Hermione:

Ez nem lehet igaz! Dumbledore teljesen megőrölt! Nem gondolhatja komolyan, hogy pont Malfoyal az oldalamon fogok majd szerelmes dalokat énekelni. - gondoltam miközben végigszáguldottam a folyosón.

A nagyteremben nem olyan régen kezdődött az ebéd. A kelleténél kicsit ingerültebben ültem a többiek mellé, így begyűjtöttem pár aggódó pillantást.

- Hermione, minden rendben? - hajolt hozzám Ginny. A többiek pedig csatlakoztak hozzá.
- Dumbledore közölte, hogy nem hajlandó megmásítani a döntését, miszerint Malfoy mellett én leszek Julia - mondtam lehangoltan.
- De, hát ez képtelenség! - csattant fel Ron. - mindenki tudja, hogy tiketten képtelek vagytok egy légtérben megférni.
- Na, ez az... de az igazgató úgy gondolta, ez egy remek alkalom, hogy végre elássuk a csatabárdot. - támasztottam meg a fejem unottan. - és a legrosszabb, hogy a próbák nemsokára kezdődnek. Na de ne az én problémáimról beszéljünk, inkább meséljetek ti.
- Hát... igazából nekünk megmaradtak az unalmas hétköznapok, bár az előző témánkat tekintve, most nem igazán lennék a helyedben. Erre a többiek heves bólogatásba kezdtek, ezzel egy apró mosolyt csalva az arcomra. Hát igen most en sem szívesen vagyok a helyemben.
A következő percek a párkapcsolatokról szóltak. Harry és Ginny már jó ideje együtt vannak. És meg kell hagyni, egyre cukibbak lesznek. Közben szóba jött Luna és Neville kettőse. Nem volt nehéz megegyezni, hogy összetéveszthetetlenül egymáshoz illenek. Ron újra összejött Levanderrel, de ez alkalommal egyáltalán nem volt zavaró számomra.

Örültem, hogy mindenki ilyen boldog, azonban be kell vallanom, egy kicsit fáj, hogy kilógok a sorból. Nekem megmaradtak a könyveim.

A délután teljesen nyugodtan telt a megszokott ritmusában. Nem találkoztam Malfoyal amiért nagyon hálás voltam, nem igazán volt hozzá hangulatom. Bár kicsit furcsálltam, hogy nem jelent meg az óráinkon. Oké, hogy egy kibírhatatlan görény, de az az órákról nem szokott csak úgy hiányozni. Többnyire.

Az órákon végre újra a régi formámat hoztam, de a gondolataim még mindig nem hagytak nyugodni. Ráadásul még a mai nap is hozzácsapódott. Miért bámult olyan sokáig az irodában. Nem megvetésből ebben egész biztos vagyok. Kételyeket láttam. Sok-sok kételyt. És ez csak rontott a helyzetemen.

*1 hónappal később*

Mivel már korábban megkaptuk a szövegkönyvet, hogy olvassuk és kezdjük megtanulni, így a napokban elkezdődtek a próbák is. Hála istennek még a történet elején voltunk, így nem kellett látnom azt a görényt. A barátaim néhány próbát megnéztek. Hálás voltam érte. Sokat jelentett, hogy így is próbálnak támogatni. hamar összeszokott a csapat, bár a Mardekárosok ellenszenve némileg megmaradt. De a próbák zavartalanul teltek. Eltekintve néhány kisebb összeszólástól. Minden este, mint egy élőhalott, zuhantam be az ágyamba, s már aludtam is. A másnapi keléseimmel is akadtak problémák, de a lányok, hála Merlinnek, mindig összekapartak. Rengeteg energiánk volt ebben az egészben, és ez mindenkin meg is látszott.

A cselekmény viszont haladt előre, és így egyre többet kellett elviselnem „életem szerelmét". Neki soha semmi nem volt jó, mindig, mindenhez volt egy rossz szava. Persze ezt már megszoktam, de már kezd elegem lenni belőle. Oké-oké nem mondom, tényleg jó hangja van, de ez nem jogosítja fel, hogy engem kritizáljon.

Szóval ehhez hasonló csodás dolgokkal teltek a napjaink, és csak reménykedni tudtam, hogy egyszer túlélem ezt az egészet. Hála istennek nemsokára itt az első szünetünk, így lesz egy szusszanásnyi időnk pihenni.

****
Hali! Köszi, hogy olvasod!
Már úton a kövi :D ♥♥