Ez a kép ihletett meg eme novella nagyságú szöszt. Remélem tetszik majd nektek. Ez egy alternait száll, ahol Roriknak és Liznek van egy fiúk Sebastian.

A képet készítette: Mafdet0201

2019

Belladora  Black megállt a tükör előtt és eligazgatta a ruháját, majd hátra dobva a haját az apjára nézet, aki felvont szemöldökkel ült a konyha asztal mellett miközben itta a kávéját és olvasta az újságját.

- Hová, hová? Kérdezte, mire a lány csak vállat vont.

- Elmegyek egy kicsit vásárolgatni Regulusszal és Bastiannal. Tudod, olyan tesós napot tartunk. Meg talán el is megyünk moziba meg valami kajáldába - hajolt a tükörhöz, hogy jobban megnézze a sminkjét.

- Emily?

- Mi van vele?

- Ő nem megy?

- Minek jönne? Kérdezte hitetlenkedve a lány.

- Talán mert a nővéretek?

- Hát ja, de ő már anya – fogatta a szemét Bella – és millió dolga van a gyerekeivel meg a munkájával.

- De legalább hívtátok?

- Minek nézel minket apa? Persze, hogy hívtuk. Egek – forgatta a szemét a lány és a hűtő felé ment – milyen hülye kérdéseid vannak. Amúgy neked nem melóznod kellene?

- Szabad napom van, már bocsáss meg.

- Jó megbocsátok – vont vállat Belle – de miért vagy itthon? Ilyenkor nem Remus bácsival szoktatok valahová elmenni?

- Teddyvel ment el valahová. Zavarlak talán, hogy itthon maradtam kislányom? Kérdezte Sirius és Belle vállat vont.

- Ez a te házad apa mi csak becsöveztünk egy időre, hogy anyuék nyugiba legyenek. Szóval miattam fejen állva is énekelhetnél.

- Anyátokat megkímélnétek, de engem nem?

- Hát te olyan szívós fajta vagy apa. Legyintett Belle és Srius felsóhajtott.

- Kösz – horkantott a férfi - Amúgy Sebastiant elengedték a szülei? Tudják, hogy csavarogni viszitek?

- Nem úgy szöktetjük meg – horkant fel Bella és kivette a narancslevet és levágta az asztalra – persze megkérdeztük anyát és Tonton-t, hogy jöhet-e. Elengedték, de ugye tudod, hogy 18 éves? – ült le a lány és szürcsölni kezdte a narancslevét.

- Persze, hogy tudom. Ott voltam, mikor született. Anyád majd nem kikaparta a szemem.

- Mert letartoztattad Tontont minden ok nélkül és majd nem ezért lemaradt a fia születéséről. Én is kikapartam volna a szemed apa.

- A bátyád hol van? Terelte el gyorsan a beszélgetést Sirius és Belle lustán elmosolygott tudva hogy ezt a kört ő nyerte.

- Még öltözködik, gondolom, mikor benéztem hozzá éppen ébredezett és nézet ki a fejéből az ágy szélén ülve. Oh, tényleg apa...

- Van zsebpénzed, és ha jól tudom fizetésed is van már – lapozott az újságába Sirius.

- Nem pénzt akartam tőled kérni. Én nem szórom el, ha nem spórolok, ahogyan Tonton tanította.

- Na, hiszen – morgott a bajsza alatt a férfi és Bella a szemét forgatva cuppantott, miközben itta a narancslevét – akkor mit akarsz, ha nem pénzt?

- Mindkét szülőmtől kell egyfajta ajánlás a bankba, mert hát a tanáraimtól már beszereztem és úgy gondolják mivel a szülők is példa értékűek lehetnek így tőlük is be kell szereznem. Tudod átoktörő tanonc lennék már. És te, mint az auror parancsosság vezetője biztosan jó pont lenne, ha írnál pár szép sort a lányodról. Pislogott sűrűn a lány.

- Mond anyád börtön viselt múltja is jó benyomást kell rólad?

- De te is voltál sitten.

- De én ártatlanul.

- Erről megoszlanak a vélemények – könyökölt az asztalra a lány és Sirius szemöldök ráncolva nézet a lányára, aki a kezébe forgatta a gyümölcsleves dobozt – de amúgy visszatérve anyára még most is egész jó véleménnyel vannak róla Gringottsban. Kiváló üzleti és tárgyalói érzékéről még most is beszélnek.

