Esténként sírva, nagy mélabúsan,
gondolkodom az élet nagy dolgain,
hogy mi történik velem, mi történik veled,
ha elveszítjük józan gondolataink.

Estenként sírva, nagy mélabúsan,
bámulom a plafont, mit nem látok,
mert az éjszaka sötét, s agyam is sötét,
csak lelkem önti a könnyeket lassan.