12:11

Mingyu szerencsére hozott otthonról magával saját kezűleg főzött/sütött ételt. Azt a híres-neves, felejthetetlen levest és krumplipürét rántotthússal.

Eszméletlen boldog vagyok, evés közben szinte fülig ér a szám, mintha ezer éve nem ettem volna ehhez foghatót.

Olyan gyorsan elfogyasztom a közepes adagot, hogy barna hajú barátom csak néz. Nem tudja elhinni, hogy ez a sok étel elfér bennem. Az evés kitárgyalása után megkínálom öcsém sütijéből az életmentő barátomat, s amíg ő azt falatozza, addig én az ágyon elterülök a jóllakottság miatt.

Biztos, hogy félrecsúszott egy ártatlan puszi.

Fejemben idétlen képek jelennek meg, de olyan hamar űzöm el őket, hogy ki sem tudom venni, hogy mit ábrázolnak.
Egyértelmű, hogy én maga vagyok a hiba, félrelépés és a többi rossz dolog a világon.

Felsóhajtok, miközben a mellettem ülőre vezetem a pillantásomat. Két pofára tömi magába a csokis sütit, és eközben még tud mosolyogni.

Hihetetlen ez az ember.

Ártatlan mosolyra húzódik a szám, hogy még véletlenül se látszódjon rajtam, hogy a fantáziám nagyon is beindult. Senkinek sem kell tudnia, hogy mi történik a fejemben.

Senki sem tud rajtam segíteni.

Mert nem engedem.

Én vagyok ebben is a hibás.

— Bébi — lóbálja meg közvetlen a rövid látókörömben a mancsát, hogy magára vonja a figyelmem. Zavartan rázom meg a fejem, kis időbe telik összeszednem magam, hogy végül a szemébe tudjak nézni.

— Igen? — hümmögök, miközben feltornászom magam ülésbe.
Mingyu gyorsan lép mellém és mögém igazítja a párnát, hogy ne kelljen nekem bajlódnom vele.

— Elbambultál — szól csendesen visszaülve a helyére. — Min töröd a fejed ennyire?

— Én? — kérdezem, mire csak megforgatja a szemét.

Tökéletes kérdés, Wonwoo, te vagy a legjobb.

— Nem, basszus, a szomszéd néni, mivel őt figyelem — forgatja még mindig a szemét viccesre véve a dolgot —, véletlenül sem téged.

— B-bocsi — hajtom le a fejem szégyenkezve, és a paplanomat kezdem el bámulni.

— Nem akarod elmondani? — Kérdése közben a kezét a paplan alá bújtatott lábszáramra helyezi és megpaskolja azt. Tudom, hogy ezt mind azért teszi, hogy rá figyeljek, de egyszerűen nem megy.

Kérdezzek rá?

Mi van, ha félreértettem?

És ha csak beképzeltem?