- Hát akkor kérjél tőle.

- Kaptam tőle és Tonton-tól is.

- Tőle miért?

- Hát több ajánlás többre megy meg hát a mostohaapám lényegében – villantott egy széles mosolyt a lány – sőt még Reg bácsi is írt nekem. Tiszta jó.

- Akkor, miért is kell az enyém? Hitetlenkedett a férfi.

- Mert az apám vagy – Nézet rá döbbenten Belle.

- Ilyenkor az vagyok.

- Mindig az vagy – húzta el a száját Belle – egy rossz szavad sem lehet apa. Talán féltékeny vagy, mert Tonton is az apánknak tartjuk?

- De nem az.

- Az lehet, hogy biológiailag nem. De valljuk be apa, te sokat melóztál és most is. Tonton és anya volt velünk. Mikor elváltatok anya sitten volt ám, mikor kijött hol itt, hol ott voltunk, de többnyire ott. Tonton tanított meg biciklizni, korcsolyázni, keringőzni és célba dobni tőrrel, amiért anya elkalapálta. Hogy menekült, ahogyan csapkodta a seprűvel a fejét – nevetett fel Bella – szóval apa te mire is tanítottál meg azon kívül, hogyan ne főzünk?

- Az is egy fajtatanulás. Somolygott Sirius.

- Ja, persze én ki tudok nyitni egy termoszt, úgy hogy nem cseszem szét konyhát.

- Mi a fene van veled édeslánya, hogy ma folyton kötegezel? Tárta szét a karjait Sirius – ma a szokottnál is flúgosabb vagy. Miért? Miért táncikálsz az idegeimen reggel a kávém felett?

- Nem írt Jay – húzta el szomorúan a száját Belle és csavargatni kezdte az ujjai körül a haját. – pedig megígérte, hogy gyakran fog. Új-Zélandon van, valami kincset keress Gringotts meghízásából és azt mondta nekem, hogy ír amint oda ér.

- De hiszen írt. Ugrándoztál az elő térben sikongatva, majd nem megsüketültem.

- Két nappal ezelőtt ért ide. Biztosan elfelejtett és talált magának egy csinosabb boszorkányt.

- Egy hét alatt? Mert ennyi ideje ment el a kölyök. Belle nem hiszem, hogy lecserélne egy másik lányra.

- Miért?

- Az anyád, a nővéred, a sógorod meg a kölyök apja levadászná és megölné. meg hát oda van érted.

- Te nem tennéd meg értem?

- Mit?

- Nem vadásznád le értem őt, ha megbántana?

- Persze, hogy megtenném Belle még is csak a lányom vagy. És ha már itt tartunk. Őszintén megmondom, neked kislányom nem igazán támogatom a rajongásodat érte.

- Milyen jó, hogy nem érdekel a véleményed – sóhajtott fel Belle.

- Akkor miért kérdezted? Forgatta a szemét Sirius és visszatért az újságának olvasásába – vigyél esernyőd esőt írnak.

- Tudom olvastam.

- Igaza volt a horoszkópomnak. Borús reggelét még jobban be fogja árnyékolni az egyik szerette. Kivételesen milyen pontos – hümmögött Sirius, miközben Belle fél mosollyal az arcán ingatta a fejét.

- Jó reggelt, apa – jelent meg sietve Regulus – bocs hugi elaludtam.

- Mert megint éjszakába nyúlóan tanultál – horkant fel Belle.

- Mivel pár nap múlva vizsgázom anatómiából még jó, hogy azt teszem. Reg bácsi és Rorik leszedné a fejem, ha alul teljesítenék. Iza így is megelőzött ő már medimágus. Dőlt a pultnak, mikor elvette a húga elől a narancslés dobozt és ráhúzott.

- Meghalnál, ha poharat használnál? Dörrent fel Belle.

- Alig van, benne most ezért piszkoljak össze egy poharat, mert te úgy látod jónak? Ingatta a fejét Regulus és kiitta a doboz tartalmát és egy laza csukló mozdulattal a kukába dobta – látod már el is fogyott.

- Mi lenne, ha nem marnátok egymást folyvást? Nézet a gyerekeire Sirius, akik összenéztek, majd vállat vontak.

