Reggel legszívesebben az ablakon hajítottam volna ki a telefonom, amikor hajnalban megszólalt az ébresztőm. Sose értettem, hogy egy könyvesboltban minket ennyire korán menni, amikor ilyenkor még alszanak jóformán az emberek, nem fognak pont ilyen időben könyveket venni. Kómásan, nyöszörögve és hisztizve mentem ki a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Mikor belenéztem a tükörbe azonnal kiment minden álmosság a szememből. A hajamat olyan szinten elfeküdtem, hogy semmi pénzért nem állt volna úgy, ahogy én akartam. Mivel már a fürdőben is annyi időt töltöttem, mint egy jófajta díva, sietnem kellett a felöltözéssel és a reggelivel is. A kávéra mar időm sem jutott, ezért beugrottam a kávézóba és elvitelre kértem egyet. Az is már furcsa számomra, hogy eddig ezt a kávézót maximum két havonta meglátogattam nagyjából háromszor, most meg majdnem minden nap betérek ide de minimum hetente megforudlok itt. Már messziről láttam, hogy a boltban teljes a káosz. A lányok valamin nagyon veszekedtek és díszeket mutogattak össze - vissza és még a könyveket is rendezgették. A főnök sose tanul... Mindig őket kéri meg, hogy díszítsenek, aminek felfordulás a vége és általában nekem kell helyre hozni. Előre látom, hogy amint belépek egy halom kérdést zúdítanak a nyakamba. Mély levegőt véve készültem fel a "harcra", ami bent folyik. Szerencsémre annyi időm még volt, hogy a kabátomat levegyem, utána jöttek a kérdések. Többek között olyan, hogy milyen színt, milyennel párosítsanak és melyik dísz, hova kerüljön. Én ezekhez annyira érték, mint az atomfizikához, szóval csak a fejemet ráztam majdnem egész áldott nap. Néhány szerencsétlen vevőt is megkérdeztek erről, mire én csak bocsánatkérően néztem rájuk és próbáltam azt sugallni, hogy meneküljön. Ha ez nem lett volna elég, egy egész polcsort sikerült leszakítaniuk és az összes könyv, ami ott volt szanaszét hevert, és persze, hogy olyankor jöttek a legtöbben. Utána már tudtunk nevetni ezen az egészen de akkor, abban a percben haza akartam futni és tovább aludni, nem tudva arról, hogy mi történik ebben a pici boltban. Az ebéd szünet előtt egy picivel már bármit meg tudtam volna adni azért, hogy egyek és leüljek vagy esetleg aludjak egy kicsit.

-Taeee. - jöttek oda hozzám, kezükben díszekkel teli dobozokkal.

-Mennyire néz ki jól? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Nagyon. - kezdte az egyik. - és..

-És erre jön, hamarosan...

-Már belép a boltba.

Ahogy beszéltek kapkodtam közöttük a fejemet. Ez egy annyira idegesítő szokásuk, hogy egy mondatot nem képesek úgy elmondani, hogy ne szólaljon bele a másik. Sóhajtva vettem el a dobozt, mert muszáj volt. Mindig akkor jönnek ide hozzám ennyire bepörögve, amikor egy olyan srác jön erre, aki elmondásuk szerint nagyon helyes és szinte már tökéletes, szóval olyankor a világról sem tudnak és egyedül hagynak szenvedni. Nulla életkedvel halásztam elő a létrát és másztam fel rá, hogy ezeket a  nyamvadt díszeket a helyükre tudjam rakni. Ilyen álmosan ez még pluszban fárasztó volt, hogy folyamatosan le és fel kellett mászkálnom a kicsit sem stabil létrán. Ha leesek legalább nem fogják látni, mert az adoniszukkal lesznek elfoglalva. Meg amúgy is igazságtalan ez az egész, honnan veszik, hogy én nem akarom őt nézegetni! Már vagy negyedjére indultam le, amikor a doboz feltűnően magasabbra emelkedett. Lenéztem, hogy ez most mi, mert a dobozok nem lebegnek csak úgy maguktól, annyit láttam, hogy Jungkook áll lent és mosolyogva néz rám. A csajok kidülledt szemekkel néztek az irányunkban.. Sajnálom lányok de a helyes pasitok hozzám jött.

