01

A sárkány, a herceg(nő) és a hercegnő?

Remus életében sokszor került kínos és zavarba ejtő helyzetbe James és Sirius jóvoltából, de nem gondolta volna, hogy annyi év elteltével is kénytelen kelletlen belecsöppen egy újabba felnőtt fejjel. Az új bajkeverő éppen sárkány jelmezben állt előtte és izgatótan ugrált az egyik lábáról a másikra.

- Hamarosan mi jövünk apus – csillogót Emily szeme és Remus felsóhajtott és belenézet a mellette felállított tükörbe. Ott parádézott egy szőke derékig érő szőke parókában, rózsaszínű hercegnős ruhában és kikent arccal fején egy koronával.

- Mire vállalkoztam – sóhajtott fel.

- Ne félj nagyon csinos vagy – nézet fel Emily a férfira és megveregette a kézfejét – mi leszünk a legjobb páros.

- Köszönöm kincsem – mosolyodott le a keresztlányára Remus és úgy érezte valahol a mennyországban James fetreng a röhögéstől.

- Mi fogjuk meg nyerni az apa lánya versenyt meglásd. Meg fogjuk döbbenteni azzal, hogy a hercegnőt a sárkány menti meg a hercegtől.

- Az biztos – sóhajtott fel a férfi.

- Egyetértek – szólalt meg Liz mögöttük és Emily szétterülő mosollyal nézet az anyjára – komolyan lányom egyre furcsább ötleteid vannak.

- Jóképű pasas lettél – villant egy széles mosolyt Remus, ahogyan végig mérte a herceg gúnyába öltözött Lizt – Ez nem Sirius auror egyenruhája?

- Most komolyan az utolsó percben hozta be Emily a herceget szerinted honnét akasztottam volna le egy díszes ruhát, ha nem a fogasról. Így is kicsit el kellett ideiglenesen varázsolnom, mert a volt férjem magasabb nálam. Suttogta Liz, majd ő is szemérmetlenül végigmérte a férfit – meg aztán igazán dögös lettél Remus. Jól áll ez a szín.

- Csak legyek újra a rendes ruhában. Most komolyan, hogyan voltak képesek elviselni a fűzött a nők? Nem beszélve a magas sarkúról.

- A nyafogást tökéletesen adod.

- Mami nagyon szép herceg lettél. Ugye csinálunk közös képet és elküldjük Zoe néniéknek?

- Mindenképp. Mosolygott Liz és rémülten nézet össze Remussal.

- Valahol jót röhögnek – mondta egyszerre a herceg és a hercegnő.

- És most jöjjön osztályunk legkreatívabb kis lánya Emily, mint egy sárkány, aki megvédi a hercegtől a hercegnőt. Külön érdekesség kedves nézőink, hogy az apuka vállalta az a nemes feladatott, hogy ő lesz hercegnő, míg az anyuka a herceg. Tapsolta a lelkes tanerő a pódiumnál.

- Elköltözünk – suttogta sötéten Remus és Liz egyszerre.

Remus Emily számára igazi apa kép és lényegében ő töltötte be számára az apa szerepet Sebastian mellett. Ez a történet azt akarja szemléltetni, hogy egy lányos apa mire nem képes az ő kis aranyos kislányáért. Remus meg aki alapból jó szívű és imádja Emily-t, ha nem is annyira lelkesen, de vállalta a Hercegnő feladatát.

02

Szin sor

Emily csücsörítve ült az asztalnál és felvett egy lapot a pakliból, majd rá pillantva érzelemmentes arccal bekapott egy cukorkát.

- Emelem két drazséval – dobott a kupacra két cukorkát.

- Tartom – mondta Sebastian és várakozóan nézet a nevelt lányára.

- Remélem nem fog fájni, mikor elnyerem TonTon összes nassolnia valóját.

- Nekem nem, de ne igen. Szóval mutasd, mid van. Tette le a lapjait a férfi – Póker.

- Oh – biggyedt le Emily arca, majd letette a lapjait egyesével – nekem pedig színsorom van. Nevetett fel Emily harsányan és ráfeküdve az édességére maga felé húzta.

- Ügyes vagy. Ingatta a fejét Sebastian, majd megdermedt és egy pálca intésére eltűntek a kártyákat.

- Ti mit műveltek? Lépet be a szobába Liz és gyanakodva nézet az ártatlan arcot vágó Sebastianra és Emilyre.

- Malmozni készültünk – felelte szemrebbenés nélkül Emily – Sebi éppen meg akart tanítani.

- Az jó játék... legalábbis jobb, mint a póker. Remélem, nem játszotok titkon, mint a múltkor Rorikkal.

- De hogy édes – pislogott ártatlanul Sebastian – amúgy nem úgy volt, hogy az irodában leszel? Baj van talán?

- De hogy csak itthon hagytam az egyik iratot azért ugrottam haza. Este jövök addig is legyetek jók – sétált oda a nő, majd egy gyors csókot nyomott Sebastian ajkára és felkapva egy drazsét rá kacsintott a lányára és kisietett a szobából.

- Egy visszavágott mindent tét nélkül? Kérdezte Sebastian a lánytól, aki bólintott és elő kapta a zsebébe varázsolt paklit.

- De próbálj meg jobban csalni az előbb is észrevettem milyen szerencsétlenül csened be a kártyát a többi közzé.

- Te meg jobban teszed, ha gyakorlod a jobb blöffölést – rótta meg Sebastian a lányt – ne hozz szégyent az apádra. Ő nála jobb póker partnerem még sosem volt.

- Igyekszem. De tét nélkül nem izgalmas a játék.

- Felteszed a cukorkákat?