- Ha nem tennék, akkor biztosra tudnád, hogy nem a tieid vagyunk. Ez Black gén okozza. Tolta fel az orrán a szemüvegét Regulus – bár lehet, hogy Arrow is benne van. Szerinted hugi?

- Ez egy jó kérdés – tűnődött el a lány – külsőre apánk vagyunk ezt kétségtelen és szeretünk kötekedni is huuu, de azt nagyon. Jó Emit nem előzzük meg, de azért a nyomában vagyunk. Ám ennyi a Black vér aztán kész. Hát apa nem erőltetted meg magad – fordult az apja felé Belle és Sirius felvonta a szemöldökét.

- Mi van?

- Most nézd meg Bastiant. Tiszta jó fej, okos, jóképű, illedelmes és nagyon tehetséges. Mi sem vagyunk elvesszetek, de na azért valamiért Bastian jobb. Látszik neki Tonton az apja. Szerencsés – sóhajtott fel Belle.

- Anyátok bérelt fel, hogy huzatok fel vagy merő önszorgalomból forgatjátok meg bennem a pálcát? Csattan fel Sirius, mire az ikrek összenéztek.

- Önszorgalomból – felelték egyszerre.

- Olyan jó az idegeiden hárfázni apa, mert annyira élvezem látni a pofákat, amiket, vágsz – csapkodta nevetve Belle az asztalt.

- És legalább felmegy a vérnyomásod. Reg mondta, hogy mostanában alacsony is. Vigyorgott Regulus.

- Nem akartok elindulni? Fizetek is érte, de húzatok már el – bökött az ajtó felé.

- Hát elzavarsz miket apukám – biggyedt le Belle ajka játékosan.

- Most nyúzzátok Bastian idegeit – intett a fejével és visszatért az újságába. Belle felpattant és oda rohant az apjához és arcon csókolta hosszan. A férfi felnevetett miközben a lánya átkarolta – az erszényem a szekrényen van.

- Köszi apuuu. Majd hozok neked valami nyalánkságot – nyomot még egy csókot az apja arcára és meghúzogatta a szakállát és ugrálva kirohant az előtérbe.

- Ha nem baj én nem fogok a nyakadba ugorni... kinőttem.

- Tudom. Ha lehet vigyázz a húgodra, hogy ne hozzon még több pálcikát haza. Így is több van, mint az anyjának anno.

- Tudom – sóhajtott fel – mit hozzunk neked?

- Az a pezsgő cukorkát, ami pattog az ember szájába egész jó volt, meg az cola vagy mi. Na, meg a hamburger – csettintett a férfi.

- Szóval egészségtelen dolgokat hozzunk haza neked?

- Bezony' – kacsintott a fiára Sirius.

- Legyen – indult el Regulus – mert, miért is élnél egészségesen?

- Gyere már Reg! Kiáltott be Belle.

Sebastian Tonkin zsebre tett kézzel várta a testvéreit, aki meg állás nélkül veszekedtek. Fáradtan felsóhajtott és beletúrt szőke hajába. Valahogy nem tudta elképzelni, hogy testvérei, hogyan képesek folyamatosan veszekedni. Anyja szerint az apjuk vére teszi bár saját megítélése szerint anyjuk vérmérsékletéből bőven jutott idősebb testvéreiknek.

- Seb mond, hogy nekem van igazam – rohant oda Belle az öcséhez és megragadta a vállánál fogva.

- Miben?

- Csak mond, hogy nekem van igazam.

- Addig nem mondok semmit, amíg nem tudok több részletett. Miben is kellene nekem egyet értenem veled? Fonta össze a karjait a mellkasa előtt.

- Csupán abban kedves kis öcsém, hogy Belle szerint ő kellően érett ahhoz, hogy egyedül neki lóduljon a világnak. Japer után akar rohanni.

- Hát mit ártott az a szerencsétlen, hogy utána akarsz csaholni. Mi lenne, ha hagynál neki teret? Meg aztán, ha ott vagy vele nem tud rendesen a munkájára koncentrálni, mert folyton bajba kerülsz. Ráncolta a szemöldökét Sebastian. – nem vagy elég komoly, hogy elindulj, én azt mondom.

- Áruló.

- Borzalmas vád ez – forgatta a szemét Sebastian – szóval hová is megyünk? Közlöm, nekem este öt órára haza kell érnem, mert vendégeik érkeznek.

- Kik? Anya nem mondta, mikor tegnap ott voltam. Kerekedet el Regulus szeme.

