Jimin pov.:

Reggel, csak úgy kipattantak a szemeim, mikor hangos dörömbölést hallottam az ajtó felől. Gyorsan kiugrottam az ágyból, hogy megnézzem ki az az idegbeteg, aki mondjárt betöri az ajtómat. Kinyitottam az ajtót és meglepetésemre Xiumin volt az ajtó túlsó felén. Ő sose szokott kelteni engem, főleg nem ilyen módszerrel.

-Na öcsi, a helyzet az- kezdte felvázolni, hogy miért zavart meg az édes álmaimban. -Anya azt mondta 10-re jön valami vendék vagy tudja a tököm, hogy ki. Ezért szedd össze magad és menj le a nappaliba!- mondta elég morcosan, biztos nem nagyon volt kedve velem beszélni (másnaposság), gondolom anya nyaggatta, hogy keltsen fel és mondja el ezt a nagyon fontos dolgot.

-Oké, de milyen vendég jön vagy most mi van?- néztem rá értetlen tekintettel.

-Nem tudom, de őszintén nem is nagyon érdekel.- ezzel el is hagyta a szobámat és bezárkózott a saját kis barlangjába.

Na fasza. A tegnaptól még elég duzzadtak és vörösesek a szemeim és még vendéget is várunk, juhú, repdesek az örömtől.

Összeszedtem magam és mire végeztem a zuhanyzással és az egyéb tennivalóimmal a mosdóban, lementem, hogy egyek valamit, de ebben meggátólt az, ami a nappaliban fogadott.

-Ohh, szia Jimin!- mondta anya, a kanapén ülve egy ismeretlen férfi társaságában. Vagy....várjunk csak...nem is annyira ismeretlen.

-Szia- köszönt aranyosan mosolyogva a nem is annyira ismeretlen férfi. (🤷😂)

-Szia anya és...öhm...- nem tudtam, hogy hogyan is kéne köszönnöm neki, mivel fogalmam sem volt arról, hogy hány éves.

-Nyugodtan tegezz csak, nem vagyok annyira öreg- mondta enyhén kuncogva.

-Rendben- feleltem szűkszavúan.

-Nos, szeretném bemutatni neked az énektanárodat.- kezdett bele anya, de a férfi közbe vágott.

-Jeon Jeongguk, de nyugodtan hívj csak Jungkook-nak.- nyújtotta felém a kezét én pedig teljesen lefagytam és remegő kézzel fogtam vele kezet. Szóval ezért volt ilyen ismerős. Ő Jeon Jungkook a Bts nevű banda tagja, aki mellesleg a példaképem is volt, mikor még hittem az álmaimban.
Most itt áll velem szemben és ő akarna engem tanítani? Pff, na nem! Én már lemondtam erről az egészről, semmi szükségem rá. .....Azthiszem... Nem tudom, talán még meggondolom.

-Hahó! Jimin figyelsz rám?- szólt anya. Ennyire belemerűltem volna a gondolataimba? Hm.

-Ja, igen persze, figyelek.

-Oké, azért elmondom mégegyszer, mert nem hiszek neked.- mondta anya szemeit forgatva. Köszi, én is nagyon szeretlek anyukám.
-Na tehát, Jeongguk azért van itt, hogy fejlessze a hangodat és persze azért is, hogy ne add fel az éneklést. Nagyon tehetséges vagy és senkinek nem adatott meg eddig, hogy ilyen képessége legyen.- fejezte be anya, majd Jungkook-ra nézett.

-Igen. Meghallgattam, amit anyukád küldött és szerintem is rettenetesen sok tehetség szorult beléd. Tudom, hogy az emberek nem hiszik el, de én hiszem, hogy neked tényleg van ilyen képességed és hiszem azt is, hogy amit hallottam, nem playback volt, hanem tömény tehetség.
Na meg persze, nagyon boldoggá tesz engem és a többieket is, hogy szereted a zenéinket, és hogy az ,,utolsó" dal amit elénekeltél búcsúként az a mi egyik számunk volt. -mosolygott rám, azokkal a tipikus nyuszi fogaival, amitől egy kicsit talán zavarba is jöttem, de próbáltam uralkodni magamon, hogy ne kezdjek el fangörcsölni, mert a példaképem itt áll előttem. Habár, ha jól hallottam, az *utolsó* szót kicsit megnyomta a mondat közepén. Talán ezzel arra célzott, hogy szeretne velem foglalkozni, hogy visszatérjek a ,,pályafutásomra"?

-K...köszönöm és e...egyértelmű volt számomra, h...hogy kiknek a zenéjével szeretnék v...visszavonulni. -nyögdécseltem ki a szavakat, mert az ő mondandójától még mindig zavarban voltam.

-Ez igazán megtisztelő számunkra.- meghajolt majd az ajtó felé vette az irányt anyával együtt. Egy pillanatra mintha megtorpant volna és a válla fellett visszanézett rám és még mondott valamit.- De úgyérzem ez a visszavonulás nem fog sokáig tartani.- mondta félodalas mosollyal, majd kisétált az ajtón, anya pedig utána ment. Valamit még beszélgettek az ajtóban, de sajnos nem volt szerencsém hallani.

