Szó szerint hajnalok hajnalán arra keltem fel, hogy Namjoon hív. Kómásam néztem a kamerán keresztül legjobb barátomra, aki már frissen és üdén álldogált valahol. Annyira tudom irigyelni, hogy ilyen korán is tud kelni és ugyanolyan kipihent, mintha délben kelne fel, ellenben velem. Ha átalszom az egész napot akkor is teljesen fáradt vagyok. Nem még, ha reggel ötkor hívnak. Amikor azért hisztizett, hogy felőle lehetek álmos csak engedjen be a házba, gyorsan kipattantam az ágyból, mert fogalmam sem volt róla, hogy az ajtóm előtt állt. Elfeküdt hajjal, hunyorogva és ásítva nyitottam ki az ajtót. Még teljesen sötét volt kint, szóval nem értem, hogy mit keres itt ilyenkor.

-Ne érts félre, bármikor szívesen látlak. De miért vagy itt? - csoszogtam utána a papucsomban.

-Tae, tegnap megígérted, hogy ma eljössz velem vásárolni. Írtam is, hogy reggel már itt leszek.

Mutatta felém a telefonját, amit nehéz volt elolvasnom, mert még mindig korán volt ehhez. Valószínűleg félálomban lehettem, mikor beszéltem vele, mert erre nem emlékszem az biztos, főleg nem arra, hogy áldásomat adtam, hogy ötkor már itt legyen és rám várjon. Kérnem kellett pár percet, míg magamhoz térek és készülni tudjak, mint kiderült vásárolni. Még mindig fenn vagyok akadva azon, hogy hatkor már a kávézóban ücsörögtük és próbáltam nem bealudni a kávém felett, ami őszintén szólva nagyon nehéz volt. Erre az egészre rátett még egy lapáttal az is, hogy tegnap elég rendesen megfáztam, úgyhogy levegőt is nehéz volt vennem és a torkom is fájt egy kicsit. Arra keltem fel a pár perces alvásomból, hogy egy forró csokit raktak le az asztalunkra. Egyből tiltakoztam, hogy én nem rendeltem ilyet de a lány azt mondta, hogy már ki lett fizetve. Meglepődve kukucskáltam ki a boxból, hogy megnézzem ki volt ennyire kedves de egy lélek sem volt jelen, amit nem is csodáltam reggel hatkor.

-Jungkook volt. - mondta Namjoon a telefonjából fel sem nézve.

-Honnan tudod? - kérdeztem tőle.

Namjoon elvett egy cetlit a bögre alól és felém mutatta. Az volt ráírva, hogy ez majd ébren fog tartani. Önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám és egyből iszogatni kezdtem és a kávét már figyelmen kívül is hagytam.

-Ennyire jól sikerült a randi? - nézett fel rám.

-Mondhatni. - vontam meg a vállam.

Hiba volt ezt mondani, mert felkiáltott, hogy ő tudta, hogy ez egy randi volt és most elszóltam magam. Fülem, farkam behúztam, míg ő örvendett magának és halkan imát adtam annak, hogy ezt ne hallja meg Jungkook, mert az is egy újabb gáz beszélgetést szűlne. Valahogy az ilyen fajta könyörgéseim visszafelé sülnek el mindig, mert már előttünk is állt Jungkook és furcsán vigyorgott rám, szóval szerintem biztosan hallotta Namjoon kitörését az előbb. Vörös fejjel csúsztam arrébb, hogy legalább le tudjon ülni, ha már itt van és természetesen nem hagyta ki ezt a lehetőséget és levágódott mellém. A hangján hallottam, hogy ő is rendesen megfázott tegnap és neki még az orra piros is volt. Miután kicsit észhez tértem és rájöttem arra, hogy igazából Jungkook nem is ismeri Namjoont és legjobb barátom is csak elég keveset tudott róla, ezért gyors be is mutattam őket egymásnak. Amíg ők beszélgettek, én az ablaknak döntöttem a fejem és csöndben figyeltem őket. Elég gyorsan megtalálták a közös hangot és legtöbbször az én véremet szívták de ez mindig így volt, amikor valaki Namjoonnal beszélt. Emiatt is, meg az enyhe fejfájásom miatt is csak iszogattam a csokimat, amit Jungkooktól kaptam. Azt mondta, hogy úgy köszönetemet meg a legegyszerűbb módon, hogy elmegyek vele hétvégén valahova. Titok, hogy hova de ez nem is érdekelt. Szinte azonnal rávágtam, hogy megyek vele, bárhova. Arra keltem fel, hogy valaki gyengéden simogatta az arcomat. Lassan nyitotta ki a szemem és a személyre néztem, aki keltegetett. A tekintetem Jungkook barna szempárjával találkozott és gyorsan rájöttem, hogy a vállán aludtam. Amilyen gyorsan csak tudtam felkaptam a fejem és bágyadtan néztem rájuk.