- Apa egyik kollégája és a felesége jön, meg azt hiszem a lányuk. Vont vállat a fiú.

- Lehet, anya megint akar neked barátnőt szerezni? Te szegény – biggyedt le Belle szája – olyan nehéz lenne, ha becsajoznál?

- Nem érek rá. Sok a melóm. Szerinted Matt minden papír munkát el tud egymaga intézni a gyerek nevelés és a munkája mellett?

- Ő ügyes – tette csípőre a kezét Belle.

- Az igaz, de nem csodatevő. A srácok nagy része suliban van, de kisebbek otthon annak és mellettük nem igazán tudd dolgozni.

- Tényleg, hogy halad a regényével? Indult el Regulus.

- Hát – húzta el a száját Sebastian – a köszönetnyilvánítás már meg van. Azt írta, hogy a neje és a gyerekei nélkül már rég elkészült volna – nevetett fel – szóval ott segítek, ahol tudok. De anya szerint nem állhat csak a munkából az életem.

- Van benne valami – lökte meg a könyökével az öcsét Regulus – nekem ott van Izi. Bellenek Jay és Eminek Matt. Szégyen lenne, ha nem szereznél magadnak lányt.

- Vagy a fiúk tetszenek? Kérdezte kíváncsian Belle és Sebastian felhorkantott.

- A lányok, de az égre már még nem érzek késztetést, hogy legyen valakim. Sietett előre a fiú, Az ikrek sokat mondóan összenézetek.

- Hogy hívják a lányt? Kérdezték egyszerre, mire az öccsük sietősebbre vette a tempón.

- Ne már! Sebiii, mond el! – rohant az öccse után Belle. - Mond el! Mond el! Mond el!

- Idegesítőre vette, hamar megtörik – vigyorgott Regulus.

Miközben a turmixjukat itták az ikrek figyelték az öccsüket, aki az asztallapra borult.

- Hát ennyire nem lehet szar a helyzet. Megtörtént, ami megtörtént Seb. Fiatalok vagytok. De mond ki a lány? Kérdezte Regulus.

- Roxan – mondta a fiú az asztallapnak.

- A munkatársad? Ráncolta a szemöldökét Belle – na, várj ő nem Charlie lánya?

- De.

- Charlie Weasley lánya? – kerekedett el Regulus szeme, majd hátra dőlt – te halott vagy.

- Tudom. Főleg, ha Emi rá jön. Túrt a hajába – a mamiról nem is beszélve vagy rosszabb, ha Matt rájön. Nézet fel rémülten a fiú.

- Hát nem lennék a helyedben. Nem elég, hogy pár ével, idősebb a lány, de Charlie lánya is. Jó én, nem ítélhetlek meg, mert Izi is idősebb nálam, de nem estem neki az első randi után.

- Te meg miről beszélsz? Ráncolta a szemöldökét Sebastian.

- Hát együtt voltatok nem?

- Miért te már Izivel...

- Állj, ki miről beszélsz? Csattan fel Belle – lefeküdtél a csajjal Sebi vagy sem?

- Neeem, csupán csókolóztunk

- Ezt a hisztit ezért. Hörgött Belle, majd a bátyára nézet– de várj te akkor már.... huuu Reg neked véged, ha Icha megtudja, hogy gerincre vágtad a lányát az esküvő előtt.

- Egyezünk meg én nekem tisztességes szándékaim voltak csak Izi volt igen hogyan is fogalmazzak... heves. El fogom venni, mikor ő is jónak látja. Megvettem a gyűrűt látta is megnézte fel is húzta, majd visszaadta, hogy csak akkor jön hozzám, ha már én is medimágus vagyok. 25 éves vagyok csesze meg és majd meg szakadok, hogy elérjem a célom, mert tisztában vagyok vele, hogy a menyasszonyom vonzó teremtés. Képzeljétek, el ott van sok fiatal férfi körében, akiknek csorog a nyála.

- És még engem ugatsz le, hogy Jay miatt aggódom te is ebben vagy!

- Jay oda van érted, de Izi igen más.

- Én csak kétszer randiztam Roxannal – sóhajtott fel Sebastian – az én gondjaim kicsik a tiedhez képest.

- Akárhogyan is nézzük, bajban vagyunk. Téged Charlie megöl, ha rá jön, hogy rászálltál a lányára. Téged Icha öl meg, ha megtudja gerincre vágtad a lányát...

