Már a sütihez való alapanyagokat is összekevertem, Jungkook kérésére még egy alkohol tartalmú italt is kitettem és, ami a legfontosabb magamra aggadtam egy rövid nadrágot, hosszúban megsűlnék itt. Sietve léptem az ajtóhoz, mikor Jungkook csöngetett de még mielőtt végleg beengedtem volna, a tükörben megnéztem magam. Hát, voltam már jobb állapotban is és most eltekintettem attól, hogy a sütés miatt tiszta liszt volt a pulóverem és valahogy még a hajamba is került, ami nagy rejtély számomra. Amikor kitártam az ajtót libabőrös lettem a beáramló hideg miatt, ugyanakkor enyhén a meleg is elárasztott, mert az ajtóban álló le nem vette a szemét combjaimról, ami miatt a pulcsim alját huzogattam le, abban a reményben élve, hogy ez majd eltakar de persze közel sem volt elég ehhez a ruha hosszúsága. Nagy nehezen végre elszakította a tekintetét rólam és feljebb vezette a pillanatását és egy mosoly társaságában adott egy puszit a szám fölé, amivel már megint elérte, hogy az ajkai után kapjak. A tarkómnál tartott kezét levezette a derekamra, majd közelebb húzott magához és ezután szerintem még egy kicsivel lejjebb csúszott a tenyere.

-Tae. - mondta, mikor már nem egymás ajkát nyúztuk. A megszólításra muszáj voltam elmosolyodni. - Mi az a hajadban?

-Liszt. - válaszoltam egyszerűen és elkezdtem leszedni a hajamról. - Mézeskalácsot sütök.

-Nem hiszem, hogy ezt így kell csinálni. - söpörte le a vállamról is a lisztet.

-Akkor gyere te nagyon ügyes és segíts. - fogtam meg a kezét és magammal húztam.

Belépve a konyhába átláttam, hogy mekkora felfordulást csináltam és már előre sajnáltam magam, amikor ezt el is kell majd pakolni. Amíg én valamennyire rendet teremtettem, Jungkook panaszkodott, hogy milyen hőség uralkodik a házban. Annyira örülök neki, hogy tudom mikor kell időzíteni. Ha most egy filmben lennénk tökéletesen lassítva látnám, ahogy megválik pulóverétől, miközben izmai jól láthatóak és a háttérben még halk zene is szólna hozzá de ez a valóságban nagyjából öt másodperc lehetett. Viszont ezt az öt másodpercet élvezte a szemem és felsőtestén minden részletet megnéztem. Zavartan kaptam el a tekintetem, amint észrevettem, hogy Jungkook mosolyogva figyel engem. Ezután már minden figyelmemet a sütikre szenteltem, aminek az elkészítéséhez Jungkook is csatlakozott.

-Tae, nézz ide. Tiszta liszt vagy. - nyúlt az állam alá és magára vezette a tekintetem.

-Hol? - töröltem le a kézfejemmel egy pontot az arcomon.

-Pont itt. - mondta és összekente az arcom.

Sóhajtva néztem rá, majd mielőtt további támadás érne, átnéztem a receptet és kiderült, hogy ennek a valaminek, amit összekevertünk még a hűtőbe is kell lennie egy egész éjszakára. Mivel nekem ennyi türelmem nem volt, így csak pár órára tettem a hűtő mélyére. Ha nem kell életre közben, akkor nem rontottunk el semmit sem. Jobb ötlet hiányában a nappaliba vetődtünk a likőr társaságában és a ma reggel megvitatott filmet elindítottuk. Ahogy a film telt, az ital is úgy fogyott, ami nem volt annyira rossz, mint amire számítottam de azért vissza fogtam magam érthető okokból kifolyólag. A remekmű leteltével bebaktattunk a konyhába és felosztottuk a munkát. Jungkook csinálta a mézeskalács formáit, én pedig a cukormázat, amivel díszíteni fogunk, miközben még mindig a reggeli vita folytatódot, hogy jó vagy rossz az előbb látott film. Kínkeserves órák után elérkesztünk a díszítéshez, amit én már majdnem megettem a várakozásokban. Most az egyszer örültem annak, hogy van bármi felé alkohol a közelemben, mert ezt anélkül nem bírtam volna ki és ezzel együtt meg is született az újévi fogadalmam, miszerint soha többé nem fogok sütni.

