Amíg én kezdtem egyre jobban magam alatt lenni és elfogyasztani a karácsonyra szánt szaloncukrokat, Namjoon megpróbált felvidítani több-kevesebb sikerrel. Volt, hogy nevettem de volt olyan is, amikor elsírtam magam. Utána azt veséztük ki, hogy mennyire szomorú vagyok, miközben fel és alá járkáltam a házban. Egyszer még meg is akartam kezdeni egy bort de legjobb barátom úgy döntött, hogy az senkinek sem lenne jó, ezért elvette tőlem és elzárta, úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akitől a játékát veszik el de igazat kellett adnom neki. Az incidens után meg ketten elemeztünk fél sor üzenetet, amit Minho írt, miszerint ne mozduljak el otthonról. Nem mondom azt, hogy értettem a szándékát, mert nem de ki sem tettem a nappaliból a lábamat, nem mintha akartam volna. Később elszabadult a buli, mert sikerült Namjoont is a szomorúság mély gödrébe sodorni és a volt kapcsolatainkat elemeztük ki, majd adtunk egymásnak teljesen felesleges tanácsokat. Vele öröm egy ilyen nap. Mindezek után elkövettem egy újabb hibát - nem is én lennék, ha nem halmoznék hibát hibára, megnéztem az üzeneteket és láttam, hogy Jungkook mindet elolvasta. Az a cseppnyi jókedv is, ami belémszállt az most elment egy jó hosszú szünetre. Namjoon azonnal észrevette a hatalmas hangulatingadozásomat és kérdőn nézett rám, még közelebb is ült hozzám.

-Elolvasott mindent. - fordítottam felé a telefont. - Szerinted az eddigi jelek nem voltak elég egyértelműek. Akkor.. Ezt már vehetem annak, hogy kilépett az életemből? - vontam fel a szemöldököm.

Egy ilyen idióta dolog miatt újra képes lettem volna eláztatni a párnámat a könnyeimmel. Ez a tett miatt már megint minden olyan emlék feljött, amit akkor szerettem, most viszont legszívesebben kitörölném a fejemből, meg nem történté akarom tenni ezt is. Elkezdtem félni, mert egy kapcsolatomban sem mertem volna annyira határozottan kijelenti, hogy kedvelem azt, akivel éppen alakult volna valami, de itt igen. Bárki kérdezné még mindig gondolkodás nélkül válaszolnám, hogy kedvelem Jungkook, úgy igazán. Annyira ügyes vagyok, sikerült valaki olyanba beleszeretni, aki eltűnt.

-Valami olyasmi, igen. De, - fogta meg a vállam Namjoon. - az hogy mások így viselkednek veled az nem a te hibád és ne is gondolj erre, mert látom, hogy ilyeneken jár az eszed. Most pedig feküdj el arra, én is azt teszem. Ma este itt alszok. - lökött el a kanapén és ő is eldőlt a másik irányba.

A bábszerű formámat már megint felvettem és titokban még egy megkeményedett mézeskalácsot is elrágcsáltam. Felfoghatatlan számomra, hogy miért csináltam ennyit, amikor nem is tudok rendesen sütni de elrágcsálni jó és arra is, hogy rosszul legyél miatta, minimum, hogy fájjon tőle a hasad. Ez az egész fekvés addig tartott, amíg valaki be nem csöngetett, először ki sem akartam nyitni, mert azt gondoltam, hogy valami énekesek, akik járják a házakat és, ha nekem azt meg kellett volna hallgatnom, bosszúból adtam volna a sütiből nekik de Namjoon nyaggatására kivonszoltam magam az ajtó elé is kinyitottam. Először fel sem fogtam, hogy ki áll előttem, utána lefagytam, majd végül finoman rácsuktam az ajtót és vissza feküdtem a helyemre.

-Ki volt az? - bökött oldalba.

-Senki lényeges. - vontam meg a vállam. - Biztos csak énekelni akart. - örültem, hogy nem látja az arcomat, mert azonnal lebuktam volna, hogy hazudok neki.

-És te csak úgy rácsuktad? Engedjük már be. - kelt volna fel de megállítottam. - Ahogy gondoltam, nem énekesek. Nem az én dolgom de szerintem engedd be. - megráztam a fejem tiltakozásképp. - Elmegyek mosdóba, addig gondold meg magad.