-Tae, jól vagy? Elég sápadt vagy. - kérdezte Namjoon.

-Persze. - vágtam rá két tüsszögés közöt.

Jungkook a kezét a homlokomhoz emelte, hogy leenelőrizze a lázamat, utána pedig az ajkait érintette oda. Ha eddig nem is voltam lázas, most a testem biztos, hogy lánga borult a tette miatt.

-Picit meleg vagy. - suttogta rám nézve.

-Ne aggódj, ez csak az alap beállítottságom. - legyintett és lassan készülni kezdtem.

Egyikük szavára sem hallgattam, hogy menjek haza és pihenjek, mert a végén egy megfázásból betegség lesz. De nem azért keltem fel hajnalban, hogy most haza menjek és aludjak. Időközben már megbékéltem ezzel a gondolattal valamennyire, úgyhogy már bennem volt a vásárolhatnék. Ugyanabba a plázába mentünk, ahol tegnap voltunk Jungkookkal és semmi nem változott, annyit kivéve, hogy a bejáratnál egy Mikulás osztogatta a csokikat a gyerekeknek. Hiába vettem már meg a díszeket a házba, most is találtam néhány olyan darabot, ami megtetszett és még sütőformát is találtam, mert szeretnék sütni mézeskalácsot. Talán nem gyújtom fel majd a konyhámat, lehet anyutól kérek segítséget. Jó pár órás vásárlás után mind a ketten egy halom szatyorral tértünk haza. Már izgatottan nyitottam ki az ajtót, hogy végre el tudjam kezdeni a díszítést. Először a nappalimnak estem neki, mert itt elég sok időt töltök, úgyhogy ennek szépnek kell lennie. Az ablakra raktam az égősorokat, mivel azt az utcán is lehet majd látni. A kanapén lévő kék takarót is kicseréltem pirosra, a párnákra is karácsonyi huzat kerül. A tévé elé raktam apró díszeket is. Egyre jobban karácsonyi hangulatba kerültem és még az is rásegített, hogy a háttérben halkan szólt a zene. Miután a nappalim száz százalékban kész lett a többi helyiségeket is kezelésbe vettem. Raktam girlandokat még az ablakpárkányba és, ahova nem tettem égőt az ablakra ott a girlandot tekertem körbe a világító dologgal. Az emeletre vezető lépcsőt is alaposan "karácsonyiasítottam". Mire végeztem nagyon kifáradtam de megérte, mert amióta ebben a házban élek ennyire soha nem volt még kidíszítve. Fáradtan, bágyadtam nyúltam el a kanapén, mert egyre rosszabbul kezdtem érezni magam. Hogy meg tudjak nyugodni gyógyszert is vettem be, nem akarok holnapra beteg lenni, mert vége lesz a szabadságomnak és a vevők nem fognak arra várni, hogy én kilábadozzam magamat. Ilyenkor nem szeretem a munkámat. December egytől egészen huszonharmadikáig folyamat fel és alá járkálnak ott a vásárlók. A gyógyszer kezdte megtenni a hatását, mert egyre nehezebben tartottam nyitva a szemem. Remélem mire felkelek valamivel jobban fogom érezni magamat. Nem csak a munka miatt, hanem a hétvége miatt is. Nem szeretném lemondani a programot Jungkookkal.

12.07