Már akkor kezdett sötétedni, amikor Namjoonnal jöttem ide, így mire végeztünk volna a mellettem kitartóan sétáló idegennel, már az orrom hegyéig sem láttam el. Az igazi karácsonyi hangulat most borult rá erre a nagy piactérre, ahol egymás hegyén - hátán voltak még mindig az emberek. Igaz, sokkal inkább párokat lehetett látni, mint kitartó ajándék cipelőket. Teljesen átfagyva értünk oda a különböző díszítéssel ellátott mézes kalácsot árusító emberkéhez, aki engem már jól ismer. Ez pont kapóra is jött ahhoz, hogy ne egy kisebb vagyont hagyjak nála.

-Te minden évben eljössz ide? Úgy jársz - kelsz, mintha ide születtél volna. - kérdezte, miközben a meleg sütibe harapott bele.

-Igen, kiskorom óta rendszeresen eljövök ide. Egy karácsonyi hagyománynak mondható ez is.

És ez tényleg lassan már hagyomány lesz Namjoonnal, hogy a szokásos december első napi forró csoki mellett eljövünk ide körülnézni. Ha nem is tudnék ide eljönni nagyon hiányozna és nem érezném teljesen át a karácsonyt.

-Is? - vonta fel a szemöldökét. - Hány karácsonyi hagyományod van? - nevetett rajtam.

-A vásár meg a forró csoki december elején nálam kötelező. - időközben a hangszórókból halkan felcsendült a Last Christmas című szám, amit még halkan dudoltam is. Ez a zene arra készteti az embereket, hogy énekeljék. - Neked nincs ilyened?

Látszólag komolyan elgondolkodott a kérdésen, majd a végén megrázta a fejét.

-Az annak számít, hogy egyedül nézek karácsonyi filmeket? - kérdezte, mire elnevettem magam. Aztán rájöttem, hogy velem is ez van, szóval annyira nem vicces.

-Ezt a hagyományt is rendszeresen betartom. - mondtam szomorúan.

Szerintem a magány végső jele az, hogy már hagyománynak számít egyedül lenned. És a sok sírás de ezt nem fogom az orrára kötni. Jobban bele gondolva, elég nagy hülyeség volt vele eljönnöm, mert azt sem tudom kicsoda ő, de ha a csók közben nem késelt meg vagy rabolt ki, nem tartom valószínűnek, hogy ezt később megtenné.

-Reméltem. - motyogta halkan, amit ilyen közelségből lehetetlen volt nem hallanom. - Mármint. - javította ki magát azonnal. - Jó hallani, hogy nem csak én ünneplek így. - pillantott félre. Nem tudtam eldönteni, hogy a halvány, piros fények miatt ilyen színű az arca vagy zavarba jött. - Miket szoktál még csinálni?

Időközben már a vásárról tartottunk ki, mert lassan az is véget ért. Már egyre több bódé volt becsukva és az előttük álló dísz is el lett pakolva onnan. Egyedül a világító égősorok utaltak arra, hogy itt valami volt még reggel.

-Minden évben megfogadom, hogy megnézem elejétől a végéig a karácsonyi filmeket. Természetesen mindig bealszok rajtuk.

-Egynek sem láttad még a végét? - kérdezte elképedve.

Megráztam a fejem, mert valóban nem láttam meg egynek sem. Nem tartottam olyan érdekesnek őket és néha a szomorúság győzött és egy tábla csoki is szokott mellé társulni. Utána meg azzal voltam elfoglalva, hogy haragszok magamra a csoki miatt. Ezt is felírhatom a hagyományok közé úgy érzem. Eközben a mellettem sétáló olyan fejet vágott, mint aki mondani akar valamit de nem tudja, hogy miképp kezdjen bele. Gondoltam segítek neki és megkérdezem, hogy mi az ami annyira nyomja a lelkét de inkább elnéztem a próbálkozását. Nem kicsit volt szórakoztató számomra.

-Mivel te körbe vezettél itt, ezért holnap megmutatom néhány film végét. - mondta magabiztosan.

Az állam majdnem a havas utat súrolta, annyira meglepődtem. Lehet, hogy csak szerintem tűnt ez egy randi meghívásnak de az is benne van a pakliban, hogy ez tényleg egy felkérés volt. Mielőtt rávágtam volna a válaszom, gyorsan és alaposan végig járattam ezt a "kérdést" a fejemben de valahogy mindig ugynarra a válaszra jutottam.

-Még a nevedet sem tudom. - álltunk meg egy buszmegállóban.

-Majd elmondom, ha legközelebb találkozunk. - húzta mosolyra ajkait.

-Talán összefutunk. - vontam vállát és lassan hátrálni kezdtem, hogy haza vegyem az irányt.

-Igen, lehet véletlen találkozni fogunk holnap a kávézóban, délután három fele. - bólogatott.

-Lehetséges, hogy pont arra fogok járni.

Mielőtt még felszállt volna a tömegközlekedési eszközre, hogy ma már végleg haza menjen, visszaforudlva kiabálta utámam,hogy "akkor holnap". Mosolyogva lépdeltem a fagyos járdán és próbáltam nem elcsúszni, majd egy tornászokat megszégyenítő spárgába érkezni. Utálom ezt az utca részt, soha nincs jól kivilágítva, bár, ha eltaknyolok legalább senki nem fogja látni. Mikor már hazatértem egy összefagyott Namjoon állt a házam előtt, kezében a kutyámmal. Ekkor jutott eszembe, hogy ő ma itt fog aludni. A kioktatásom után, be is mehettünk a meleg házba. De nem is értem miért kaptam ezt a leszidást, amikor ő lökött bele a karjaiba és utána még ő is küldött utána, szóval ha hibás személyt keresünk, akkor az ő. Természetesen mindent el kellett mesélnem neki, egy részletet se hagyhattam ki belőle.

-Szóval, akkor randira mész vele. - pillantott a filmre, ami igazából csak háttérzaj volt.

-Ez nem randi. - tiltakoztam azonnal.

Attól még, hogy megbeszéltük  mikor megyünk hova, majd ott mit csinálunk, nem lesz egyből egy randi. Addig nem tekintek erre máshogy csak egy találkozóra. Majd, ha tudni fogom a nevét, lehet egy randi is. Namjoon azonnal rosszalló pillantásokat küldött felém. Még mielőtt még egy kisebb vita alakul ebből ki, gyorsan el is mentem fürdeni. A kádat tele engedtem habbal és még narancs és fahéj illatú gyertyát is gyújtottam. Kicsit olyan volt, minta még magam mellé várnék valakit. Amíg a kàdban aszalódott a bőröm folyton Namjoon hülye szavai jártak a fejemben. És még magam ellen is cselekedtem, mert hiába kapaszkodtam minden erőmmel a "nem randi" kijelentésbe, azért elég rendesen elkészülten a fürdőbe. Bár, felesleges volt, mert ruha nélkül nem fog látni az is biztos de nem baj. Így nyugodtabb szívvel hajtom majd álomra a fejemet.

12.04