Ezzel a lendülettel tovább is néztem a filmet a takaró védelmében, amikor hirtelen elállta valaki a kilátást. Unottan néztem fel rá, majd vissza a képernyőre. Volt egy olyan érzésem, hogy Namjoon be fogja engedni. Semmi kedvem Jungkookkal beszélni azután, hogy ilyen volt velem.

-Arrébb mennél? Nem látom a tévét.

Megfordult a fejemben, hogy túl kegyetlen vagyok vele szemben és ez az érzés csak erősödött bennem, amikor valóban félre állt és még elnézést is kért. Namjoom magunkra hagyott, hogy beszélgessünk vagy folytassuk azt, amit csinálunk bármi is legyen az. Kérdőn néztem fel a nem kívánt személyre és vártam, hogy kezdje el vagy bármi, mert nem akarom egész este csak nézni őt.

-Igazából nincs kifogásom. - kezdte végre el. - Vagyis van, csak nem tudom, hogy mennyire állja meg a helyét.

-Semennyire. - kaptam rá a tekintetemet és felültem. - Reggeli után leléptél és eltűntél.

-Igen, tudom. De, ahogy sétáltam haza eszembe jutott, hogy azután szoktad úgy érezni, hogy elromlott valami köztetek, miután lefeküdtetek. Nem tudtam, hogy ez nálad mennyi időt vesz igénybe. Őszintén nagyon féltem, hogy én is erre a sorsra jutok, ezért nem is mertem megnézni az üzeneteket. Amikor Minho bevágódott hozzám és kishíján felpofozott, mert valamit tettem veled, - itt próbáltam nem elnevetni magam, még csak mosolyogni sem akartam. - elindultam olyan gyorsan ide, ahogy csak tudtam. Tényleg félek minden fajta kapcsolatba kezdeni, most is félek de nem érdekel. Én folytatni szeretnék mindent és voltam olyan hülye, hogy elfussak egy nem is létező problémától. - hadarta kicsit össze-vissza. - Csak annyit akartam mondani, hogy nagyon sajnálom, hogy így bántam veled és remélem nem akartál kidobni azok után de, ha igen kérlek ne mondj semmit, mert az valahogy a maradék bátorságomat is elvenné.

Ahogy kérte, nem mondtam semmit, csak visszafeküdtem a helyemre és az előbb hallottakon gondolkodtam. Picit zavaros volt de a dolgok lényegét felfogtam és ez nem változtat a helyzeten.

-Értem. - biccentett és a kijárat felé vette az irányt. Ha most kilép azon az ajtón, tényleg minden kapcsolatot megszakítok vele.

-Egyedül nem tudom kibeszélni a filmet. - mondtam hangosabban, hogy meghallja, mert már a nappalimat elhagyta.

Halk léptekkel jött vissza egy kicsi mosoly társaságában. Leültettem a kanapéra, amikor meg akart szólalni közöltem vele, hogy a film után szoktunk beszélni. Ezt sóhajtva tudomásul is vette. Gonosz vagyok vele de megérdemli véleményem szerint. Úgy ült mellettem, mintha nem is járt volna még itt, én pedig olyan szemekkel méregettem, mint egy tini lány, aki az eltitkolt szerelmét nézegeti. Nehezemre esett nem hozzá bújnom, mert minden porcikám azt akarta, hogy ott legyek az ölelésében de nem tehettem még meg. Azért egy kicsivel közelebb csúsztam hozzá de csak annyira, hogy a fejem az ölében lehessen. Gyenge természetű vagyok.

-Akkor most beszéljünk a filmről. - kapcsoltam ki a tévét. - Szerintem mind a ketten hülyén viselkedtek, mert a rossz tapasztalatok miatt tettek meg egy csomó rossz döntést és azt nem vették figyelembe, hogy most teljesen más a helyzet. - vezettem rá a tekintetemet.

-Ezzel egyetértek. - bólogatott. - Láttam, hogy az egyik fél nagyon sajnálja és megbánta azt, amit tett.

-A másik fél is nagyon sajnálja. - piszkálgattam az elnyűtt pulcsimnak az alját. - Bár az lehangoló, hogy nem volt csók a végén, az lett volna a jó befejezés.