-Amikor azt mondtad, hogy egy könyvesboltban dolgozol, nem hittem volna, hogy egyszer találkozni fogunk. - adogatta a díszeket, így nekem valamivel kevesebbet kelett lemásznom.

-És kinek veszel könyvet? - néztem le rá.

Szerintem ezzel a kérdéssel alaposan megfogtam, mert elakadt lélegezettel és kissé elpirulva pillantott rám. Valami azt súgja, hogy nem is a könyvek miatt van itt és nem is annyira véletlen ez a találkozás. Vajon hány boltot járhatott már meg, hogy ez a véletlen össze jöjjön neki? Nagynehezen kinyögte, hogy az anyukájának akar nézni könyvet. Csak tovább vörösödött, amikor megkérdeztem tőle, hogy mégis milyet nézett ki vagy mi az elképzelése. Azt már rendesen öröm volt nézni, amikor az ikrek jöttek oda hozzá és segíteni akartam választani. Utána rajtam volt a sor, hogy vörös fejjel létezzek, mert Miran elég sejtelmesen nézett ránk és már ismerem annyi éve, hogy tudjam ez a nézés mit jelent nála. Rengeteg mesélnivalóm lesz nekik, ha Jungkook kitette innen a lábát.

-Ebédeltél már? - váltott témát, aminek én is kifejezetten örültem.

-Még nem. - már csak az ebéd gondolatára is megkordult a hasam.

-És.. El tudsz jönni velem? - kérdezte és közben a díszeket piszkálgatta.

-Hát, ha ők elengednek, igen. - nézetem a lányok irányába.

Meg sem kelett őket kérdezni erről, mert, amint kimondtam ezt a mondatot, szabályosan felkiáltottak, hogy mehetek és még a boltból is kilöktek, mondván, hogy ne is menjek vissza. Nos, nem kicsit lepődtem meg, hogy ki lettem paterolva onnan, pedig csak egy ebédről lenne szó. Gyorsan írtam Namjoonnak, hogy egy közeli kajáldába leszek, ne a boltban keressen és ezután minden figyelmemet a kajának szentelte és annak, hogy válasszak. Mindig olyan nehéz döntenem, főleg, amikor éhes vagyok, mert olyankor mindent megvennek, amit csak látok. Végül olyan sokáig döntésképtelen voltam, hogy az időközben megérkező Namjoon vett valamit nekem és leültetett, hogy egyek. Az egész kis étteremben a mi nevetésünk hallatszott, még egyszer ránk is szóltak és mi tényleg megpróbáltunk csöndben maradni de annyira nehéz volt Namjoon és Jungkook hülyesége miatt. Ez a jó kedv után egy kicsivel szomorúbb lett a legkör, amikor Namjoonnak mennie kellet, mert holnap korán reggel már egy repülőgépen fog ülni. Hiába könyörögtem neki, hogy vigyen magával, sajnos egy bőrönde se férek belez, ezért maradtam ebbe a városba. Ilyenkor úgy tudom irigyelni, hogy ő mar ennyi helyen járt. Nekem a legmesszebbi hely, ahol jártam a város széle volt. Mivel a lányok komolyan gondolták és nem engedtek vissza dolgozni, Jungkookkal elterveztük, hogy akkor körbe járjuk a környéket. Meglepődtem, amikor Jungkook úgy indult el, hogy megfogta a kezem és el sem engedte. Nem mutattam ki de belül ugráltam a boldogságtól. A hidegben és a hóban kézenfogva indultunk el a mai délutánra, ami teljesen spontán jött, köszönhetően két lánynak, akik túl izgatottak lettek attól, hogy egy másik sráccal láttak engem.

12.13