Elizabeth Arrow csípőre tett kézzel állt meg a rendetlen szobában és a két fiúra nézet, akik az ágyukon ültek és újságot olvastak semmi jelét sem mutatva, hogy kicsit is zavarná őket a körülöttük lévő káosz.
- Hihetetlenek vagytok fiúk – horkant fel Liz és a kosárba dobta a lábba mellett lévő ruhát és szikrázó szemmel figyelte a rá sem hederítő fiúkra – Jamie! Sirius! Csattan fel.
- Mit akarsz? Kérdezte James és lapozott az újságában – nem érünk rá veled foglalkozni és igazából ki engedett be a mi szobánkba? Tünés!
- Nyitva volt az ajtó sarkig és mi az, hogy ez szoba? Ez disznó ól! Tessék rendet tenni, mert látogatóban jönnek anyusék barátai.
- És ide akarnak bejönni? Hitetlenkedett Sirius – le sem megyünk nem zavarunk senkit.
- Anyus mondta, hogy tegyetek rendet, mert ha feljön és nem lesz itt tisztaság mentek a bokrok alá aludni.
- A rózsák alá csak nem zavarja a legkedvesebb fiát és szegény árva Siriust sem. Biztos nem mondott ilyet.
- Te vagy az egy szem fia, akinek akkora az egója, hogy a holdról is látszik és Sirius sem árva csak hülye és beképzelt majom. Közös tulajdonságotok a trehányság és a bunkóság. Szóval tegyetek rendet, mert ha anyus nem is zavar bennetek ki a rózsák alá megteszem én – húzta ki magát Liz és a két fiú egymásra nézet, majd harsányan felnevetett, majd tovább folytatták az olvasást. – ne akarjátok, hogy bekeményítsek – mondta sötéten Liz.
- Mit teszel? Beárulsz anyánál? Húzta el a száját James gúnyosan.
- Nem – felelte lágy hangon Liz és Sirius szemöldök ráncolva figyelte a lányt és úgy érezte kis barátnőjük hangsúlyában valami veszedelem csenget. Így nem igazán lepődött meg, mikor Liz oda ment James ládájához és felpattintva a fedelét kikapta az arany cikeszt és felemelte – ha nem állsz, neki apró darabokban látod viszont és legózhatod össze. Ha nem emlékeznél mi a legó az egyfajta kirakós mugli játék öcsikém.
- Elizabeth – sziszegte James és maga mellé dobta az újságot – ne merészeld.
- Te is tudod, hogy megmerem tenni én nem beszélek, a levegőbe emlékez a képregényedre. Szét téptem, mint a fene szóval ha nem akarod több darabban látni a szereted kis röpködő bonbonodat, akkor rámolsz, de gyorsan.
- Te gonosz kis hárpia.
- Te meg – nézet Siriusra Liz és a fiú a falhoz lapult – ha nem takarítasz te sem... elég az összes mocskos bikinis csajos újságot. Rituális máglyát rakok az összes kis szarjaitokkal és az újság lesz a gyújtós! Szóval álljatok neki! Kiabált a lány és a két fiú összerezzent. Liz bólintott és az ajtót becsapva kirohant.
- Ilyenkor úgy megverném – horkant fel James és szemöldök ráncolva nézte, ahogyan Sirius feltápászkodik az ágyáról és elkezdett pakolni – Te mit művelsz?
- Takarítok, ahogyan mondta. Te is állj neki, mert a saját felemet én teszem a rendbe, de a tiédet te haver.
- Megijedtél tőle? Lizbeth nem fogja megtenni, amivel fenyegetett minket ő nem olyan vérmes – Dőlt vissza a falnak James és tovább olvasta az újságát.
- Haver te régebben ismered Bells, mint én és még sem ismereted ki már annyira, hogy tudd, nem beszél a levegőbe? Mikor volt az, hogy nem tartotta be a fenyegetését? Ne legyél már ilyen naiv – szórta a papírkosárba a földre dobált édesség papírokat és összegyűrt pergameneket.
