Emlékszem, egy szép nyár volt.
Kicsi voltam még, s gyors.
A kertben teniszeztél velem,
Futottál míg én nevettem.

Emlémszem, 14 voltam,
Engem ölelve könnyeid potyogtak.
Mert mama beteg volt,
S azt mondták, nincs hátra sok.

Még mindig 14 évesen,
Egy kínkeserves szeptemberben.
Ott álltunk a temetésen,
S kezed kezemben remegett.

Karácsonykor nálad,
Mikor mama ékszereit nekem adtad.
A másik kezét szorítva sírtunk,
Mi hárman egymásnak ott voltunk.

Emlékszem március közepét írtuk,
Egy szokásos keddi napnak indult.
De nem az lett belőle.
Mert a halálhíred megrendített.

Csak egy telefonhívás volt unokahúgodtól,
De én összeroppantam a gondolattól.
Nem látom többé arcod,
Nem hallom többé hangod.

Mindig azt mondtad:
Annyira hasonlítasz rám.
Nagyon hiányzol nekem,
Drága édesapám.