- Ne legyél közönséges hugi.

- És apa kinyírja Jayt, ha nem jön vissza. Mit tegyünk? Túrt a hajába Belle.

- Hát első körben legyetek kicsit halkabban – szólalt meg mögöttük egy hang és mindhárman megugrottak.

- Emily! Mondták tökéletesen egyszerre.

- Hát te? Kérdezte döbbenten Belle.

- Ti hívtatok – vágódott le a székbe és a mellette lévő ülésre dobta a táskáját – azt hiszed kihagytam volna egy alkalmat, hogy lelépjek otthonról úgy, hogy ne legyen bűntudatom? Gyerekmentes nap persze, hogy dobbantottam – forgatta a szemét Emily, majd felemelte a kezét és csettintet – aranyom hoz nekem eper turmixot, hamburgert, sült krumplit és egy kis salátát... ja és almás pitét. Köszi – Kiáltotta oda a pincérnőnek, aki döbbenten nézet vissza rá. – Na, szóval meséljetek.

- Ennyire éhes vagy?

- Kiszabadultam öcsi így had egyek azt, amit akarok. Matt nem tűr meg ilyen kaját. Szóval most eszem vagy soha. De ha ezt elmondjátok, neki sárkány csemege lesztek az is biztos – sziszegte a nő. – na, meséljetek – vette el öccse elől a turmixát és bele kóstolt.

- Akkor nem hallottál semmit? Kérdezte reménykedve Regulus.

- De minden szót ám a fejeteket is látni akarom hozzá – kacsintott rájuk – tiszta jó lassan felnőnek a tesókáim... kis pelyhesek – csípte meg Regulus, majd Sebastian arcát.

- Élvezed mi – húzta el a száját Sebastian és Emily felkuncogott ördögien.

- Aha, tisztára. Komolyan most úgy érzem magam mikor Char kirepült és az apja meg a sógorom meg fenyegették, ha egyetlen rossz hírt hallanak, felőle agyon verik. Nem rég írt most a japán mágiaügyi minisztériumban dolgozik. Mark figyel rá. Szóval meséljetek picikéim – emelgette a szemöldökét Emily.

- Ha hallottad az egészet igazán adhatnál tanácsot. Nézed esdekelve Sebastian a nővérére.

- Na, jó – sóhajtott fel – Regnek nem tudok, mert Matt tényleg várt az esküvőig nem volt olyan, mint a sógorom. Én félnék a helyedbe és nagyon gyorsan elvenném, hogy véletlenül sem essen meg az, hogy gyümölcse lett a kilengésnek.

- Vigyáztunk és vigyázzunk.

- Ja, igen ezt én is mondtam a férjemnek, aki nem akart a háború kellős közepére apa lenni. Könyökölt az asztalra Emily – és lássatok csodát négy hónapos terhesen harcoltam a halálfalókkal egy idegroncs Mattel. Na, szóval jobban jársz, ha minél előbb elveszed Izit vagy Icha kinyír.

- Mintha nem tudnám, magamtól cseszd meg. Fortyant fel Regulus. Emily a levegőbe cuppantott és boldogan sikkantott fel, mikor a pincérnő letette elé a rendelését.

- Köszi angyalom. Végre már éhen haltam vagy négyszer. Köszönöm – vetett keresztet és neki állt a hamburgerének – amúgy meg Sebi csak szólok, Charlie tudja, hogy jársz a lányával és csak az mentett meg, hogy Matt elkapta szerencsétlen nyakát, mikor közölte megöl téged.

- Mi? Sápadt el Sebastian.

- Roxan mondta el az apjának. Ő olyan jó kislányféle, aki imádja az apját. Ami nem csoda hiszen anya nélkül nevelődött fel, hogy szakadna meg az a ribanc – törölte meg a száját és letette a zsemlét – ti is tudjátok, hogy Roxant az anyja csak úgy ott hagyta Charlienál.

- Igen – bólogattak.

- Roxan szeret téged Sebi. Nagyon hevesen ki állt melletted. De nem maradhatsz egyedül vele ez a döntés született. Gardedám kell majd – horkant fel Emily – de, majd félre nézek, mikor cuppogni akartok. Legyintett a nő.

- Igazából ezért jöttél el – ráncolta a szemöldökét Sebastian, amíg Emily élvezettel rágta a hamburgerét.