- Lizbeth nem fog tenni semmit.
- Te tudod haver – vont vállat Sirius.

James Potter a földre rogyott a tuskó előtt és potyogó könnyekkel vette a kezeibe a cikesze maradványait, amit alig pár pillanattal az előtt Liz darabokra tört egy kalapáccsal. James a lányra nézet, aki felvont szemöldökkel állt és semmi jelét nem mutatta, hogy egy pillanatig is megbánta volna a tettét.
- Te gyilkos – remegett James hangja és villámló tekintettel nézet a lányra.
- Én szóltam előre, hogy mi lesz az eredménye, ha nem fogadsz szót. Láthattad még Mancs is meg erőltette magát, amúgy szép munkát végeztél. Ügyes vagy – fordult Sirius felé és megpaskolta a fejét, aki döbbenten nézet fel a tuskón ülve.
- Hogy tehettél ilyet pont velem? Tudod milyen drága egy cikesz? Ezt apától kaptam!
- Éppen ezért kellet volna komolyan venni, amit mondtam neked. Az a vacok, amit szobának mertek nevezni szörnyű piszkos, rumlis és büdös. Oroszlán szag terjeng bent.
- Mit érdekel az téged? Most nézd meg te szörnyeteg! Mikor tettem én veled ilyet? Mindig védtem a fejedet.
- Az én vagyok nem te! Vágott vissza Liz – te és a kis haverjaid folyton bajba kerültök, sőt nem is tanultok úgy, ahogyan kell, aztán jöttök el kuncsorogni a jegyzeteimet. Pedig igen okosak vagytok!
- Ez most, hogy jön ide? Toporzékolt James.
- Minden összefügg. Ha kupisok vagytok, soha nem találtok semmit és akkor rendetlenkedtek és anyus dühös és a suliban meg pontokat veszítünk. Szóval nálatok minden mindennel összefügg!
- De akkor is hogyan tehetted ezt az én értékes kis kincsemmel - borult újra a cikesze elé James gyászosan. Sirius az égre emelte a tekintetét és már kezdte unni barátja drámázást.
- Simán. Egyszerűen becéloztam és meglendítettem a kalapácsot a cikesz meg darabokra hullott. Húzta fel az orrát Liz és Sirius minden akarat erejét össze kellett szednie, hogy ne röhögjön fel - Megérdemelted! Anyus hetek óta könyörög azért, hogy tegyél rendet a portádon, de semmi. Illene neki szót fogadnod és a kedvébe járnod.
- Mit izgat az téged? Menj haza és ugrálj te az anyádnak! Pattant fel James és Liz elfehéredett miközben kicsúszott a kezéből a kalapács.
- James te ökör – ingatta a fejét Sirius és felugrott a tuskóról ahogyan Liz elrohant – végig gondoltad, amit mondtál?! Emelete fel a hangját és meglökte a barátját, hogy a lány után rohanjon – Bells ne figyelj rá! Kiáltott utána.
- Még is mi rosszat mondtam?! Fakadt ki James, majd megdermedt és a fejéhez kapott – Lizbeth nem úgy gondoltam!!!
Charlus Potter idegesen fújtatott miközben a lehajtott fejű fiát nézte, miközben Sirius az elalélt Dorea Potter legyezte, aki a kanapára ájult.
- Csalódtam benned fiam nem is kicsit –mondta veszedelmes hangon a férfi – imádkozz, hogy Lizi előkerüljön még ma, mert ha baja esik, azt nem teszed zsebre –mondta fenyegető hangon, majd Hopira nézet – próbáld meg előkeríteni.
- Igen, Uram – bólintott a manó és egy csettintéssel el is tűnt.
- Én is elindulok a keresésére és ti itt maradtok – emelte fel az ujját, mikor már szólni akartak – Heli figyelj rájuk.
- Igen – bólintott a manó lány – remélem nem lesz baj a kis asszonykának – sóhajtott fel, mikor Charlus nagy ajtó csapódással kiviharzott a házból.

