Teljesen megfutamodva hátrálok az ajtón belülre, észre sem veszem, hogy a fekete hajú fiú szempillantás alatt két lépéssel közelebb került hozzám.

— Hé, mit csinálsz? — kérdezi, miközben megakadályozza a bejárati ajtó becsukódását azzal, hogy a résbe helyezi a lábát.

Megtorpanok, és erősen gondolkodóba esem. Nincs valami sok értelme a viselkedésemnek, de muszáj ezt csináljam.

Ezek a természetes reakcióim.

— Nem tudom — mondom teljesen elgyengülve. Egy pillanatra elengedem a kilincset, de ezidő alatt Mingyu kihasználja, hogy nem tartok ellent és belép a házba.

— Minden rendben van — szól kedvesen, a kezét a sajátomra helyezi, majd lassan becsukja az ajtót mögöttünk.

— Dehogy van — rázom meg a fejem — nem elég, hogy látnod kell, még beteg is vagyok.

— Tökéletesebb vagy, mint eddig gondoltalak — mondja kedvesen, a kézfejemen gyengéden simít végig, emiatt levegőt sem merek venni. Pedig jó lenne, hiszen alapból - a bedugult orrom miatt - sem kaptam. — Még így betegen is.

Idézőjeleket mutat a kezeivel, én azonban hevesen rázni kezdem a fejem.

Tudom, hogy nincs igaza.

Tökéletes lennék? Akkor mégis miért utálnak az emberek? Miért hagyott el a családom?

Egyértelműen nem vagyok tökéletes, sőt még a tökéletlenekhez sem lehet besorolni szerény személyemet, mivel egy senki vagyok.

Nagyot sóhajtok, a felgyorsuló szívdobogásom a fülemben visszhangzik, melytől kezdek megőrülni.

Nem szabad.

Le kell nyugodjak, mert a végén az előttem álló fiú meghallja, s kinevet.

— Wonwoo? — szólít meg, mire felkapom a pillantásomat a padlóról, és egyenesen a szemébe bámulok tovább.

— Igen? — motyogom, ami szinte dörmögésnek hat. Mingyu elmosolyodik, a karját a vállamra helyezi.

Nem tudom, mi célja van ezzel, talán nem akarja, hogy összeessek. Az lenne ám valami!

— Gyere — szól, s elindulunk a nappali irányába — te ide szépen lefekszel pihenni, én pedig megkeresem a konyhát és elkészítem a levest.

— V-várj — mondom egy fokkal hangosabban, mire kérdő tekintettel fordul vissza hozzám. — Még mindig hívásban vagyunk egymással.

Gyér nevetés kíséretében a telefonom képernyőjére bámulok, majd megszakítom a vonalat.

14:26
hívás vége