Egy érdekes helyen ébredtem. A kezeim és a lábaim meg voltak kötözve és pokolian büdös volt/van. Lassan kinyitottam a szemem, de mire mozdulni tudtam volna, megakadtam. Próbáltam megmozgatni, mire csak láncok kezdtek csilingelni.

-Felkelt! Gyerünk!-hallottam egy mély hangot valahonnan nagyon messziről. Nem tűnt valami jó szándékúnak, így pánikba estem és mocorogni kezdtem, hátha az segít. Gyors lépteket hallottam, amitől kissé jobban megijedtem. Tovább huzigáltam a kezem (kevés sikerrel), majd hirtelen abba maradt a hang. Abba hagytam mindent, a szívem majd' kiugrott a helyéről.

-Hallom, hogy lélegzik!-morog fel az egy hirtelen, mire ülve megugrok(?). A kiáltására sok örvendező őr kezdett kiabálni, majd kinyitodott az ajtó. Bejött a legelső kövér, vagy izmos őr és megállt előttem. Eléggé rusnya mit ne mondjak. Kis, tömzsi teste nedvezett. Zöldes testszínük bubus, és sebes. Olyanok, mint a varangyok. Ez lesz a nevük; Varangyok. Komor arccal felém közeledett, mire összehúztam magam. Lépés közben a páncéljai össze-össze koppant, ami víz hangzott a helyiségben. Halványan elmosolyodott, ami kissé megrengető képet festett. Hátra sántított a kezeimet összefogó láncokhoz, és kis bénázás után eloldotta. Rögtön a mancsai közé rántotta, hogy még előre se tudtam húzni a kezem. Természetesen ezt tudtam, de valamilyen okból mégis próbálkoztam. A vállaimat vadul huzigáltam, de semmit sem segített, mert a Varangy mindig csak rántott rajta egyet, egy "Nyugodj már le!" félét a maga rekedt hangján. Az agyam egyfolytában kattogott. A szemem ide-oda cikázott, új terveket szőttem.

-Na, hozd már végre! A vezér már várja.-förmed ránk az egyik rusnya. A fogva tartóm csak motyogott valamit amit nem értettem, és elkezdett kifelé húzni.

-Ne így, te mafla!-kiált rá egy másik őr. -Így megsebesíted! Állítsd fel!-az őröm követte az utasítást, és felhúzott a kezemnél fogva. Boldogan feltápászkodtam, majd egy komor arcot küldtem a Varangyok felé. Az őr bólintott és elindította a csapatot kifelé. Az én páncélosom megbökte a hátam, mire elindultam. Mikor kiléptem volna a cella ajtón valami elrohant előttem, ami után egy csomó Varangy loholt. Érdeklődően néztem ki az ajtón, és megpillantottam valamit. Egy fekete ló állt ott (Szerintem Eden volt az), és egy fekete köpenyes, csuklyás alak ült rajta. Hirtelen felém fordította a fejét és megindult az ajtóm irányába. Megállt előttem és a Varangy felé nézett. A lény csak komoran nézte és szorított a bilincsem markolásán. A fekete paripa összehúzta a szemét és nyerítve fel ágaskodott. A kis termetű őr megijedt és elengedett. Megsimogattam a kezem, majd a köpenyes lovas kérésére felültem mögé.