Miután kipihentem magam és az ajándékokat is hazavittem útnak indultam, hogy egy szép karácsonyfát válasszak a házba. A fenyőárusnál sem voltak kevesebben, valahogy nekik is most jutott eszükbe ezt a nyamvadt fenyőt megvenni. Nagy sóhajjal, csípőre tett kézzel álltam meg és felmértem a terepet. Itt semmi karácsonyi hangulat nem volt, a fenyő illatán kívül. A bejáratnál lévő havat már teljesen letaposták, így nagyon csúszóssá vált, bevallom jó volt nézni, ahogy néhányan a fát maguk után húzva próbálnak nem elesni. Hát, ez addig lesz vicces, amíg én nem kerülök ilyen helyzetbe és magamat ismerve, még rosszabb is lesz ez a vásárlás. Lassan lépdeltem az egyre csak magasodó fenyők között és nem tudtam eldönteni, hogy melyik legyen a kiválasztott. Abszolút érzelmi alapon vásárlok fenyőt, ha nekem valamelyik megtetszik egy aranyos "tulajdonsága" miatt, senki le nem tud róla beszélni róla, akkor ő jön velem haza, ha törik, ha szakad. Most is így jártam és egy jó magas fát választottam ki, ami még egy kicsit ferde is volt de ez lesz a tökéletes, én érzem. Miután kifizetettem a fát, ami amúgy kész rablás volt. Szenvedő nyögdécselésekkel húztam magam után a fámat a dombon felfelé. Ez egy komolyabb edzésnek is elmehetne, legalábbis nekem, itt a bizonyíték a volt testnevelés tanáraimnak. Sportolok!

-Te mit csinálsz itt? - kérdezte Jungkook a hátam mögül.

Nem kicsit lepődtem meg a hirtelen jött hang miatt és még a fát is elengedtem, ami egy kicsit elkezdett lejjebb csúszni, így mind a ketten szinte utána vetődtünk. Nem azért cipeltem el idáig, hogy búcsút intsen és elhagyjon.

-Te nem dolgozol? - kérdeztem lihegve.

-Már nem, azért jöttem, mert Minho mondta, hogy fát veszel. - magyarázta. - Kíváncsi voltam hogyan oldod meg. - nevetett.

-Nem vicces. - fújtattam. - Nagyon nehéz!

-Bocsánat. - nevetett még mindig. - Segítek.

Ezután újra neki vágtam az útnak és úgy, hogy Jungkook is velem együtt szenvedett a fa miatt, sokkal jobb volt és gyorsabb is. Nem volt könnyű az ajtón becipelni és belerakni a tartójába a leendő karácsonyfámat de sikerült. Ha már Jungkook segített és itt volt nálam úgy döntöttünk, hogy feldíszítjük, hogy maximálisan kész legyen a karácsonyi díszítés. Boldogan estem neki a szatyornak, amiben a díszek pihentek. Az elengedhetetlen Wham! szám a háttérben és a videóklipp, amiben szintén fát díszítenek, megtette a hatását. Olyan lelkesedéssel díszítettük ezt a fát, mintha csak kötelező lett volna, bár Jungkook nem könnyítette meg a helyzetemet a szaloncukor lopkodásával. Amikor készen lettünk büszkén lépdeltünk hátra, hogy meg tudjuk nézni mit alkottunk. A fa még mindig ferde volt egy kicsikét de legalább szépen díszített, kiegyenlíti a látványt. Ezután még csináltam forró csokit is és a tévé elé be is vetődtünk, hogy tovább tudjuk nézni a sorozatunkat és egy újabb vitaforrást találni. Már javában este volt mire befejeztük a tévé bámulását és mivel nem engedtem haza Jungkookot ennyire későn, itt aludt megint. A hálómban még mindig kaotikus állapotok vannak, így maradt újra a kanapé, amit Jungkook sem és én sem bántunk. Itt legalább van tévé. Most kivételesen egy takarót vittem oda, mert nincs az a pénz, hogy úgy aludjak Jungkookkal, hogy nem bújók mellé. Gyorsan megtaláltam a számomra kényelmes helyet, ami miatt villámsebeséggel aludtam el. Reggel arra keltem fel, hogy Jungkook nincs mellettem, a helyén egy kicsi szőrgombóc horkolt. Álmosan, a szememet dörzsölgetve indultam, hogy megkeressem őt. Az a hülye fenyő még útban is volt, így korán reggel még le is vertem pár díszt róla de különösen ez nem izgatott most, csak tovább kerestem Jungkookot. Éppen a fürdőből lépett ki és én egyből átöleltem a derekát félálomban és szerintem fel sem fogtam, hogy egy pulcsin és egy alsó kívül semmi nem volt rajta. Ő könnyedén felkapott és az ágy felé kezdett el lépdelni velem. Még a helyzetet is kihasználta, hogy a hátsómat fogdossa, mondván, hogy "meg kell valahogy tartanom téged". Amikor már másodszorra keltem fel, dél körül, jóval kipihentebb voltam és pluszban még Jungkook is mellettem volt, tehát ez a reggelem is jól indult. Még reggeli puszit is kaptam a homlokomra, ami miatt már ösztönből is felemelem a fejem, hogy egy csókot is nyomjon a számra. A nap folyamán az ágyból nem keltünk ki, mert túlságosan is hideg volt hozzá, sokkal jobb volt összebújva filmet nézni, mint meleget csinálni a lakásban.

-Jövőhéten nálam alszol? - kérdezte hirtelen.

Még a haja piszkálgatásában is leálltam, ami eszméletlenül puha volt. Arról volt szó, hogy a filmezés után csak átmegyek, ez még csak szóba sem jött. Már majdnem kimondtam azt a három betűből álló szót de eszembe jutott, hogy milyen szemekkel tudnak nézni és könyörögni a tekintetükkel. A kezemet újra a barna tincsi közé vezettem, amikor megjegyezte, hogy nem piszkálom a haját. Nagy sóhajjal gondolkodtam el a kérdésén. Mielőtt még válaszolhattam volna, Jungkook megelőzött a boci szemeivel együtt.

-Légyszi. - fordította felém a fejét. - Múltkor sem aludtál ott. Én már sokszor aludtam itt. - érvelt. - Minho is örülne. - folytatta. 

Szerintem itt ki is fogyott az érvekből, mert már csak némán nézett rám és várta a válaszomat. Miután közöltem vele, hogy az érvei előtt is arra jutottam, hogy ott töltöm az éjszakát, boldogan ült fel és egy csókban részesített. Felfogni nem volt időm, hogy mit csinál, már csak arra eszméltem fel, hogy alatta fekszem, a keze pedig félig meddig a pulcsim alatt vándorol. Őszintén örültem, mikor Jungkook elszakadt tőlem, nem hiszem, hogy lett volna annyi akaraterőm, hogy ennek nemet mondjak. Mikor sikerült lenyugodni, visszahajtotta a fejét az ölembe és arról áradozott, hogy milyen programokat tudunk majd csinálni. Olyan volt, mint egy kisgyerek. Annyira nagy lelkesedéssel beszélt róla, hogy nekem is megjött hozzá a kedvem, hogy ott aludjak. Elvégre mi baj történhetne ebből.

12.18