*Miri szemszöge*

Rengeteg idő telt el és rengeteg esemény. Fura érzés lett ember ként élni. Megszoktam, viszont ez idő alatt más emlékek is helyet kaptak a memóriám kis zúgában. Nem csak a halálom napja, hanem a baleset következtében olyan dolgok is, amelyek soha meg sem történtek. Vagy mégis? Ismertem egy másik életemben egy férfit. Segített rajtam, vagyis először csak egymáson, aztán engem választott és megmentett. Haruto volt az akkor is. Talán a halálunk után újraéljük az előzményeket, de másképpen.

-Haruto-szólítottam meg a fiút két hajsimítás közben.

-Igen? Mondd csak-mosolyog, mire én felpattanok és szembe ülök vele.

Gyengéden megfogom a kezét és a szemébe nézek. Halkan suttogom el...

-Minden egyes életemben téged választalak, ahogy te is mindvégig engem választottál! Mindörökké!

Halihó emberek! Újult erővel vágok neki eme remek kis történet átírásának és a második évad fejemben megszületett szösszeneteinek monitorra vetésének. Ez csak egy kis ízelítő volt és remélem kíváncsivá tettelek titeket. Jelezzetek, hogy mik az igények. Hamarosan hozom az első részeket. Puszi