Kinéztem, és az udvar teljesen üres volt. Elindultam, és a lehető leggyorsabban siettem át rajta. Gyorson lépkedtem, és igyekeztem a feltűnés nélkül elhagyni. Már nagyjából túl jutottam a nagyján, amikor észrevettem a kaput.
Őrség! Hát persze! Erre miért nem gondoltam!
A szívem hevesen vert, nem tudtam mit tegyek.
-Betolakodó!-jön egy ismerős hang mögülem. Hátra kapom a fejem,de akkor gyorsan vissza is nézek, ugyanis felém kezdenek rohanni az őrök. Összehúzom magamon a köpenyt és rohanni kezdek a lovak felé. Felülök egy paripára, és belemarkolok az éjsötét sörényébe. Óvatosan belerúgok az oldalába, mire felágaskodik, és nyargalni kezd. Kivágtat a nyitott istállóból és beletorpan az őrökbe. Felágaskodik, és menekülni szeretne. Ide-oda kapkodom a fejem, majd végül inkább átrohantunk rajta. Ráhajoltam a hátára, és a kijárat felé vettük az irányt. Hátrafordultam, és láttam, hogy az őrök lóháton kezdenek el követni. Remek! Plusz, még a "hős szeretőm" is ott volt közöttük. Visszafordultam, és láttam, hogy az őrök sorfalat állnak a kapuban. Begörnyedtem még jobban, és felkészültem. A katonák felénk fordították a fegyverüket, hátha akkor megállunk. Eléjük értünk, és a sötét csődörömet ugrásra kényszerítettem. Felágaskodott, én pedig a neki kedvező pózban ültem rajta. A földön felkavarta a pórt, mikor erős lábai földet értek. Nem állítottam meg, csak is az erdőbe vezettem. Szállj fel, és ne szállj le!  Majd találkozunk, most nem érek rá! Repülj minél messzebb! Közvetítettem Gemstone-nak. Hátra fordultam, hogy ellenőrizzem a katonákat. Megállás nélkül követtek minket a csatalovaikon. Az élen Amadeus és  Edmund. Ijedten visszakapom a fejem, és gondolkozok a terven. Szegény lovat teljesen kifuttattam. Nem tehettem mást, nem kaphatnak, habár nem vagyok tolvaj,már pedig annak tartanak. Továbbá,nem tudhatják meg,hogy a hercegnõ vagyok,aki elszökött. Már pedig,ha valami csoda nem röppen elém,akkor előbb vagy utóbb elkapnak. Azt pedig nem szeretném...

***

Már órák óta követnek. Nem tudok megállni,pedig szegény Eden -nek pihenni kellene. Igen,elneveztem a lovamat. Mivel úgyis egy darabig vele fogok közlekedni,gondoltam,legyen valami neve is.

Hátra pillantottam és az engem üldözõ banda eltûnt. Megállítottam Eden-t,és hátra fordultam a lóval együtt. Az engem pásztázó táj sötét volt és rideg. Az ösvényt nagy tölgyesek öleltek körbe. Az kevésbé jártas utat köd takaró rejtette el. Lágy szellő mozgatta a fák leveleit, a gyér fény szerepét a telihold vállalta. Kicsit nyugtalannak éreztem magam,de legalább megszabadultam az üldözőktől. Kifújtam a levegőt és lépésben haladtam tovább. Közben kapcsolatba léptem Gemstone-nal.

Mielőtt bármit mondanál megmagyaráznám... Köszöntöttem. Szöveges választ nem kaptam,csak egy morgást. Akkor belekezdek. Honnan kezdjem?

Az elején. Mérgelődik.

Jól van. Szóval... Belekezdek a történetbe. Csendben végig hallgatja és várja a befejezést. És most itt vagyok.

Először is,hol az az itt?

Öööm... Körbe nézek. Azt nem tudom

Mindegy. A lényeg,hogy épségben vagy. Tedd le magad aludni, holnap folytatod az utat... Hova is?

Megkéne keresnem a Lovasok képző központját...

Akkor azt. Este megkereslek és holnap együtt folytatjuk az utat.

Rendben. Megszakítottuk a kapcsolatot. Megveregettem Eden sötét nyakát és menedéket kerestem