Vadászház I. (Levi)

Olvasó szemszöge

Mit tettél volna a helyemben? Igen tőled kérdezem kedves olvasó. Mi tettél volna a helyemben ha életed szerelme aki nem mellesleg a felettesed magához hívat egyedül? Nem te perverz!!! Nem azért amire gondolsz. Pedig milyen jó is lenne ha szeretne olyat is csinálni. Hiába mióta csak megláttam beleszerettem. Az éjsötét hajába, a porcelán fehér bőrébe, a kecsességbe ahogy megmozdul, a kisugárzásába, de legjobban azokba az acél íriszekbe. Nem érdekel milyen bénán hangzik én oda vagyok érte. Kit érdekel ha néha hulla fáradtan kell súrolnom a folyosó padlóját, mert olyankor Ő az ablakokat takarítja és lopva felpillanthatok rá. De ezt most hagyjuk, mert itt vagyok az ajtóban.

-Levi Heichou! (Név) vagyok, hivatott Uram.

-Gyere be.

Az iroda mint mindig most is makulátlan volt, a Heichou felállt és töltött két csésze teát majd intett, hogy menjek oda.

-Uram szabad tudnom miért hivatott?

-Persze, van az egységnek egy vadászháza és ki kell takarítani. A többi szaros kölyökhöz nincs kapacitásom és kellene valaki aki segít nekem.

A csésze teát az ajkaim elé vettem ne lássa az apró megbúvó mosolyt. Persze a vödrös esett. Pár napja Eren és Jean összevesztek és a vödör felmosó víz a Heichou fején landolt ehhez hozzájárult Connie és Sasha barátnőm is.

-És mit tesz Heichou ha nincs kedvem takarítani?

Ez a kérdés csak úgy előbukott belőlem miközben az asztalhoz hajolva letettem a pohara. Ami teljesen meglepett, hogy a Heichou a fülemhez hajolt.

-Miért (Név) mihez lenne kedved?

Remegő tekintettel néztem az acél íriszekbe. Mély levegőt véve hátra léptem egyet, számára eddig ismeretlen kacér mosolyt villantva.

-Mikor indulunk?

Nem válaszolt csak egy félmosolyra húzta ajkait. Lassan hátráltam várva, Ő nem követte a ritmust és már előttem állt mikor az ajtónak dőltem. Eddig még sosem ismertem a Levi Heichou-nak ezt az oldalát. A kezeit a fejem mellett pihenteti és lassan lassan közelít, lehunyom a szemeim várva a csókját.

-Fél óra múlva.

Leheli ajkaimra és már sarkon fordulva elindult az asztalához. Én pedig csalódottan méregettem, és ismét előbukik belőlem a kisördög.

-Szeretkezni lenne kedvem, veled.

Megfordul újra mosollyal az arcán.

-Mikor?

-Ha odaértünk. Uram.

Lépek ki a folyosóra, már alig bírom magam a lábaimmal. Istenem most beszéltem meg az imádott Heichou-val, hogy lefekszünk. Na jó. Kedves olvasó, ne mond azt, hogy te nem ezt csináltad volna. Virulva készítem elő a lovainkat. Én és a Heichou.

Levi szemszög

A kurva életbe, még is mi a franc van velem. Név-chan 12 évvel fiatalabb nálam. Mégis mi a fenét csináltam. De annyira szédítő, a dús ajkai, a gömbölyű feneke, a telt mellei, a napbarnított bőre, a rezes haja és az a őzike tekintett ahogy felpillant rám. Az illata pedig csak fokozza a vágyam iránta. Azt hittem majd ellök, eltaszít maga mellől. Bíztam ebben. Hiszen a felettese vagyok ez rohadtul nem egyeztethető össze. Vagyis jobb lenne nem belekeveredni az érzéseinkbe. Érzem ahogy minden porcikámban forr a vérem. Az pedig ahogy mondta mit akar, kurva nagy önkontroll kellett, hogy ne nyomjam az ajtónak és ne ott vegyem birtokba. Szerencsém, hogy megszólalt a vészharang. Egyáltalán mennyi tapasztalata van?

Rendeztem az asztalom és indultam Név után. Idegesen, rohadt idegesen. Nem jellemző rám ez a viselkedés. Viszont (Név) kihozza belőlem.


Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top