-Meg fogod enni az összeset. - figyelmeztetett Jungkook, hogy már majdnem az összes mázat felettem a díszítés közben.

-Az lehet. - vontam meg a vállam, hogy nem nagyon hat meg a dolog, maximum nem lesznek feldíszítve. Egy újabb adagot emeltem a számhoz, amikor Jungkook elkapta a kezemet.

-Legalább ne így edd. - nézett le a kezemre, majd a számra. - Tessék itt egy kanál, az előbb az túlságosan... - nyomta a számba az evőeszközt, be nem fejezve a mondatot.

-Most jobb? - kérdeztem tőle de szerintem meg sem hallotta kérdésemet.

Elsötétült tekintettel nézett rám, az arca halvány piros színben tündökölt, amit az időközben előkapart bor okozhatott. Itt döntöttem úgy, hogy szép lassan elveszem előle a poharát, mielőtt még komolyabban is megárt neki a bor. Még a maradék mézeskalácsot gyorsan feldíszítettem, ugyanis itt hagyni nem akartam őket, minél előbb kész leszek annál előbb lesz vége a szenvedésemnek is. Miután már minden kész volt, otthagytam a konyhát nyomomban Jungkookkal, aki még azóta sem önmaga, betelepedtünk a nappaliba és valami film után kutattunk. Fogalmam sincs, hogy mi ütött a vendégembe, de két percet nem tudott nyugodtan megülni és a takarót rólam még le is tornázta és, hogy megmutassa mennyire szenved még nyöszörögött is.

-Akkor elmondom, hogy miért nem jó ez a film. - kezdte mikor már úgy nézett ki, hogy akár három percet is sikeresen végig tud ülni.

A beszélgetésünk közben is rendesen fogyott az a bor, aminek másnap reggel nem fogok örülni de most már nem tehetek semmit ellene. Jungkookra egészen addig tudtam koncentrálni, amíg a hajammal játszott, utána már képtelen voltam rá, mert a fülem mögötti területre tévedt a keze, onnan pedig a nyakamra. Valami tökéletes érzékkel találja meg a testemen lévő gyenge pontjaimat. Az elfogyasztott alkohol mennyiség és az, hogy Jungkook le nem veszi a kezét ezen pontjaimról jó gyorsan megtették a hatásukat, a pulzusomat az egekbe küldte és az alhasamban is kialakult egy görcsös érzés. Mivel a mellettem ülő majdnem az összes párnát lenyúlta, jobb ötlet híján a pulcsim alját húztam az ölemhez és próbáltam normálisan lélegezni, ami nehezen ment, főleg akkor mikor erősebben túrt tincseim közé. Túl régen értek így hozzám, emiatt a testem is elég intenzíven regált. Úgy voltam vele, hogy az elég gyorsan kialakult gondomat nem egyedül akarom kezelni a mosdóban, mert abba belecsavarodnék, így egy rövid csókot adtam neki, ezzel megszakítva a beszédében. Alig váltam el tőle már a tarkómnál fogva húzott vissza magához és ajkaimra mart, ez a csók jóval vadabb és követelőzőbb volt, mint az összes eddigi. Jungkook a másik kezét felvezette a combom és elvette a kezemet, ami még mindig a pulcsim alját markolászta, majd ágyékomra fogott, minek hangott is adtam. Nem tudtam, hogy Jungkook tettei vagy a likőr oldotta fel a bennem lévő gátlásokat és biztatott arra, hogy az ölébe tornázzam magam de megtettem minden gondolkodás nélkül. Amint leengedtem magam megtudtam, hogy nem csak én küszködök problémákkal, hanem Jungkook is és egyből megértettem, hogy mit fészkelődött annyit az előbb. A kezét újra felvedező útra küldte combomon, ami a fenekemnél állapodott meg, így lassan elkezdte mozgatni a csípőmet ágyékán, mire halkan felmordult.

