Namjoon másnap délután már jött is át hozzám, egy csomó szatyorral, mondván, hogy szuvenír, tartsam meg. Először meg sem tudtam szólalni, mert olyan hirtelen adta oda őket, mintha csempészárút hozott volna haza, nem is ajándékokat. Felocsúdva a döbbenetből telepedtünk le a nappaliba és némán hallgattam, hogy mennyire jól érezte magát és, hogy egy csomó lánnyal találkozott. Legnagyobb sajnálatára csak annyit tudtam hozzá tenni a dologhoz, hogy szépek, nem tudom, hogy mit várt tőlem de ennyire futotta. Életemben egy barátnőm volt és az is nagyjából négy vagy öt évesen, szóval nem is értem, hogy mit akart, mit mondjak neki. Miután minden apró részletről kifaggattam és olyan dolgokat is elmondott, amire a legkevésbé sem voltam kíváncsi - fogalmam sincs, hogy három nap alatt hogy szed össze ennyi lányt.., áttértünk az én problémámra. Ahogy számítottam rá, Namjoon alaposan elmondta róla a véleményét és úgy vélekedik erről, hogy nekem nincs józan eszem, amit kicsit megértek és belátom, hogy igaza van. Legalább sikerült neki valamennyire rávilágítani a dologra és úgy vagyok már vele, hogy megtörténik, ha megtörténik, mindegy mikor.

Másnap korán kellett kelnem, hogy ne a legnagyobb forgalomban akarjam megvenni az ajándékokat mindenkinek. Lélekben már teljesen felkészítettem magam az embertömegre, az órákon át várakozásra és az idegességre. Mivel ma Jungkookkal nem találkozok, a külsőmre sem fordítottam olyan nagy figyelmet, mert minek... Másnak nem akarok tetszeni. Az úton próbáltam nem elcsúszni vagy lekésni a buszt és szerencsére egyik sem sikerült. A szokásos plázában minden alkalommal több és több dísz kerül ide be. Az egy karácsonyfa helyett, már kettő is volt, egy a pláza első szintjén, egy a második szinten. A mennyezetről is fényfűzérek lógtak le, arany csillagokkal vegyítve. A mozgólépcső üveg részre is raktak különböző mintájú matricákat. Még Mikulásból is több lett, hogy bírni tudják a gyerek tömeget és a dühös szülőket, akik a gyerekekkel kiabálbam, amiért nem viselkednek jól. Nagyjából három különböző parfümmel fújtak le az első uticélomig. Ezek az eladók eléggé erőszakosak, akkor is olyan illatban fogsz pompázni, amilyet ők akarnak, neked nincs választásod. Mikor már kellőképp női illatom lett, egy kis fahéjjal megspékelve, beléptem az első üzletbe egy hatalmas sóhaj kíséretében, már el is felejtettem, hogy milyen stresszesek ezek a vásárlások. Háromszor mentem körbe az üzletben, mire egy valakinek sikerült választanom ajándékot és még vissza van vagy hat személy, akinek a csomagoló papíron kívül nem tudok mit adni egyelőre. Sokat vívodtam magamban de végül magamnak megvettem azt a pingvines nyakkendőt. Egy karácsonyi mintás szatyorral a kezemben léptem ki az első üzletből, most következik az újabb üzlet. Valószínűleg egy csomószor körbe fogom járni ezeket a boltokat, mire mindenkinek sikerül vennem valamit. Minden évben megfogadom, hogy időben meg fogom venni a dolgokat de valahogy sose szokott sikerülni és az utolsó pillanatokban kapkodok és rohanok boltról - boltra. Közel négy óra vásárlás, sok idegösszeroppanás és sírás után sikeresen becserkésztem mindenkinek a megfelelő dolgot. Még a nem létező karácsonyfámra is vettem díszeket, mert a tavalyiakat elnyelte a föld és sehol sem leltem nyomukat de pozitívum, hogy ezek szebbek, mint, amik előző évben voltak, szóval boldogan vigyorogva vettem haza az irányt. Még a buszon magamban összeszedtem, hogy miket vettem és miket nem. Egy halk káromkodás hagyta el a számat, amikor rájöttem, hogy csomagolópapírt nem sikerült a kosaramba raknom, így vagy várhatok egy órát a következő buszra vagy egy halom szatyorral a kezemben visszasétálok. Mivel nagyon nem szerettem volna idegenek társaságában fagyoskodni, úgy döntöttem, hogy erős vagyok, kibírom ezt a sétát. Nos, a tüdőmet majdnem kiköptem mire felküzdöttem magam a pláta bejáratáig. Amikor megszereztem a csomagolópapírt boldogan sétáltam vissza, haza. A sok csomag miatt eléggé lelassultam, nagyjából úgy nézhettem ki, mint egy pingvin, még egy idős hölgy ki is nevetett és ennek örömére vettem tőle néhány frissen sütött mézeskalácsot.

Útközben találkoztam Minhoval is, aki volt olyan aranyos, hogy segített anyuékhoz cipelni ezeket a szatyrokat. Cserébe adtam neki mézeskalácsot, amit természetesen elfogadott. Ki az, aki nem fogadná el? Amíg sétáltunk teljes lelkesedéssel áradozott a filmről, amit jövőheten fogunk megnézni. Jungkooknak igaza volt, az öccse egyáltalán nem visszafogott, ha feloldódik és nagyon örülök neki, hogy sikerült ezt a jeget megtörnünk és jóba lettünk egymással, mert ez a kissrác valami nagyon jó fej. Olyan, mint egy mini Jungkook, néhány különbséggel. Még a legnagyobb embertömegen át is kitartóan követett engem és segített hozni a dolgaimat. Többször is megálltunk, kifújni magunkat, miközben én magamban átkoztam saját magam, amiért nem vettem meg azt az átkozott csomagolópapírt, ezzel lekésve a buszt is. Most is éppen próbáltunk levegőhöz jutni, mikor Minho a felhők felé vetette pillantását, majd elvörösödve sütötte le azt és rám nézett. Én ezt tökéletesen végig néztem és én is felvetettem a fejem, hogy megnézzem mi tudta ennyire zavarba hozni őt, a fejünk fölött lógott a számomra jól ismert növény. Tévedtem, amikor azt mondtam, hogy különbözik Jungkooktól... Teljesen egyformák. Komolyan, van egy olyan érzésem, hogy valaki követ engem egy fangyönggyel, hogy mindig fölém rakja. Mosolyogva adtam az arcára egy gyors puszit, ami miatt még vörösebb lett szegény de a szája sarkában megbújt egy apró mosoly. Ezután nagyon sietett azokkal a csomagokkal és egy ideig alig szólt hozzám.

Végül a semmiről szóló beszélgetésbe annyira belemerültünk, hogy majdnem elhaladtunk anyuék háza előtt. Mikor az elbúcsúzásra került a sor, odaadott egy pici csoki mikulást, ami miatt muszáj volt már megölelgetnem őt. Hogy lehet valaki ennyire aranyos. Utána gyorsan elengedtem, mielőtt még szívinfarktustban fog meghalni, ennyiszer elvörösödni már lehetetlen. Gyorsan az útjára engedtem, mert biztos, hogy őt is várják haza és már anya is kilesett, hogy ki van a ház előtt. Nagyon szükségem volt arra, hogy beessek anyuékhoz, mielőtt még fát fogok venni, mert tőlük van a legközelebb a vásár. Majd miután pihentem egy kicsit, újra útnak indulok.

12.17