A fürdés után teljesen nyugodtan végeztem el az esti rutinomat. Nem sietek sehova, Namjoon meg képes megvárni azt a kevés időt, amit itt töltök. Miután a fejemre kentem minden krémet, ami elősegítí a bőrömet abban, hogy ragyogjon, mint a fővárosi karácsonyfa, felkaptam magamra a pizsamámat és úgy, ahogy voltam kiléptem a fürdőből. Még a helyiség előtt is lehetett érezni a vaníliás fürdősót, amiből nem keveset használok. Mielőtt még teljesen átadnám magam az estének és a kanapéra ragasztanám a seggem, gyorsan csináltam magunknak popcornt, mert enélkül nem igazi a filmezés. Szóval egy pizsiben, arckrémmel a fejemen és popcornal a kezemben siettem a nappaliba.

-Namjoom, már nyugodtan tudod használni a für.. És te ki vagy? - akadtam meg a mondatban és egy számomra ismeretlen fiú felé fordultam, aki a nappalim kellős közepén álldogált.

Szerencsétlen nem kicsit lepődött meg a kinézetemen de ezzel én pont nem foglalkoztam most. Érthető okokból akartam kideríteni, hogy miképp került ő ide és, hogy mit szeretne itt. Míg próbálta megmagyarázni az itt léte okát és vagy századszor nézett végig rajtam, ami nem zavart annyira. Éreztem, hogy teljesen fel kell készülnöm ma este. Bár az már zavart, hogy nem vagyok képes pizsama nadrágot húzni. Egy valahonnan ismerős hang ütötte meg a fülem. Emlékezetembe kutatva próbáltam  arcot párosítani a hanghoz de nem jött össze sajnos. Pedig, ha tudtam volna előre, hogy kié lesz az a hang, már itt sem lettem volna.

-Ne tartsd már fel őket. Ez csak egy szóró lap. Add oda nekik. - lépett be, az a személy, akivel a délutánt töltöttem.

Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy olyan gyorsan húzzam el a csíkot, mint még soha, néhány kukoricaszemet elszórva magam után. Ha szerencsém volt nem látta meg a szőrnyű ábrázatom és a holnapi találkozó még mindig áll. Viszont abban az esetben, ha látott. Végleg elvágtam magam minden létező esélyt nála. Miután sikerült megmenekülnöm, a konyhába vettem az irányt és megvártam, amíg a "veszély" elmúlik. Mikor már nem hallottam beszélgetés foszlányokat, halkan somfordáltam ki, vissza a nappaliba, biztonság kevdéért már a krémet is leszedtem a fejemről és a kukoricát is a konyhában hagytam. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, látva, hogy senki nincs itt, így már nyugodtan tudtam a filmek között válogatni. Automatikusan kívántam jobbulást a tüsszögő barátomnak, ám amikor nem az ő ismerős hangját hallottam, ijedten fordultam meg. Hitetlenkedve néztem az előttem álló fiúra, aki még a jelek szerint itt volt és engem bámult.

-Mondd, hogy a srác, aki veled volt nincs itt. - jutott hirtelen eszembe, hogy én nem akarom, hogy így lásson. Az előttem állóval valószínűleg már nem fogok többet találkozni, így nem is zavar, hogy vállalhatatlan állapotban mutatkozok előtte.

Amikor zavartan megrázta a fejét, nekem hatalmas kő esett le a szívemről. Udvariasan rákérdeztem, hogy szeretne esetleg valamit, mire a kezembe nyomott egy lapot és már el is spurizott előlem, ki az ajtón. Ennyire azért nem lehetek csúnya... Jobban megnéztem a lapot és egy mozit hirdettek tele karácsonyi filmekkel. Ide talán el kell majd néznem Namjoonnal. Jó tíz perc után már mind a ketten gondtalanul ültünk a sötét szobában, amit csak a tévé fénye világított meg és az előbb történteket beszéltük meg, mint mindig, amikor valami izgalmas, vicces vagy éppen totál gáz dolog történik. Nos, határozottan az utolsó kategóriába sorolnám a történteket. Természetesen Namjoon jól szórakozott a dolgon, de nekem hiába bizonygatja, hogy ez így meg úgy volt vicces. Nem ő megy holnap egy ki nem mondott randira. Tényleg nem akartam már most elrontani az egészet az esti kinézetemmel.

-Előbb vagy utóbb úgyis látni fog pizsiben. - mondta nevetve, mire én megdobtam egy párnával.

-Azt valahogy nem mostanra terveztem. - forgattam meg a szemem.

-De még ruha nélkül is elé fogsz állni. - huzogatta a szemöldökét és közben egy sunyi mosoly is megjelent arcán.

Én pedig itt döntöttem úgy, hogy inkább megyek aludni és magam mögött hagytam legjobb barátomat, aki azt ecsetelgette, hogy milyen módon és miképp fog még engem látni a pasim, aki nem is a pasim. Másnap kicsivel korábban keltem a szokottnál, ugyanis még el kell mennem a boltba díszeket venni, mert ennyire üresen a ház nem maradhat. Mivel én korán keltem, ezért Namjoonnak sem volt más választása, amit nem annyira díjazott de így járt! Miután egy - két karácsonyi díszt megvettem, amire szükségem volt, meg olyat is, amire nagyon nincs de jól néz ki és a fejemben már megterveztem, hogy hova fog kerülni, újból a vásáron kötöttem ki, amiről nem tehetek. Egyszerűen olyan jó itt minden. Kicsit fura, hogy az enyhén karácsonyi hangulatú bevásárlóközpontból megyek a masszív karácsonyi hangulatú piactérre. De most teljesen egyedül vagyok, nem kell tartanom attól, hogy Namjoon meglát egy olyan férfit, akit elmondása szerint én mennyire nagyon kedvelnék. Eddig egyszer sem jött be a tipp, amit adott. Ezért nagyon ajánlom neki, hogy a tegnapi srác ne legyen egy utolsó bunkó, ha most az egyszer Namjoon mellé nyúlt, talán még hálával is tartozni fogok neki. Mire haza értem enyhe késésben voltam, így kapkodva készültem a délutánra. Hiába mondtam Namnak, hogy ez nem randi, mert nem is az.. De azért jól akarok kinézni, mert hát.. Ennek nincs oka. Már a negyedik ruhavariációt mutattam meg Namjoonnak és erre is azt mondta, hogy tökéletes lesz de nekem akkor sem tetszett és végül az elsőnek kigondolt ruha mellett döntöttem.

-Nem azt mondtad tegnap, hogy nem randi? - halottam meg a telefonból jövő hangját.

Mérgesen néztem a kamerába, mert nem ér a saját szavaimat ellenem fordítani.

-Ez nem az. - bújtam bele a cipőmbe.

-Végülis, ha csak lefekszel vele, nem randi lesz. De azt azért ne mondd neki, hogy én előbb láttam a segged, mint ő. - nevetett, mire én bosszúsan nyomtam ki a telefont.

Egy olyan sálat vettem fel, ami nem ezer éves és néz is ki valahogy magamon, a sapkát hanyagoltam, mert nem azért vesződtem a hajammal majdnem két órán keresztül, hogy utána elrontsam. És végre kész lettem a mai délutánra és csak remélni tudtam, hogy nem akar kint lenni, mert megfagytam volna. Vagy megfagyok és jól nézek ki vagy melegen tartom magam és úgy nézek ki, mint egy ovis, akire az anyja minden létező pulcsiját ráadta. Tekintve arra, hogy egy helyes sráccal találkozok, inkább megfagyok.

12.05