Nagyon örülök neki, hogy értette a célzást és megcsókolt. Úgy érzem, hogy mindent hiányoltam, ami ehhez a sráchoz köthető, az ölelését, lágy csókját, amiből mindig többet akarok és a kezét, ami sunyi módon halad egyre lejjebb. Mikor elváltunk rájött, hogy ettem a mézeskalácsból, amit jó gyorsan kiütöttem a kezéből, mert nem akarom megmérgezni. Valószínűleg, ha kicsivel előbb akart volna ebből enni még bőkezűen adogattam volna neki. Ezután eldőltünk a kanapén, hogy filmet tudjunk nézni de én azt vele anélkül nem tudom, hogy ne ölelgessen, szóval ölelésébe bújtam. A film nézése két egész percig tartott, mert elkezdtük beszélgetni mindenféléről.

-Tae. - szólított meg, én pedig hozzá fordultam. Kicsit mintha zavarban lenne, már előre látom, hogy élvezni fogom ezt a beszélgetést.

-Igen? - segítettem egy kicsit neki, mert láttam, hogy nagyon nem tudja elkezdeni.

-Említettem, - ahogy beszélt a pír is jobban kúszott fel az arcára, ami mosolygásra késztetett. - hogy szeretnék folytatni mindent. - biccentett, hogy emlékszem rá. - De nem úgy, ahogy eddig. - kérdőn vontam fel a szemöldökömet, folytatás reményében.

-Hanem? - kerdeztem, megint leállt a beszéddel.

-Hanem úgy, mint egy pár. Egy tényleges pár.

Ahogy ezt kimondta, még a levegőt is félrenyeltem a meglepődés hatására, mégis gondolkodás nélkül bólintottam rá, ő pedig gondolkodás nélkül tepert le. Elég rossz döntés lett volna elutasítani őt, és a rossz döntésekből elég volt bőven. Muszáj voltam a csókunkba mosolyogni, amikor az arcomon simított végig, jobban bele is bújtam az érintésébe.

-December huszonhárom. - nézte meg a telefonját Jungkook. - Ezt meg tudom jegyezni éveken át.

-Ezt még én is. - értettem egyet.

Mivel mind a ketten éhesek lettünk, én kimentem a konyhába, hogy csináljak valami ennivalót, Jungkook meg követett és a derekam köré fonta a kezét, állát meg a vállamon pihentette. Bár így egy kicsit nehéz volt bármit is csinálni de semmi pénzért nem szótlam volna neki erről, csak élveztem, hogy itt van. Társaságát addig tudtam élvezni, amíg haza nem sietett valami miatt. Én addig ezt kihasználtam és az összes ajándékot, amit vettem elkezdtem becsomagolni. Minden évben kész szenvedés ezt megcsinálni. Vagy csúnyán csomagolom vagy eltépem a papírt, esetleg még össze is keverem az ajándékokat és csomagolhatom ki, hogy rájöjjek kinek az ajándéka az, majd újra be. Olyan sokat szenvedek mindig de folyton látom magam előtt, ahogy szépen kibontják a megvett dolgot, vigyáznak a papírra... Képzeletben. Valóságban széttépik másodpercek alatt. Miután leizzadtam a csomagolásban a fa alá cipeltem mindent. Ezután már Jungkook is elég gyorsan megérkezett, kezében szatyrokkal, amit nem igen tudtam hova tenni.

-Bocsi, hogy ennyire későn jöttem de anyához is be kelle mennem, ő meg addig nem engedett el, amíg nem adott sütit nekünk. - mutatta fel a kezében tartott dolgokat, amit elvettem tőle és a konyhába vittem.

Szerintem már most szeretem Jungkook anyukáját, pedig még nem is találkoztam vele. Az én szüleim időközbem felhívtak, hogy ne legyek egyedül, úgyhogy holnap siessek hozzá. Amikor közöltem velük, hogy nem is egyedül töltöm a karácsonyt, hanem a barátommal - ezt még furcsa kimondani hangosan, azonnal közölte velem, hogy karácsonykor hivatalosak vagyunk oda. Ezt az alakalmat választotta arra Jungkook, hogy közölje azt a tényt, miszerint huszonhatodikán az ő szüleihez kell menni. Jól be lett táblázva a következő három napunk, az biztos.

