*Miri szemszöge*

A reggeli napsugár lágyan csiklandozta az arcom a nappali ablakán keresztül. Meglepődve vettem észre a pokrócot rám terítve,viszont az igazi meglepetés az volt,mikor megpillantottam a régebben kinézett ruhát magamon.

Hát mégis megvetted-mosolyodtam el magamban - Még sem vagy olyan rossz ember.

Széles vigyort öltöttem az arcomra, majd berontottam a szobájába. El kellett mosolyodnom a látványra, ami elém tárult. Egy békésen alvó Harutora bukkantam,aki egy macit(?) szorongat. Nem akartam felébreszteni,így leültem mellé és hosszan bámultam rá. Mindenképpen meg akartam köszönni neki,hogy teljesítette a vágyam és erre a legjobb módszer az volt,ha megvárom míg felébred és egy hálával indítom a napját. Elég hülyén festhettem oldalról bevallom. Már az orrunk összeért olyan közel hajoltam hozzá,mikor ő kinyitotta a szemét majd sikítva dobta nekem a maciját.

-Aranyos - mutattam a plüss szőrgombócra.

-Mi a fenét csináltál,míg aludtam? –nézett rám szúrós szemekkel a kómás fejű hiszti gép.

-Én csak megvártam,míg felébredsz,hogy megköszönjem a ruhát –álltam fel széles vigyorral,majd hogy prezentáljam azt,hogy tényleg tetszik,pördültem egyet benne.

-Örülök,hogy tetszik,de nem kell halálra rémíteni kora reggel ennyiért –oktatott ki.

-Kora reggel? –nevettem el magam –Nos Mr.Hétalvó,ha neked a tíz óra kora reggel,akkor én kérek elnézést.

Hangos nevetésbe tört ki a srác,bár én nem értettem,hogy mégis mi a fene volt vicces az előbbi mondandómba.

-Nem hinném,hogy túl vicceset mondtam,de ha mégis,akkor szólj,mert rögtön jelentkezem a kabaréba –értetlenkedtem,mire Haruto befejezte a nevetést és az órára emelte a tekintetét,ami mint ahogy mondtam pontosan tíz órát mutatott.

Haruto arcáról hamar lefagyott a mosoly,majd úgy pattant ki az ágyból,mint aki ágyúból lőttek ki.

-Perverz –visítottam a szememet eltakarva,mikor is megláttam Haruto egy szál alsóban szaladgálni.

-Nem én bámullak téged alvó állapotban –dobta nekem a szavakat,miközben magára erőszakolt egy sötét farmert egy fekete feszülős pólóba.

Jézusom...Hogy lehet ennyire dögös?- terelődött el a gondolatom perverzebbnél perverzebb gondolatokra.

Már csak az ajtó záródására lettem figyelmes,mikor leesett,hogy eddig máson sem járt az eszem,mint Haruto tökéletes testén.

Velem aztán nem tolsz ki-koncentráltam a teleportálásra,ami szerencsétlenségemre az ajtóval való csókkal végződött.

A rohadék még mindig blokkolt,viszont az ablakra nem gondolt...

Odafutottam a legközelebbi ablakhoz,majd ahogy kimásztam úgy pofára estem,hogy dobtam egy csókot a gyepnek is. Úgy látszik a mai nap nem az én napom lesz.

Miután sikerült összekaparnom magam futni kezdtem a féreg lakótársam után. Ma huncut kedvembe ébredtem és épp ezért elszántam magam,hogy mindent visszakap,legalábbis másodjára is sikerül majd halálra rémítenem.

Ahogy közeledtem felé csendesen észrevettem,hogy úgysem hall,mert a füles a fülében van és a zenét úgy döngette,hogy csodálom azt,hogy még hall rendesen. Hirtelen támadásból a hátára ugrottam és azzal a lendülettel ő hátraesett ijedtében,de nem érdekelt. A mellettünk elhaladó emberek kicsit hülyén néztek rá,ahogy csak úgy seggre ült,mivel engem nem láttak. Haruto rögtön tudta nyilván,hogy én állok a dolgok mögött így dühös szemekkel nézett hátra,de én csak büszkén vigyorogtam.