A sötét Hyde park ijesztően festet a lámpák vényében, de Elizabeth Arrow Serpentine tó szélén ülve nem félt. A magára terített köpeny láthatatlanná tette a szemeknek. Tudta nagyon jól, hogy amit tett nagyfokú felelőtlenség volt, de már nem volt kitől rettegnie. A szülei gyilkosa Azkabanban ültek és rajtuk kívül nem volt más, aki az életére tőrt volna. De azt tudta, hogy minden bizonnyal nem kis ijedséget okozott a gyors eltűnése. A hírtelen jött ötlettől, hogy leintse a Kóbort Grimbuszt és Londonba jöjjön még magát is meglepte. De nem akart James közelébe lenni messze akart lenni mindenkitől. Keservesen felszipogott így kissé összerezzent, amikor alig pár lépéssel tőle meg állt egy férfi, aki lusta eleganciával szívta a cigarettáját. Liz szíve hevesen dobogni kezdett, ahogyan óvatosan rá nézet. Sötét hajú világos szemű és vékony alak volt és ahogyan a holdfény megvilágította sápadt bőrét Liz azonnal tudta, hogy a férfi nem halandó ember... sőt nem is embert cigarettázott kényelmesen mellette, ha nem egy vámpír.
- Nem kell félned Elizabeth – nézet egyenesen Lizre a férfi – még nem találkoztunk, de apád régi jó barátja vagyok Ichabod Valentine. Mosolyodott el és Liz lehúzta magáról a köpenyt.
- Hogy talált rám Mr. Valentine?
- Mióta apád meghalt folyton a nyomódva vagyok vagy is igyekeztem – mondta halkan – sajnos nappal kevésbé tudok tekintve, hogy mi vagyok és ezt ki is használták azok az átkok, akik elragadtak és majd nem megöltek téged. Tudták nagyon jó, mikor érdemes rajtad ütni. Ült le Liz mellé a férfi – butaságot csináltál ugye tisztában vagy? Liz lassan bólintott.
- De nem akartam Jamie fejét látni el akartam onnan menni.
- De miért pont London?
- Ide gyakran jöttünk anyával, mikor apa üzletelt. Szeretem ezt a helyet, mert anya is szerette – potyogtak a könnyei – azt akarom, hogy itt legyenek nem is érdekelne, ha leszidnak vagy valami, de itt legyenek velem.
- Én is – felelte Ichabod – apukádat gyerek kora óta ismerem és nagyon jó barátom lett, ahogyan édesanyád is, akinél kedvesebb ember nem igazán akadt eddig életem során. Sokban hasonlítasz is rá, mint Mr. Lupin felé érzet szeretetted miközben tudod mi a baja, de édesapád felelőtlenségét is magadnak tudhatod – sandított a lányra a férfi – aggódnak érted a szeretteid. Charlus égen, földön keress.
- Tudom.
- Liz hidd, el én tudom, mit érzel most és tudom, hogy tudod, hogy James szavai nem voltak őszinték. Sokszor lesz olyan, mikor úgy érzed, el kell futnod, de van mikor nem szabad ez is ilyen, mert meg kell különböztetni a haragot, az őszinteséget és kegyetlenséget a szavak mögött. Te vagy az Arrow család jövője, ahogyan később a gyerekeid. Fel kell nőni a szerephez, amit apád hagyott rád túl hamar.
- Én nem vagyok olyan erős, mint ő volt.
- Ez igaz, mert te erősebb vagy Elizabeth – mosolyodott el a férfi és lassan felállt kinyújtva a kezét a lány felé – ideje lenne haza menned, mert a szüleid sem szeretnék, ha elfutnál, sőt aggodalmat okoznál másoknak.
- De Jamie cikesze...
- Hát igen – bólogatott a férfi, majd felnevetett – vérmes kis boszorkány vagy akár csak anyukád.

Dorea zokogva ölelte magához a keresztlányát, majd Ichabodot, aki mereven tűrte a gerincropogtató ölelést.