-Álmos vagyok. - dünnyögtem Jungkook nyakába, mikor már rég lepihentünk.

-Akkor aludjunk. - kezdett el helyezkedni.

Jungkook legnagyobb örömére felrántottam a kanapéról és a szobám felé kezdtem el húzni. Ha már egyszer úgy is látta, ne a kanapén aludjunk, amikor ez az ágy sokkal kényelmesebb. Az eddig villogó égősort kikapcsoltam, mert az egész házban újra jó hangulat volt, viszont a fények miatt aligha tudunk normálisan aludni. Egyik lábamat átvetettem a csipőjén és mellkasára hajtottam a fejem, elalvásomban hatalmasat segített az, hogy Jungkook a hátamat simogatta közben. Napok óta végre tudtam aludni és nem forgolódtam hajnalig a nyugtalanság miatt és amiatt, hogy magamat ostoroztam. Lassan már megváltás volt, hogy egy éjszakám nyugodtan telt és kipihenhettem magam. Reggel arra riadtam fel, hogy Jungkook a bal oldalamon nem volt, megfordultam és értetlenül nézegettem a barátomat, aki a kutyámat ölelgette. Mikro lettek ezek ketten ennyire jóban?

-Hogyan kerültél erre a felemre? - kérdeztem álmosan. - És miért ölelgeted a kutyám?

-Valamikor éjjel kitúrtál onnan, szóval átjöttem ide de itt Yeontan akart lelökni, szóval őt megbékítettem azzal, hogy simogattam és itt maradt. - mosolygott.

-És miért mosolyogsz ennyire? - jött a következő kérdés tőlem.

-Több oka is van. - tette le óvatosan az ágyra Yeontant. - Az egyik, hogy itt aludhattam a szobádban. A másik az, hogy az első közös karácsonyomat fogom eltölteni a barátommal.

-Ez furcsa. - emeltem fel a fejem. - Nem hiszed el de én is az első közös karácsonyomat ünneplem a barátommal.

-Biztos szuper barátod van. - bólogatott határozottan.

-Kicsit lökött de így szeretem. - csúszott ki a számon, amit nem is vettem észre, amíg Jungkook fel nem hívta rá a figyelmemet. Utána már égett a fejem rendesen.

-Én is szeretem a barátomat. - mondta, miközben egy tincset tűrt a fülem mögé. Ha eddig nem voltam elég vörös, most biztos az lettem.

Jungkook miután jól kiszórakozta magát a zavaromon és azon, hogy kicsúszott a számon az, hogy szeretem, egy gyors csókot nyomott a számra, amit miután nem mélyítettem el, ő tette meg azt. A nap nem sok mindennel telt. Egy kicsit fetrengtünk az ágyban, majd én főztem ebédre és végül a tévé előtt kötöttünk ki az ajándékozás után. És végre ő nem tépte apró darabokra azt a szerencsétlen csomagolópapírt. Tényleg nem telt sok lényeges dologgal ez a nap de mégis az egyik legjobb karácsonyom volt, amit átéltem. Már sok éve untam azt, hogy ilyenkor tényleg egyedül vagyok, viszont ez most megváltozott, mert Jungkook itt volt mellettem. És már most közölte velem, hogy jövőre is velem tölti a karácsonyt. Hihetetlen ez a srác de komolyan. Végre úgy töltöttem ezt a napot, ahogy akartam is. A barátommal, betakarózva, karácsonyfa megvilágításában filmet nézve és, ami nélkül számomra nincs karácsony, a forró csoki. Még az is ott díszelgett a kezünkben.

-Tae. - nézett rám Jungkook. - Boldog Karácsonyt.

-Boldog Karácsonyt.

Időm sem volt felfogni, Jungkook már az ajkaimra tapadt, amit bevallok nem is bántam annyira. Most tényleg boldog a karácsonyom.

12.24

Meghoztam az ígért részt, ami egyben az utolsó is lett.
Remélem, hogy tetszett nektek és, hogy sikerült egy kis karácsonyi hangulatot teremtenem valakiknek❤️
Köszönöm, hogy ezt a könyvemet is elolvastátok, nagyon szerettem írni minden egyes nap❤️

Nagyoon Boldog Karácsonyt Mindenkinek❤️
Egyetek sok sütit 😏