- Nem vagyok buta, hogy kockáztassam a nehezen elcsalt cukorkákat. Legyen a tét valami jó. Ha én nyerek, akkor előfizetek arra az újságra, amire anya nem akar, de ha te nyersz, akkor... - intett Emily Sebastian felé.

- Akkor nem lesz nyafogás és minden szó nélkül rendbe teszed a szobádat.

- Nagy a tét – mondta Emily és hátra dőlt a székében – de legyen. Győzzön a jobbik csaló – nyújtotta a kezét a férfi felé, aki mosolyogva kezet rázott vele.

Sebastian töltötte be hosszú ideig Remus mellett az apa képet Emilynek és igazi jó apaként sok mindenre megtanította... bár a fent olvasott alapján néha nem éppen a legjobb dolgot, de egy apa olyanra is megtudja tanítani a gyerekét, amit talán az élete során felhasznál. XD

03

A kalapács

- Emily mit kerestél megint a fészerbe? Üvöltötte Sirius és kifordult a műhelyéből villogó szemmel – hová tetted a kalapácsomat? Az említett leány behúzta a nyakát és kikerekedő szemel próbált eliszkolni, de eredménytelenül – mit mondtam én neked a múltkor? Emily ne osonj, mikor hozzád beszélek édeslányom! Bődült Sirius, mire a lány az ajkába harapva megfordult és lehorgasztott fejjel indult ez az apja felé, aki csípőre tett kézzel várta.

- Ne haragudj apa, de kellett – motyogta a lány – de már egy ideje be sem dugtad az orrodat a műhelyedbe...

- De ezt nem jelenti azt, hogy engedély nélkül bemehetsz, sőt elveheted a szerszámaimat úgy, hogy nem is teszed vissza. Anyád kettéhasít, ha megtudja.

- Tudom.

- Akkor hol van a kalapácsom? Kérdezte a férfi és kinyújtotta a kezét. Emily félre nézet, majd a műhely bejárata melletti kis bokrocskára mutatott. Sirius gyanakodva lépet oda és hajolt le, majd felnyögött, mikor felemelte a kalapácsának fejét és a málló nyelét nézte – lányom te szó szerint elba... vuuu egek. Te ez kimaradt a télen – nézet szúrósan a lányára – nincs nyele és a feje merő rozsda.

- Ha varázsolsz, rendbe jön...

- Emily nem lehet, mindent mágiával megoldani ezt tanuld meg. Kincsem nem azért van erőnk, hogy mindent vele oldjunk meg, ha nem hogy jó tegyünk és segítsünk, ha kell.

- De te auror vagy, aki vadászik a gonosz varázslókra...

- Mert vannak, akik nem jó úton járnak kincsem – simogatta meg a lánya fejét Sirius – ők elfelejtették, hogy az erő, amivel születünk nem rosszra való. És én azért vagyok, hogy őket a bíróság elé vigyem. De én sem használom a pálcámat minden, csip-csup ügyben.

- De mikor takarítanod kell,

- Utálom.

- És mikor anya azt mondja, mosogass el?

- Nem hiszem el, hogy ő nem használja arra a piszkos melóra a pálcáját – húzta el a száját.

- És mikor a lombházamat csináltad a fára?

- Bocs, hogy nem vagyok egy Sebastian – mordult fel Sirius.

- És mikor...

- Jól van lányom megfogtál. Szoktam sumákolni de, csak azért mert lusta vagyok. Most boldog vagy?

- Teljesen – mosolyodott el Emily – haragszol a kalapács miatt még most is?

- Nem igazán – vont vállat a férfi – de, ha lehetne, legközelebb tedd vissza a helyére ahol találtad.

- Igazából én oda tettem vissza – gondolkodott el Emily és Sirius arca megrándult – emlékezz, mikor anyának csináltad az ajándékodat akkor oda dobtad a műhelyed mellé. Igazából te vagy a hibás, sőt a rendetlen természetemet is tőled örököltem. Igy mindennek te vagy az okozója apa – fonta össze a karjait a mellkasa előtt Emily és szemrehányóan nézet fel az apjára.

- Ijesztően érvelsz akárcsak az anyád – morogta a férfi és neki dőlt a fészer oldalának.

- De én, szeretlek így is – mosolyodott Emily, mire Sirius hangosan felnevetett.

- A hízelgésed, olyan akárcsak az enyém.

- Lehengerlő? Kérdezte Emily, mire az apja újfent fel nevetett és megölelte a lányát.

- Igen, te az én lányom vagy az ezer biztos és jobban hasonlítasz rám, mint ahogyan anyád mondja. Imádlak – csókolta homlok Emilyt a férfi és a válla felett eldobva a kalapácsának a fejét a vállára dobta a lányát – na, menjük kviddicsezni én nagyszájú kis gurkóm – csapta meg a lánya fenekét kedveskedve és elindult a tisztás felé, miközben Emily halkan nevetgélt.

Ez a kis történet részletnek vannak az életből vett elemei, mint a kint hagyott kalapács. Rendszerint én tettem meg azt a gyilkosságot, amit fent olvastattok és apám szívérgörcsöt tudott kapni, mikor tavasszal megtalálta a számtalan kalapácsai közül azt-az egyet, amit én elcsentem és ott hagytam a műhelye mellett. Engem nem ilyen cukin és aranyosan szidott le. Örökre kizárt a műhelyéből és annak környékéről... még most is félve lépek be pedig már nincs velünk. Na, hát itt lényegében az apai szeretett van kiemelve, hogy egy kis hízelgéssel egy lány mit el nem tudd érni.

Hát gyerekek ezzel a három kis történettel boldog apák napját szeretnék kívánni minden olvasom apukájának :)