Szívesebben élnék egy kitalált világban,
Hol nincsen szomorúság, bánat.
Mint ebben az elvesztett csatában,
Hol szívem sajog, testem fárad.

Jobb lenne lemerülni a tenger mélyére,
Ott nincs eső, hó, nappal s éjjel.
Csak a víz van, s a vízben élet,
Nem úgy mint itt fent, a semmiségben.

Ez egy elcseszett világ,
Álarcba bújt hamisság!
Mint a vásznon a megfestett kép,
Úgy állunk mi is örökké.

Amilyen pózban megfestettek minket,
Úgy nézünk ki a mindenségben.
Olyanok vagyunk a Földnek,
Mint egy hangya a mi szemünkben.