- Köszönöm neked, hogy haza hoztad a kicsikémet, Ichabod!
- Szívesen asszonyom – mondta félszegen a férfi, miközben Dorea Lizhez fordulva újra megölelte.
- Kicsi angyalkám merre jártál?
- Londonba – suttogta Liz lehajtott fejel - nagyon sajnálom...
- Mindent elmondott Sirius le is szidtam Jamest – mondta a nő és letörölte a könnyeit a zsebkendővel, amit a vámpír nyújtott neki – köszönöm Ichabod.
- Kérem, ám most én távoznák – hajtotta meg magát a férfi – ha nem gond néha írók neked és beszélhetünk Elizabeth.
- Nem gond. Azt hiszem, örülnék neki.
- Jól van – simogatta meg gyengéden Liz fejét a férfi, majd Charlus felé fordult – ha nem gond uram beszélnék magával négyszemközt egy keveset,
- Persze menjünk az íródámban. Kérsz egy italt?
- Brandy van?
- Persze – nevetett fel a férfi. Liz a keresztanyjára nézet, aki könnyes szemel vizslatta.
- Többet ilyet ne tegyél.
- Rendben – bólintott Liz.
- Helyes. Most melegítek neked levest és szépen megeszed, aztán elmész aludni. Addig ülj le és ne mozdulj. Sietett el a nő a konyha felé.
- Igazi butaságot csináltál – szólalt meg kis idő után a lépcső aljáról Sirius. Liz a fiúra nézet és együttértően bólintott.
- Igazad van – suttogta Liz – de nagyon megbántott.
- Te sem voltál éppen kedves. Szétverted a cikeszét, mert trehány és lusta, amiért nem csinálta azt, amit parancsoltál neki – mosolygott Sirius és Liz szemöldök ráncolva figyelte a feléje tartó fiút.
- Nem úgy tűnik, mint aki sajnálja a barátját.
- Nem tagadhatom nekem nagyon tetszett a viselkedésed – villantott egy széles mosolyt a fiú - De Bells nem fog mindig az lenni, amit te akarsz.
- De...
- Nincs, de Bells – horkant fel Sirius – James hülye és meggondolatlan, ahogyan én is így nem kellene minket túl komolyan venned és elrohanni, mert bele gázoltunk a lelkedbe. Igen, igen James megbánta, amit mondott, de te is tudod, hogy nagyon szeret téged, ahogyan Remus és én is. Ám nem kellene mindent irányítanod, mert egy nap bele fogsz fáradni és nem marad erőd.
- Én csak rendet akartam semmi többet.
- Nem Bells. Te azt akarod, hogy olyanok legyünk, amik nem vagyunk és nem is leszünk. Szóval fogadj el minket úgy, ahogyan vagyunk: rendetlen, szófogadatlan és bajkeverő lelkeknek. Hajolt le Lizhez kissé és a lány látványosan elhúzta a száját – esküszöm, ha rosszalkodom, kizavarhatsz a rózsabokrok alá. Minden szó és méltatlankodás nélkül megteszem.
- Rendben, de közlöm veled nem rég kaptam egy hortenzia csemetét.
- A rózsabokrokról volt szó a hortenziák alá nem vágom magam soha sem – ráncolta a szemöldökét Sirius.
- Biztos ez? Somolygott Liz és felnézet a lépcső tetején álló bánatos arcú Jamesre – gyere le te mamlasz nincs nálam semmi fegyver – nyújtotta a kezét a fiú felé.
- Te még az nélkül is veszedelmes vagy.
- Remélem nem fogtok megint egymás torkának ugrani – fonta össze a kezeit Sirius.
- Ez csak rajta áll – mondta tökéletesen egyszerre Liz és James. Sirius fáradtan sóhajtott fel és a kilépő Doreara nézet, aki csak a fejét ingatta.

Azért ha nem is a szöszökkel haladok de azért ezt a kis múltban játszódó írást felakartam rakni ide. Remélem tetszett nektek :)