15 év múlva...

Sok minden változott ez alatt a 15 év alatt. A királyság védelme megerősödött. Sok újítás is érkezett ez idő alatt. Például, a lánya felcseperedett. Érett 18 éves lány lett. Most jön el Savannah életében a házasság, rosszabb esetben a kényszer házasság. Mivel kiskorában elutasították a Cliff királyság kérőjét, így csak 3 másik királyság maradt. A Heated királyság északon, a Frosty királyság délen és a Wind nyugaton. Ezen királyságokból csak is az első szülött fiú a kérő, a fiatalabb fiúk nem lehetnek. A hercegnő 18. születésnapja után 3 hónappal hívják össze a kérőket, és majd egy hercegnő által választott versenyen összemérik a tudásukat, hogy melyikük érdemes a lány kezére. Persze eddig egyikük sem látta az említettet, csak leírást ha kaphattak róla, de az is elég rövid lehetett. Úgyanígy van a kérőkkel Savannah is. Tulajdonképpen, Ő nem is tud erről az egészről. Persze a hercegnő születésnapjára a királyságból eljönnek az uralkodók, de nem említenek semmit a fiaiknak. 

Eljött ez a nap is.  Az anya nélküli, tünde lány( ugyan is ez a királyság tünde királyság volt), ma 18 éves. Ennek érdekében korán kipattant a szeméből az álmosság. A lehető leggyorsabban kapta fel az aznapi ruháját és gyorsan kisietett a szobájából. Gyorsan nyomott egy puszit édesapja homlokára és a konyhába sietett egy kis szütyővel. Bepakolt pár almát, és néhány kulacs vizet. Miután ezzel készen volt,elsietett az őrség alvóhelyére. Ott is kiválasztotta a keresett szobát, és bekopogott majd benyitott. Egy idősebb férfi aludt az ágyon, de a hölgy érkezésére felkapta a fejét.

-Mit keresel itt ilyen korán, kis Bogár?-kérdezte kómásan a férfi.

-Mint ha nem tudnád.-felelte mosolyogva a lány és odasétált az ablakhoz, majd bekergette a napfényt.

-Ha kimész és vársz egy kicsit, akkor indulhatunk is.-felelte, mire a lány gyorsan kisietett, hogy minél előbb indulhassanak. A férfi akit kirázott az ágyból, Amadeus kapitány volt, a WoodRiders kapitánya. A királytól azt a parancsot kapta, hogy lovagoljon ki a lányával egy kicsit, hiszen eddig nem volt még kint az édesanyja halála óta. Valahogy ez persze a hölgy fülébe jutott, így készült is rá. Lassan odasétált az ajtó mellé,s nekidőlt annak. Hosszú szőke haja, dúsan a vállára omlott, cián kék szeme, csak úgy rikított a homályos folyóson. Lovas nadrágot, és hosszú ujjút viselt, amit egy kapucnis köpennyel takart el. A csizmája nem ért fel teljesen a térdéig, de ez így megfelelt neki. A test magassága nem szárnyal az egekben. Nem volt valami magas lány, talán az átlagnál alacsonyabb is volt. Gyönyörű szempárja alatt halvány szeplők húzódtak, így gyermekesebbé téve kislány arcát. Nem sokkal később kilépett a szobából Amadeus is, és megállt a lány előtt. A lány ellökte magát a faltól és elindultak. A királyság istállójáig meg sem álltak.

-Tudsz lovagolni?-kérdezte a kapitány.

-Hát...ki minek nevezi.-nevetett fel a tünde hercegnő, mire a férfi is elnevette magát. Gyorsan felnyergelt a hölgynek egy fehér paripát majd a kezébe nyújtotta a kantárját egy ,,fogd" utasítással. Gyorsan a sajátját is felszerelte majd majd a lányhoz fordult.

-Nem kell, feltudok szállni.-mondta majd átadva a kantárt rátette a ló hátára a kezét és megállt. A férfi összeráncolt szemöldökkel kísérelte a ,,felszállást".

-Megkérdezhetem, mégis mit csinálsz?