- Egy szart már mondtam le akartam lépni otthonról miközben nincsenek rajtam a véreim. Imádni valóan idegesítőek és én nem tudom olyan hatékonyan lerázni őket, mint az apjuk.

- Ő nem rázza, le őket csak van tekintélye, ami neked nővérem nincs – ráncolta a szemöldökét Regulus. Emily az öcsére nézet, majd harsányan kutya mód felnevetett. A vendéglőbe egy pillanatig oda néztek, majd mikor Emily a könnyeit törölgetve megveregette Regulus vállát vissza fordultak.

- Ezt már mondták páran köztük a kölykeim is. Szóval legyetek elnézőek velem, hogy egy kis ideig meg akarok szabadulni tőlük és a testvéreimmel lenni miközben egymás lelkét ápoljuk.

- És miközben zabálsz? Horkant fel Belle.

- Bűn tudat nélkül – dobta be a szájába a krumplit – na szóval mit vesézünk még ki? A szerelmi és a nemi élet megvolt.

- Hát azt sem szeretem volna, de igazán szerencsétlenek vagyunk akárhogyan is nézzük – sóhajtott fel Sebastian – mind a négyen szívunk vagy szívtunk rendesen.

- Van benne valami – gondolkodott el Regulus.

- Ez egy családi átok – szörnyülködött Belle.

- Egy szart az – kopogtatta meg az asztalt – csak az anyánk miatt van. Gének.

- Miért anya? Pislogott döbbenten Sebastian.

- Egy közös bennünk az pedig anya. Mind a négyen szerencsétlenek voltunk, ahogyan voltál kedves meg fogalmazni. Csak gondoljuk végig logikusan. Anya szerelmi élete mindig is bonyolult volt.

- Kétszer férjhez is ment.

- Háromszor Belle. Sebi apu volt a második férje – kortyolt a turmixába Emily.

- Oh, tényleg, aki után te is kaptad a neved – csapta hasba a mellette ülő öccsét Belle.

- Tudom – nyögte a fiú.

- Mást nem láttunk vagy hallottunk, hogy milyen furcsa a szerelem meg minden. Mintanyiunknak rengeteg apja volt. Talán ez már bele kódolódót a vérünkbe. Nincs mese ezt a keresztet anya tette a vállunkra –mondta komolyan Emily és bedobta az utolsó krumplit a szájába – anya a hibás.

- Most így megközelítve a dolgot – tűnődött el Regulus.

- Komolyan anyánkat akarjuk hibáztatni a saját nyomorunkért? Ráncolta a szemöldökét Sebastian.

- Valakit csak kell – vont vállat Belle – de anyáról ennyit. Fontosabb. Hová megyünk? Kell vennem pár szép cipőt apa számlájára.

- Abba én is benne vagyok. Kinéztem egy nagyon csini hálóinget – vigyorgott dévajul Emily.

- Nem vagyunk kíváncsiak a részletekre – mordult fel Regulus és az asztalra tette a számlára valót – ám valóban nekem is kellene vennem pár nyakkendőt. Amit apa adott azok borzalmasak. Te Sebi?

- Azt hiszem, én csupán fogasként fogok funkcionálni. Utálok vásárolni.

- Nem vagy a testvérünk- mondta három idősebb testvére rémisztően egyszerre és szörnyülködve. miközben a mellkasukhoz kaptak.

- Csupán ebben nem hasonlítok az anyánkra.

Liz feltüsszentett a kötése felett, majd fáradtan dobta maga mellé, miközben Rorik kíváncsian nézet rá.

- Talán meghűltél édesem. Az elmúlt két órában rengetegszer tüsszentettél. Készítek neked egy jó gyógyteát – állt fel a férfi és ki sietett a konyhába, miközben Liz gyanakodva nézet az asztalon álló fényképre ahol a vérei széles mosollyal vigyorogtak.

- Szerintem csak emlegetnek a gyerekeink – mondta a bajsza alatt, mikor Rorik meg jelent egy gőzölgő teával.

- Ne legyél ilyen gyanakvó – ült le a nő mellé Rorik és gyengéden felesége kezébe nyomta a teáscsészét.

- Négy gyermekem gazdátlanul kóricál Londonban. Egyik mellett sincs a párja. Szerinted?

- Ez most, hogy függ össze a megfázással?

- Minden mindennel összefügg – kortyolt a teába – finom.

