Sziasztok! Már kezdtem szégyenli magam, hogy ennyire elhanyagoltalak benneteket, így most már ideje volt, hogy meglepjelek titeket egy résszel, úgyhogy összekapartam magam és TÁDÁÁÁÁ..

Jó olvasást nektek!! :*

Hermione:

A téli szünet nagy részét, mint minden évben, otthon töltöttem a szüleimmel. Azonban a szilvesztereket már a Weasly családdal töltöttem. Itt az idő. Lassan összekészítettem minden csomagomat, mert másnap reggel indultam az Oduba, hogy az év utolsó napjait a barátaimmal tölthessem.

Másnap még utoljása átnéztem a cuccomat, nehogy kimaradjon valami. Lassan eljött a búcsú pillanata. Mindig is nehezen hagytam itt a szüleimet, hiszen még mindig szokatlan számukra, hogy lányuk egy teljesen más világban éli mindennapjait. Az utolsó puszi után kiléptem az ajtón és elindultam. Befordultam egy kisebb, kevésbé forgalmas utcába. Majd miután meggyőződtem róla, hogy biztos nem láthat meg senki, elhopponáltam.

Pillanatokkal később márt az Odu előtt álldogáltam. Kopogtam, s már nyílt is az ajtó. Mukkanni sem volt időm, mert drága barátnőm már a nyakamban csüggött. Azonban ez cseppet sem zavart. Boldogan öleltem vissza.

Beljebb léptem és mindenkit sorra üdvözöltem. Jó volt újra látni őket. miután lepakoltam a csomagjaimat összegyűltünk a nappaliban és hosszas beszélgetésbe merültünk. Néha végig néztem a szobán. A boldogság szeretettel vegyülve töltötte meg a teret. Őszinte mosoly ül az arcokon. Ez az én arcomra is mosolyt csalt. Ám mindeközben arra gondoltam Draco hogy van? Valahogy a megérzésem azt súgja, hogy a kúriát nem ilyen melegség jellemzi. Ez a gondolat kissé elszomorított. Azonban gondolataimból egy elém nyújtott bögre zökkentett ki.

- Köszönöm. – mondtam, majd elvettem a forró italt. Válaszként Molly csak mosolygott.
- Min gondolkodtál? – kérdezte.
- Semmin!... Csak a színdarab aggaszt egy kicsit. – ezzel nem is hazudtam nagyon, hiszen Draco-ról jutottak eszembe a próbák.
- Jajj, cseppet se aggódj kis drágám! – kezdte Molly – Minden rendben lesz.
- Anya! – szólalt fel Ron. - Ezt te sem gondolhatod komolyan! Azzal a tetű Malfoyal van összekényszerítve. (nem tudom, hogy létezik-e ilyen szó... xD)
- Ronald!- nézett rosszallóan fiára Arthur. Erre Ron újra hátradőlt.

Rossz volt ezt hallani a fiútól. De hát ő nem tudhatja, amit én. Nem tudja, hogy már nem az a felfuvalkodott barom, aki régen.

- Igazatok van. – mondtam végül, majd én is hátradőltem.
Kis idővel később fogyatkozni kezdett a létszám a nappaliban. Végül csak Ginnyvel ketten maradtunk, így eldöntöttük, hogy a beszélgetést a szobánkban folytatjuk.

Egyik nap megbeszéltük, hogy kimozdulunk kicsit. Azon a délután beöltöztünk. Elég komikus látványt nyújthattunk, mert úgy néztünk ki, mint négy eltévedt eszkimó. Rövid séta után felértünk egy magas domb tetejére, aminek a másik oldala sokkal meredekebb volt. Mivel szánkóval nem készültünk, egy pálcaintéssel alkottam magunknak egy csúszdát. nagy lendülettel indultunk neki. Egy apró sikoly féle hagyta el a számat, ugyanis meredekebb volt, mint azt gondoltam. A csúszda egy kis emelkedővel zárult, ami kicsit dobott rajtunk a végén.
Szinte egyszerre huppantunk a puha hórétegben, majd egy kis hatásszünet után hangos nevetésben törtünk ki. Lassan feltápászkodtunk, majd leporoltuk magunkról a ránk tapadt havat. Célunk most már a közeli tó befagyott jege volt.

Negyed órás séta után meg is érkeztünk. Birtokba vettük a tükörsima felületet és kezdetét vette az őrület. Nem igazán érzékeltük az idő múlását, csak azt, hogy egyre hidegebb volt és a szél is feltámadt. Úgyhogy elindultunk haza, mielőtt utolér minket a hóvihar.

Még épp sötétedés előtt értünk haza, igaz a vihart nem sikerült megúszni, ami kicsit megnehezítette a hazajutást, de végül megérkeztünk. A gyors forró fürdő mindenkinek jólesett. Mivel már későre járt és mindenki kellő képpen fáradt, így hamar ki is dőlt mindenki.

Elérkezett szilveszter napja. Mindenki őrült lázban égett. Molly ki sem tette a lábát a konyhából. Ennek a rosszabbik fele, hogy minket sem igazán engedett a konyha körtékre. Ezt természetesen Ron viselte a legrosszabbul. Ennek ellenére senki nem unatkozott. Mindenkinek meg volt a saját feladata, így délutánra mindennel könnyedén végeztünk.

Az este folyamán semmi extra nem volt leszámítva a vacsorát. Molly igazán kitett magáért, mint mindig. Csak a megszokott kis családi hangulat. Éjfél előtt még felmentem a szobámba, elővettem egy apró pergament, leírtam a rövid üzenetet. Azonban nevet nem írtam rá. A biztonság kedvéért. Nem kockáztathattam és azt sem akartam, hogy miattam essen baja. Átadtam a bagolynak, s az már itt sem volt. Mire odaér, az üzenet pont aktuális lesz. – gondoltam. Hirtelen Ginny toppant be.

- Kinek írsz? – kérdezte tettetett tudatlansággal mire én csak megforgatva a szemeimet elmosolyodtam. Olyan jó, hogy nem kell teljesen titkolóznom a Dracoval kapcsolatos dolgaimról. Minden nap hálát adok Merlinnek, hogy ilyen megértő barátnőt adott mellém.
- Hiányzik. – mondtam halkan.
Ő csak megölelt majd visszamentünk, hogy együtt éljük át az újév első pillanatait. Fred és George készítettek tűzijátékot. A ház előtt ácsorogva csodáltuk a színes lövedékeket. Nem maradtam kint túl sokáig, mert nagyon hideg volt. Elköszöntem a többiektől és felmentem.

Odafent már várt a baglyom. Legnagyobb meglepetésemre nem üres csőrrel. Elvettem tőle mire ő elröppent. Olvasás közben elmosolyodtam, talán kicsit fel is nevettem. Elraktam a levelet, megejtettem egy gyors zuhanyt, majd bebújtam a jó meleg takaróm alá. idő közben Ginny is megérkezett. Még beszéltünk egy kicsit, de aztán mindkettőnket elnyomott az álom.