-Jungkook. - toltam el magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni és már folytattam is volna de a szavamba vágott.

-Bocsánat. - mondta és vissza is húzta a kezét. Én értetlenül pislogtam rá, ugyanis nagyon nem ezt szerettem volna vele közölni.

-Csak azt akartam mondani, hogy a szobám az emeleten van. - mutattam a lépcső felé.

Leszálltam az öléből és felhúztam a kanapéról, hogy a hálóba vezessem. A lépcsőn majdnem felestem. Nos, igen az alkohol nem a legjobb barátom, már csak azért sem, mert tudom, hogy mire készülök Jungkookkal és minden gondolat tetszett erről, valószínűleg, ha józan ésszel gondolkodnék még véletlenül sem tenném meg ezt vele. Ahogy beértünk az egősor sárgás fényével megvilágított szobába, eldöntött az ágyamon, majd fölém hajolt és újra a számat vette célul. Mikor már kezdett zavarni, hogy egy ilyen helyzetben még mindig ruhában látom őt, a pólója alját kezdtem el felhúzni, jelezve, hogy egész nyugodtan megválhat tőle. Miközben ruháját vette le, vadul dobogó szívvel néztem végig és megállapítottam, hogy nem hanyagolja el az edzésiet, a kezem már magától indult el, hogy végigszántsam ujjaimmal bőrét, mellkasához érve a tenyerem alatt éreztem, hogy a szíve tempója akár még az enyémmel is felvehetné a versenyt. Feltérdeltem hozzá, majd párnácskáimat benedvesítve hajoltam felé, hogy újra megízlelhessem ajkainak édes ízét, minek még egy kis különleges aromát is kölcsönzött a likőr és a bor érdekes egyvelege. Sokáig ő sem tudta elnézni, hogy rajtam van egy pulóver, ezért a felsőm alá nyúlva húzta végig ujját az oldalamon, miközben egyre feljebb tolta ruhámat, a gyengéd érintés miatt még a hideg is kirázott kissé. Meglehetősen zavarba jöttem, mikor vággyal teli szemekkel mért végig és úgy ajándékozott meg egy mélyebb csókkal. Hamar rájöttem, hogy Jungkooknak melyik lehet az egyik kedvenc testrészem, mert a kezét a derekam vonalán vezette hátra utána meg a nadrágomba. Míg nyakát kényesztettem, kezemet levezettem övére, hogy kioldjam azt, bizonyára eddig a pontig tudta teljesen visszafogni magát, mert hirtelen döntött vissza az ágyra de ezt mégis olyan óvatosan tette, mintha egy rossz mozdulattól is darabokra törhetnék. Domborodó ágyékát az enyémhez nyomta, ami miatt átjárta testem egy enyhe fájdalom és egy jóleső érzés egyaránt, így még a hangom is utat tört magának. Miután letornázta magáról az alsó ruhadarabokat, számnál kezdve csókolt le nyakamig, onnan mellkasomra tévedt, ahol elidőzött egy kis ideig, míg én a takarót szorongattam. Kisebb-nagyobb csókokkal haladt le alhasamig. Beakasztva ujját a nadrágba húzta le rólam az alsómmal együtt. Nekem eddig tartott minden létező önbizalmam és próbáltam eltakarni a kezemmel magamat de sokra nem mentem vele, mert Jungkook a csuklómat elkapta és a fejem fölé nyomta őket.

-Ne takard el magad, kérlek. - simított végig Jungkook az arcomon azzal a kezével, amivel nem a csuklómat fogta össze, ezzel is megakadályozva, hogy magam elé rakjam. - Hagyd, hogy nézzelek. - suttogta ajkaimra és egy lágy csókot lehet rá.

