Reggel hangos csörömpölésre keltem fel, először azt hittem, hogy már valaki mászkál a házban és már majdnem kész voltam, hogy lemenjek és valamivel leüssem.. Vagyis inkább, hogy csendben meghúzzam magam, amíg ki nem érkeznek a rendőrök, de megnyugodtam, amikor rájöttem, hogy a telefonból jön. Kómásan néztem a telefonomra, ami azt mutatta, hogy egész éjjel hívásban voltam Jungkookkal. Már épp megszólaltam volna, hogy minden rendben van-e de ő megelőzött benne. Fogalmam sincs, hogy miért nem tette le az éjjel de ezt el sem mondta nekem, csak annyit fűzött hozzá, hogy ennyiből ott is aludhattam volna, csak az neki jobban tetszett volna. Valami hatalmas sérelmek keletkezhettek benne emiatt, mert minimum kétszer felhozta ezt a reggeli készülődésem során. Egészen addig beszéltem vele, amíg a könyvesbolhoz nem értem. Ott bent, pedig kérdések százait zúdították rám és bárcsak a díszítés miatt lett volna ez a felhajtás de nem, a lányok fantáziáját jobban izgatta az, hogy milyen kapcsolatban vagyok Jungkookal. Csalódottan kullogtak vissza a könyvek közé, amikor közöltem velük, hogy még semmi olyan dolog nincs köztünk, amit ők hisznek.

Éppen a kirakatot rendezgettem újra, mert a többiek szerint ez nem jó így, szóval rám hárult e becses feladat elvégzése, amikor egy ismerős alakot vettem észre a messzeségben, aki egy olyan sráchoz ment oda, akit életemben nem láttam. Végigfutattam a dolgot a fejemben és csak egy kérdés járt a fejemben: Ki ő?! De inkább visszafordultam, ahhoz, amit éppen csinálok. Ez egészen két másodpercig tartott és újra Jungkook felé kaptam a tekintetemet és már nem is a polcot törölgettem, hanem a levegőben járt a kezem. Majdnem az üvegnek estem, amikor Mina és Miran is mögém settenkedve nézték, hogy én mit bámulok.

-Semmit. - vágtam rá és újra a polcot mustráltam.

-Aha, szóval nem érdekel téged Jungkook és a másik srác. - bólogatott Mira. - Ki ő? - kérdezte mire megvontam a vállamat.

-Utálni kell? - nézett rám Mina.

-Még nem tudom. - néztem és is abba az irányba. - De ne lessük őket már ki. Még csak nem is járok Jungkookkal.

-Még nem jársz vele. - suttogták egyszerre. - És nem őket nézzük, hanem a mögöttük lévő fényeket.

Rövidesen már mind a hárman úgy figyeltük őket, mint valami titkos ügynökök, és akik elsétáltak a kirakat előtt furcsán megbámultak minket. Mondjuk megértem. Aztán, amikor erre kezdtek el jönni, olyan sebességgel rebbentünk onna el, mint még soha ebben az életben. Mind a hárman teljesen felesleges dologgal foglaltuk le magunkat és próbáltunk nem lebukni az előbbi akciónk miatt. Annyira belemerültem a kamu munkába, hogy jóformán észre sem vettem az érkezőket és az is alig tűnt fel, hogy Jungkook öccse is csatlakozott a csapathoz. Jungkook egy gyors puszit nyomott a fejemre és bemutatta a srácot, valami hatalmas megnyugvás ért el, mikor közölte, hogy Minho egyik régi haverja a fiú. Szinte hallani lehetett, hogy a két lányból is egy megkönnyebbült sóhaj csúszott ki. Rendben, azt tudom, hogy én miért izgulok, na de ők? Miután nyugtázták magukban, hogy engem nem fenyeget veszély egyből megtudakolták Jungkook ittlétének az okát és csak remélni tudtam, hogy most nem patrolnak ki, amikor közölte, hogy megint kajálni akar engem vinni. Kivételesen csak egy sejtelmes mosolyt kaptam és már engedtek is volna az utamra, Miran még oda is súgta, hogy tulajdonképpen már valamilyen szinten a barátom Jungkook.. Úgy gondolom, hogy jól kijönne Namjoonnal ez a lány, ugyanolyan megjegyzéseket tud tenni rám és Jungkookra, mint ő. Alaposan felöltöztem, mert kint hidegebb van, mint eddig valaha, így is megfagytam, amíg átbaktattam a szemben lévő kis étterembe, ahol megint nehezemre esett dönteni de végül sikerült, mert már lassan így is egy sor tartottam fel.