-Felszállni készültem. De nagy a ló...-nézett át a vállá fölött mosolyogva, mire Amadeus felsegítette majd ő is felszállt a sajátjára. Lassan elindultak kifelé. Hamarosan átváltottak ügetésbe és lassan már teljes erőből futkároztak a sűrűben. Sokat voltak kint, lehet el is tévedtek, nem tudom, de jól érezték magukat. Körülbellül dél lehetett, amikor leszálltak egy folyónál inni. Épp a lány ivott a kulacsából amikor hangos ordításra lettek figyelmesek.

-Ez mi volt?-kérdezte félve a tünde hercegnő.

-Csak egy sárkány.-felelte nyugodtan Amadeus, majd tovább ivott.

-Nem fog bántani?

-Ha nem vesz észre és nem bántod...

-Kösz, a nyugtatást.-vonta meg a vállát a hölgyike, majd tovább ivott ő is. Ezután még két óra telt bele, mire visszaértek. Savannah gyorsan ott is hagyta a lovakkal a kísérőjét, mert utóebédre ment édesapjához. Gyorsan levágta magát a székre és várta az ebédet. Hamar megette (éhes volt) és elment a mágusukhoz,mert valami meglepije van a lánynak. Odasétált az ajtóhoz és bekopogott. Válaszul semmit nem kapott, így újra megpróbálta, de így utána be is nyitott.

-Hahó... Ernest úr?-nyitott ki az ajtót, majd óvatosan belépett.-Ernest úr? Merre tetszik lenni?-folytatta félve, már bent lépkedve a szobában. 

-Itt vagyok, kis aranyos! Gyere, kövesd a hangom!-jött a válasz. A hercegnő óvatosan oda sétált, majd meglátta a mágust. Görnyedt háta, valami fölött nézelődött. Hosszú, barna palástja leért a földig, barna sapkája alól kikukucskáltak ősz hajszálai. -Gyere, gyere.-nógatta, mire a lány teljesen mellé ért és óvatosan nézni kezdte a mágus néznivalóját. Egy tojást nézett. Igen, amit még a levél érkezésekor találtak. 

-Wáó, ez mégis mi?

-Ez egy sárkány tojás. 

-Sárkány?

-Bizony, kedves.-bólogatott vadul a mágus.

-És hogy hoztad ide? Apa utálja őket, és az őrök mindent látnak...

-Óó...-legyintett Ernest-ez már 15 éve fagyoskodik itt.

-15 éve?-vonta fel a szemöldökét Savannah.

-Bizony, bizony!-bólogatott vadul a köpenyes.

-És miért nem kelt ki?

-Ugye, egy tojás csakis az anyja meleg testére kell csak ki...

-A melegére, igen.-ismételte meg a hegyes fülű fiatal lány.

-De mi van ha nincs meleg?-fordult a lány felé.

-Hát, akkor nincs meg a bizonyos hőfok határa ami kitudná kelteni.

-Pontosan! Így képesek évtizedekig is tojásban maradni. De!-vette fel a kezébe a nehéz kékséget -Ez most már a tiéd! Boldog születésnapot, Savannah.-mosolygott és a lány kezébe nyomta a tárgyat, amiről be görnyedt.

-Phúú!-fújta ki a levegőt a száján a súlyt érezve. -Nagyon szépen köszönöm. De...-fordult az asztal felé, majd lerakta rá a tojást.-Mégis mit tudnék én kezdeni egy sárkánnyal? -tette a kezét a tojásra gondolkodva, majd megfordult és átlódította kezét maga körül magyarázóan.- Hiszen a szobában kuksolva nincs tere, sőt ezek nem egy kis teremtmények!

-Tudom, de...-kezdte de nem tudta befejezni mert hallották, hogy keresik Savannah-t.-Szükséged lesz rá.-mosolygott majd a hercegnő otthagyta.

-Itt vagyok!-ért ki.

-Gyorsan,kezdődik a vacsora!-szólt rá az őt kereső őr.