Miután lejjebb csúszott, a kezemet is lehúztam magam mellé, amire Jungkook felpillantott, majd megbizonyosdva arról, hogy tényleg nem teszem magam elé, halványan elmosolyodott és combom felé haladt, amit közben terpeszbe húzott. Amint megéreztem forró lehelletét és perzselő csókját belső combomon egyből eszembe jutott, hogy miképp szokott megcsókolni. Kicsivel jobban bőrömre szorította ajkait, majd finoman nyalt végig rajta, előre bocsánatot kérve következő tettéért, erősebben megszívta combomat, majd utána gyengébben megharapta. Azonnal elöntött egy eufórikus állapot, még soha nem éreztem ilyen fantasztikus érzést azon területemen. Hajába túrva jeleztem neki, hogy folytassa, amit meg is tett feljebb és beljebb, ami csak még jobb volt, ezzel a hangom is valamivel magasabbra szökött. Ezt megismételte a másik oldalamon is, látva, hogy elég hatásos dolgokat lehet ezzel nálam elérni. Ugyanezt megismételte nyakamon is, valamivel lágyabban, hogy másnapra ne éktelenkedjen ott egy folt. Azután, hogy megcsodálta művét, még egy kicsivel nagyobb terpeszbe rakta a lábaimat és felém hajolt. Még mielőtt bármi olyan dolgot tett volna, amire már mind a kettőnknek szüksége lett volna, egy pillanatra megállítottam, mert egy egészséges félelem dolgozott bennem. Rég volt, hogy bárkivel is voltam volna.

-Jungkook. - tettem vállára a kezemet.

-Ne félj. - mosolygott. Fogalmam sincs honnan találta ki, hogy mi a baj. - Vigyázok rád most is és ezután is.

-Köszönöm. - hajoltam hozzá, hogy megcsókolhassam.

Kezemet vállánál kicsivel lejjebb csúsztattam, lábammal pedig csípőjét toltam magam felé. Amikor ő is előre lendítette ágyékát a bicepszét jobban megszorítottam és egy halk, fájdalmas nyögés hagyta el a számat. Jungkook a nyakamra adott kisebb csókokat, kezét oldalamon húzta végig, hogy elterelje a figyelmemet a pillanatnyi fájdalomról. Kis idő múlva fellendítettem csípőmet, jelezve neki, hogy mozoghat, amit meg is tett, mindezt még mindig olyan óvatossággal, mintha porcelán lennék. Szinte minden olyan dolog megszűnt, ami a külvilággal kapcsolatos és nem velünk. Felfokozott állapotban éreztem mindent, az összekulcsolt kezünket, a másik kezét, amit oldalamon vezetett végig, bőrének illatát, szabálytalan légzését a nyakamnál és csípőjén lágy mozgását, amit néha erősebben meglökött, ezzel egyre magasabb hangokat kicsalva belőlem. Jungkook szabad kezével a derekam alá nyúlt és egy kicsit megemelte, nekem pedig ezzel együtt a levegőm is megakadt. Villámcsapás szerűen járt át a melegség és alhasamban is egyre nagyobb görcsös érzés alakult ki. Ezt megcsinálta még párszor, emiatt sokkal erősebben markoltam a takarót és a kezét is, hangom olyan magasságokat ütött meg, amiről nem is tudtam, hogy ilyenre is képes vagyok. A hasamban kialakult gombóc hirtelen oldódott fel, ami arra késztetett, hogy mellkasomat doborítsam és szinte egész testben remegjek. Jungkook is lassított, majd végül mellém feküdt el. Alkarommal takartam el a szemem és próbáltam nem kapkodni a levegőt és még egy kicsit ébren maradni. Jungkook még egy kicsit mocorogott mellettem, majd annyit éreztem, hogy valamit végighúz hasamon majd kicsivel lentebb is megismétli ugyanezt. Nekem annyi erőm nem volt, hogy kinyissam a szemem és megnézzem mit csinált, szerintem annyit bírtam még ébren, hogy Jungkook rámhúzta a takarót. Ezután már elaludtam és egy kicsit reménykedtem benne, hogy ez másnapra meg nem történté lehet tenni.

12.22

Ezt a részt elég nehezen írtam meg, ezért is késett a rész.
Bocsi 👉🏻👈🏻❤️