siriustól.

- Örült vagy. Mindig is az voltál szerintem.

- Én? Talán egy kicsit, de soha nem annyira, ami kártékony lett volna vagy nagyon szembe tűnő. De most valóban örült vagyok... a tömény rosszindulattól, az elégtételtől és a boldogságtól - pislogott ártatlanul Liz, majd a férfi mögé nézet - Oh, picim megfázol, ha így jössz ki. Hol a kabát? - tárta szét a karjait a nő és Emily felé ment, aki döbbenten figyelte a beszélgető szüleit.

- Anya, hát te? Nem úgy volt, hogy mi megyünk hozzátok? Jaj, azt ne mond, hogy Sinias csinált galibát megint - nyögött fel a nő.

- Oh, most teljesen ártatlan, de éppen a rendelőt kell kitakarnia Rebeccaval.

- Büntetésből?

- Nem, önszorgalomból vagy is szeretnének valamit. Ölelte meg a lányát Liz, majd megsimogatta Emily kerekedő hasát - hogy vagy?

- Jól anya nem kell aggódnod - mosolyodott el Emily, majd aggódva nézet az apjára, majd az anyjára - minden rendben?

- Igen - válaszolta Liz.

- Nem - mondta Sirius.

- Akkor most melyik?

- Azt hiszem, önts apádnak egy jó erős italt - mosolyodott el Liz és figyelte, ahogyan megjelenik Harry két aurorral - na, fiúk vallott?

- Hát így is mondhatjuk. Válaszolta Harry és Sirius sántikálva a botjára támaszkodva sietett a keresztfia elé - Sirius jobb, ha leülsz és Emi hozd neki az italt. Intett Harry a tornác felé, majd a keresztanyjához sétált, aki összefont karokkal figyelte, ahogyan Sirius Emily mellett lassan haladva a tornác felé megy.

- Mondtam, hogy ne gyere ide.

- Én meg mondtam, hogy szarom le a véleményedet. Látni akarom, hogy minden, amivel megvádolt akkor annak a nőnek a hatására vissza üt. ennyi jár nekem Harry. Én kitartottam mellette, sőt mindent elkövetem annak érdekében, amit lehetséges volt, hogy visszakapjam, de ő mit tett? Mond, mit?

- Értem én miért vagy itt, de még is... nem volt jó ötlet. A férjed mellett kellett volna maradnod megígérted neki, hogy nem csinálsz ebből ügyet. Beteg nem? Legyél tapintattal felé.

- Már nem Harry - ingatta a fejét Liz és remegő kezekkel elővette a cigarettáját és rá gyújtott - tegnap este meghalt a karomban csak még nem szóltam Emilyéknek. Harry elsápadt és döbbenten nézet a nőre.

- Fogad részvétemet - fogta meg keresztanyja kezeit Harry - sajnálom.

- Én is, de még mennyire. Kétszeresen özvegy és elvált nőnek lenni kurva szar főleg úgy, hogy annak a görénynek még él a társa - mutatott Siriusra, aki elsápadva hallgatta az aurorok beszámolóját és megragadta Emily kezét, aki lassan leült a székre az apja mellé - át érzem, amin most átmegy, de ennek így kellett lennie. Igen, így.

- Most jobb így neked?

- Igen. Végre vége ennek a borzalomnak. Nem kísértenek már a halottak, akik miattuk mentek el. A szüleim, a te nagyszüleid, Bastian, Michael, Morry, Lotte-ék és most Rorik, mint annak a mocsoknak és a kurvája miatt kellett korán meghalniuk. Igen így most már jobb. Bár Siriusnak nem - vont vállat a nő - de ez már az ő gondja nem az enyém. Én most már nyugodtabb is vagyok... elcsendesül a lelkem. Bólogatott a nő. Liz pillantása találkozott Siriuséval, aki döbbenten meredt rá.

- Boldog szülinapot drága - mondta Liz halkan pont ugyan olyan gúnyos hanggal, ahogyan annak idején Sirius tette. A férfi le tudta olvasni a szájáról és felrémlett a régi emlékkép, mert a kezében lévő boton a keze elfehéredett, ahogyan megszorította. Liz kifújta a fűtött és halkan felnevetett és Harryre nézet - viszlát, Harry - simította meg gyengéden keresztfia arcát Liz szeretett teljesen és a férfi gyanakodva méregette a nőt - itt az idő a pihenésre nem?