- Csak megfáztál, mert lengén kertészkedtél. A gyerekek meg hadd legyenek együtt. Úgy is sokat tanulnak vagy dolgoznak. Egy görbe nap őket is megillet. Meg aztán Matt addig mindent elintéz, amit Emily mellett képtelenség lenne.

- Ha ők együtt vannak, valami mindig történik – Ingatta a fejét a nő – a vérükben van. Az Arrow és a Black vér teszi.

- Na, de szívem még is miféle baj történhetne?

Sirius Black figyelte a kihallgató szobában egymás mellett ülő testvéreket, majd a volt nejére nézet, aki a kezeibe temette az arcát, miközben Rorik összefont karokkal hümmögött.

- Tévedtem kicsim még is igazad volt – mondta vidáman a férfi és Lizre nézet.

- Még is mi a bánat törtét Mancs? Fordult Liz Sirus felé, aki megvakarta az állát.

- Hát ki akarták őket rabolni és ők meggyőzték a támadókat, hogy ne tegyék, mindezt a Foltozott Üst kellős közepén.

- Ha önvédelem volt, miért vannak őrizetbe? Szikrázott Liz szeme.

- Azért cicám, mert leamortizálták a helyet annyira bedurvultak. Sajnos szoba jöttél te és ott gurult el mindnek a gyógyszere de nagyon.  Feljelentette őket Neville és a neje a támadókat és a kölyköket is. Hiába imádják őket, de van egy szint. Remélem hitel képesek vagytok vagy valami. Bells? Nézet a levegőért kapkodó nőre Sirius.

- Drágám? Kérdezte óvatosan Rorik.

- Ti büdös kis nyavalyások!!! Üvöltötte a nő és rávágott többször az üveglapra, mire a négy bent ülő ijedten rezzen össze és kapaszkodtak egymásba – mi a szent szalamandra ütött belétek? Csak gyertek, ki esküszöm olyan verést kaptok, hogy azt öreg korotokban is meg fogjátok emlegetni! Hogyan szedjük össze annyi pénzt? Egek miket beszélek? A Black gyerekekért az apjuk fizet vagy a férje, de Sebastian neked annyi!!!!!

- Bells nyugodj meg!

- Nem fogok Mancs! 19, 25 és a 38 éves kölykeim nem képesek viselkedni. Bődült a nő és már indult be a kihallgatóba ahol a gyerekei egy kupacba tömörültek a székeket, amin addig ültek védekezően maguk elé tartva. De még mielőtt beléphetett volna egy kar ragadta meg.

- Nyugalom Liz – csendült egy kedves hang, mire Emily felsíkantott, mikor felismerte a hang tulajdonosát és nemes egyszerűséggel Regulus karjaiba ájult.

- Baszus – nyögte fel Sebastian, ahogyan meghallotta Matt hangját – nekünk annyi.

- Majd én beszélek velük – nyugtatta Lizt Matt, aki bólintott és el lépett az ajtó elől. Liz figyelte, ahogyan a veje hátra simította a haját és széles mosollyal bement a terembe, miközben az üveg, amin eddig beláttak váratlanul elsötétedett.

- Papi, most megbünteti anyáékat az apa, mert rosszalkodtak? Kérdezte Siriustól a legkisebb unokája, mikor megrángatta a ruháját. Sirius lenézet a kislányra, majd felvette és megcsókolta az arcát.

- Csupán egy picit angyalkám. Kérsz a büféből valamit, ami apa végez itt?

- Csokit. Csoki fagyit.

- Rendben. Gyertek ti is biztosan eltart egy ideig, amíg Matt rendbe teszi őket. Kértek ti is valamit? Bells?

- Igen, egy kávé jól esne – sóhajtott fel Liz és bele karolt Rorikba, aki halkan rázta a nevetés – te meg min nevetsz?

- Ez az egész olyan, mint régen. Matt mindig mindent megold.

- Apa a legügyesebb - mondta a kislány, miközben Siriushoz bújt – ugye papi?

- Igen, Caren úgy ahogyan mondod. A te apukád a legügyesebb és a legtürelmesebb ember, akit ismerek. Ő majd mindent rendbe tesz.

- Mondtam én már régebben is a vér nem válik vízé . Sóhajtott fel Liz és Roriknak dőlt. Sirius a férfira nézet, majd kitört belőlük a nevetés.