-Sietek!-felelte, és gyorsan besietett a szobájába átöltözni. Felvett egy rendes, alkalomhoz illő öltözéket, egy gyönyörű nyaklánccal. Összekontyolta dús hajkoronáját, majd kilépett az ajtón. Gyorsan átvágott a folyosón, és máris az étkezőben is volt. Mielőtt belépett volna hallotta, hogy vendégeket is köszönthetnek. Vett egy mély levegőt, felfogta a combján a ruhát, kihúzta magát majd felszegett állal, elegánsan belépett. Épp nevettek valamin a vendégek, de a hölgy érkezésére felkapták a fejüket.

-Üdvözlöm önöket.-hajolt meg udvariasan a felálló vendégeknek.

-Szintúgy, hercegnő.-köszöntem szinte egyszerre miközben meghajoltak. A hercegnő elégedett és kedves mosollyal vissza egyenesedett és elsétált a neki szánt helyre. Vagyis az apja mellé. Az egyik szolga kihúzta neki a széket, mire felhúzva szoknyáját leült. Húzta magát, majd elegánsan elhelyezte kezeit az asztalon és figyelte a beszélgetést.

-Jaj, Kincsem. Bemutatom neked a vendégeinket.-állt fel öregedő édesapja.

-Épp jókor...-motyogta magának Savannah oldalra nézve. Ezalatt a rövid 15 év alatt megváltozott a kapcsolata az apjával. Negatív értelemben. Nem igazán foglalkozott a lányával, csak Amadeusra és Ernestre bízta a kicsit.

-Ő itt Arnan király, a Heated királyság uralkodója.-mutatott egy szakállas, ősz férfira. Régen biztos izmos lehetett, most viszonyt elég pocakos lett.

-Ő, Connor király, a Frosty királyság királya.-sorolta tovább. Ez a király viszont öregebb lehetett mindegyikölyüknél. Hosszú bajsza és szakálla sokat árult el róla.

-és végül, Forest király.-mutatott az utolsóra. Biztos ő volt a legfiatalabb, ugyanis elég fiatalosan nézett ki. Savannah végig mosolygott mindegyikükön, majd elkezdett enni.

-Tudod, Savannah...-kezdte Owen király,mire lánya felfigyelt rá. -Ők valójában nem vacsorázni jöttek...-válaszul egy összeráncolt türkiz szempárt kapott. -Hanem... Az...

-Apa, bögd már ki!-szólt rá kevés kedvességel a lánya.

-Jól van, jól van. Csak ez nekem nagyon nehéz.

-Mi?

-Tudod, Savannah. Most vagy 18...

-Igen.

-És minden hercegnő idejében eljön ez az időszak...

-Milyen időszak?

-...A házasság...

-Mi??

-Ők azért jöttek, hogy megbeszéljük a párbaj időpontját.

-De én ebbe nem egyeztem be! Kérdezte valaha bárki is, hogy én ezt akarom??

-Tudom,hogy ez nehéz...

-Én nem fogok megházasodni!-támaszkodott idegesen az asztalra Savannah.

-Azonnal ülj vissza a helyedre!!-kiáltott rá Owen király. A lány idegesen hátra vágta magát a székre és összefont karral duzzogott. A király bűnbánóan visszaült és folytatták a tervezést. A vacsora alatt Savannah hercegnő nem beszélt egész idő alatt. Az összejövetel után rögtön beviharzott a szobájába. Bezárta maga mögött az ajtót, majd neki dőlt annak. Háta leszánkózott rajta, majd a földön ért véget. Összehúzta a lábait és gondolkodott. Egyszercsak azon vette észre magát, hogy egy kék tojás van az asztalán. Felállt, és megnézte közelebbről is. a sárkány tojás volt az. Volt rajta egy kis cetli is amin ez állt:

,,Tarts melegen!"

Savannah hozott egy párnát, majd arra rárakta a tojást. Egy darabig még nézte, aztán neki kezdett a mágustól kapott sárkányos könyveknek. Épp az étrendjüket tanulmányozta, amikor mocorogni kezdett a tojás...