- De - felelte - most haza mész?

- Igen, haza - bólintott Liz - légy jó és vigyázz mindenkire.

- Meglesz, de te is.

- Mint mindig - mosolyodott a nő és rákacsintott, majd megperdült a sarkán eltűnt a szemek elől, mintha ott sem lett volna. Harry a fejét ingatva zsebre dugta a kezét, majd úgy ment a tornác felé, ahol keresztapja Emily vállára dőlve meredt maga elé.

- Anya hová ment? Kérdezte a nő.

- Azt mondta haza, de nagyon furcsa volt a szokottnál is furcsább, de megértem miért.

- Miért? Kérdezte Emily.

- Oh, látom Sinias még is eljött elmondani hírt. Gondolom nem hitte, hogy az anyátok ide jön - bökött a fejével a konyha felé, ahol a fiatal férfi éppen Mattel beszélt, aki elsápadt és a székbe kapaszkodva kinézet ijedten.

- Valami más is történt? Ráncolta a szemöldökét Harry.

- Miről beszélsz te?

- Liz mondta, hogy tegnap Rorik sajnos feladta a harcot a betegségével és sajnos meghalt, de mintha valami más is történt volna. Mondta halkan Harry és figyelte, ahogyan Matt és Sinias kijön a tornácra.

- Emi - szólalt meg Sinias sápadtan és felszipogott. A nő lassan fel állt és az öccsére nézet

- Harry most mondta, hogy TonTon..., de nem úgy volt, hogy jobban van?

- De - bólogatott a férfi - ám este rosszul érezte magát. nem engedte, hogy bárkit is hívjunk. De ti honnét tudjátok? Ti vagytok az elsők akiknek szóltunk. Matt? - nézet a sógorára Sinias, aki oda ment a whiskys üveghez és öntött magának egy pohár italt,

- Hát Liztől. Az előbb ment el. Bólogatott Matt sápadtan.

- Anya? Kérdezet vissza Sinias - az képtelenség.

- De itt volt - bólogatott Emily.

- Itt volt kár örvendeni. Húzta el a száját Sirius.

- Nem - ingatta a fejét Sinias - ő nem lehetett itt.

- De pedig itt volt. Beszéltünk is vele - csattant fel Sirius.

- Miért, ilyen hihetetlen, hogy itt volt Sin? Kérdezte Harry.

- Ő nem sokkal Rorik után rosszul lett... és meghalt - Válaszolt Sinias halkan összeszorult torokkal könnyektől csillogó arccal. Abban a pillanatban Sirius kezéből kiesett a pohár és a botja - ő nem lehetett itt. A kezemben halt meg.

- És ezt így közlöd! Csattant fel Emily.

- Még is, hogyan kellett volna, ha ti előbb tudok dolgokat, mint, hogy én ide érek? Hívtalak volna fel vagy küldtem volna baglyot, hogy bazd meg anyánk az apám után halt? Ne idegesíts Emily! Elég szar nekem most ez, ahogyan neked is az, sőt az összes testvérünknek. De én maradtam ott egy 13 éves kislánnyal, aki egy napon vesztette el az anyját és az apját. Most meg azzal jöttök nekem, hogy anya itt járt!

- Pedig itt volt - mondta Matt - esküszöm, hogy láttam én is.

- Búcsúzni jött a maga groteksz módján - szólalt meg Sirius halkan. - egek még holtában is olyan makacs, hogy visszatért - nevetett fel a férfi miközben potyogtak a könnyei. Ott abban a pillanatban jött rá mekkora idióta is volt és hogy micsoda kincset is mart el maga mellől és lökte egy másik férfi karjaiba, aki minden tekintetben jobb volt nála. Mind végig igaza volt a nőnek, de ő csupán azt látta, mit tett, nem azt miért. Már nem volt lehetőség a megbocsátásra a kimondatlan igaz szavaknak már nem volt értelme így csak lassan fájdalomtól sújtotta elmosolyodott - valóban egy nagy játékos volt, de még milyen... utált veszíteni - Nézet fel az égre Sirius és elvéve Matt kezéből az italt felemelte a beboruló égboltra és biccentett - viszlát Bells.