-Most kérdezd meg. - bökte oldalba az öccsét Jungkook. - Ne engem kérdezz erről, te vagy bezsongva.

Kíváncsian emeltem fel az egyik szemöldökömet, hogy mi ez a nagy titkolózás és a kérdés. Szinte biztos voltam benne, hogy engem érint, mert Minho folyton rám nézett, pontosabban csak próbált, mert észrevette, hogy nézem, ezért gyorsan el is fordult.

-Miről van szó? - hajoltam előre kíváncsian.

-Ne lögdöss! - nézett mérgesen Minho Jungkookra, majd zavartan felém fordult és elkezdte. - Jövőhéten Jungkooknál leszek megint és elmegyünk moziba. Te is jössz? - kérdezte és olyan szemekkel nézett rám, hogy kedvem támadt megölelgetni.

Természeten rábólintottam, ami miatt felcsillantak barna szemei és egy hatalmas mosoly terült az arcán. Jungkook újra oldalba lökte, mire feltette azt a kérdést, hogy maradok - e még náluk a mozi után. Mind a ketten hatalmas boci szemekkel néztek rám és csak most vettem észre, hogy le sem tagadhatnák a rokonságot, már messziről is süt róluk, hogy ők tesók. Ez annyira nem igazságos, ők tudnak úgy nézni, hogy még neked rossz érzésed, ha nemet mondasz nekik. Nagy nehezen erre is igent mondtam és képtelen voltam eldönteni, hogy kinek a szeme csillog jobban. Minhoéban ártatlan és gyermeki csillogást véltem felfedezni, Jungkookéban meg már kevésbé gyermeki gondolatokat láttam felvillani. Van egy olyan érzésem, hogy nem húzhatom tovább azt, amire gondol. Legalábbis nem sok ideig. Még magamnak is megjegyeztem, hogy: Ne halaszd tovább! Az ebéd után ahányan voltunk, annyian mentünk vissza is a könyvesboltba, mert Jungkook most tényleg akart venni könyvet az anyukájának. Nagyjából egy órát időztek el, mert mint minden jó testvér, a legkisebb dolgokon is össze tudtak kapni.

Fáradtan estem be a házba és már alig vártam, hogy álomra hajtsam a fejemet. Utálom az ünnepek előtti nagybevásárlásokat, mindenkinek ilyenkor jut eszébe, hogy elfelejtett venni a szerettének valamit. Nekem meg időm nem volt még vásárolni sem, szerencsére jövőhéten már nem dolgozok, így bőven akad időm majd a bevásárlóközpontban órákat mászkálni a tökéletes ajándékok után. Egyből felpattantam a kanapémról, amikor szólt a telefonom, mert tudtam, hogy Namjoon hív és nagyon szükségem volt rá, hogy beszélni tudjak vele. Még alkalmam sem volt neki elmondani, hogy Jungkookkal majdnem lefeküdtem csak a kétségeim megállítottak ebben, ilyenkor mindig eloszlatja benne egy leszidással ötvözve. Nagyjából három órán keresztül beszélgettünk és csak azért tettük le a telefont, mert Namjoonnak már indulnia kelett a reptérre, hogy végre haza jöjjön. Ezután még Jungkookkal beszéltem pár percet, hogy megbeszéljük a következő találkozót, ami csak jövőheten lesz lehetséges, mert vagy ő vagy én fogunk dolgozni, így a találkozás is nehéz lesz de legalább jövőheten megyek velük moziba. Amire persze nem tudtam nemet mondani. Nekik ez valami különleges képességük lehet.

12.16