Délután arra jutottam, hogy megkéne látogatnom a legjobb barátomat, Sehun-t. Ovi óta legjobb barátok vagyunk, de az utóbbi időben egy kicsit elhanyagoltam szegényt, mondhatni az ideiglenes depresszióm alatt nem nagyon beszéltem velem és gondolom milyen rosszúl eshetett neki, de meg kell értenie, hogy nekem sem voltak olyan felhőtlenek a napjaim.

Olyan 4 óra fele elindultam a parkba, mivel azt beszéltük meg, hogy ott találkozunk.
Kb. 10 perc alatt oda is értem, leültem egy padra és vártam. Nem kellett sokat várnom, már láttam is közeledő alakját, nagyon boldognak tűnt, talán azért mert újra beszélhet velem.

-Szia.- köszönt elég félénk hangon, biztos azthitte, hogy most is flegma és bunkó leszek vele.

-Szia.- köszöntem és is mosolyogva.

-Miért hívtál ide?

-Csak beszélgetni szerettem volna veled, mert már rég beszéltünk normálisan és hát...tudod hiányoztál.- mosolyogtam rá szerényen.

-Ohh, értem, de te nem beszéltél velem. Én mindig próbáltam veled szóbaállni, de csak ellöktél magadtól, amit a mai napig nem értek. De ezen felül nekem is nagyon hiányoztál.- mosolygott rám kedvesen.

-Neharagudj, de nagyon nehéz időszakom volt a tehetségkutatókból való kidobás, a bandák visszautasítasa stb.- vázoltam fel neki, hogy miért voltam vele olyan bunkó.

-Hm... Most már világosabb, de ugye az nem igaz, amit anyukád mondott?- kérdezte félelemmel teli szemekkel.

-Mit mondott anyám?- néztem rá értetlenül, mivel fogalmam sem volt arról, hogy anyám beszélt Sehun-nal.

-Hát... Azt mondta, hogy fel akarod adni az álmodat, hogy énekes lehess. Ugye ez nem igaz?

-Tulajdonképpen...de. Igaz, habár, most egy kicsit elgondolkodtam, mert anya megkért egy énektanárt, hogy rázza vissza belém lelket. És ez a tanár, ráadásul a példaképem.- mondtam szemeimet lesütve, mert éreztem, hogy zavar fogok jönni, ha róla beszélek. Nem tudom mi van velem.

-Ohh, csak nem az a.... Jeonkuk vagy ki?

-De, és Jungkook nem Jeonkuk.- kuncogtam el magam.

-Akkor az. Mindegy is. Remélem tényleg meggondolod magad, mert nem szeretném, ha feladnád az álmaidat azok miatt az idióta emberek miatt, akik nem hisznek benned. És azt is remélem, hogy helyesen fogsz dönteni.

-Már döntöttem.- mondtam határozottan.

-Hallgatlak.- mondta lelkesen.

-Mmm....azthiszem....folytatom. Vagyis, inkább újrakezdem.

-Ez a beszéd!- ezzel a nyakamba ugrott és szoros ölelésbe vont, amit természetesen viszonoztam is. Mikor elváltunk, olyat kérdezett, amire köpni-nyelni nem tudtam.

-De ugye nem az a Jungkook miatt kezded újra? Tudtommal te nem vagy meleg.- nézett rám elég fura tekintettel. Ó, ha tudnád mekkorát tévedsz.

Pár pillanatra lefagytam, mert elég nagy sokként ért a kérdése.

-Jajj, dehogy miatta. Ugyan már. Nem miatta szeretném újrakezdeni, nyugi. És nem, nem vagyok meleg.- nagyon fájt ezt mondanom és az is, hogy a legjobb barátomnak nem mondhatom el, hogy igenis meleg vagyok, mert ha jól tudom elítéli a melegeket.

-Huhh, akkor jó. De, ha mégis meleg lennél....-itt tartott egy kis szünetet, én pedig vártam, hogy folytassa.
-....ugye...elmondanád nekem?- kérdezte olyan *ugye megbízol bennem?* szemekkel.

-Persze, nem tudnám eltitkolni előled, hisz' a legjobb barátom vagy és neked nem tudnék hazudni, úgyis rájönnél. Nem?- mondtam egy kicsit félve, hogy nem-e azért kérdezte, mert rájött.

-Hm... Ha nem tudnál nekem hazudni, akkor eddig miért hazudtál?

Na erre a kérdésére, tányérméretűre nőttek a szemeim. Rájött volna, hogy meleg vagyok?! De akkor miért nem mondta el?

-Öhm...tessék?

Hellóka, na itt is a kövi rész, remélem tetszeni fog. Elég sokat dolgozom ezekkel, hogy érthető legyen meg egyebek, de sokszor nem igazán sikerül. Szóva, ha valamit nem érthetően írtam le vagy fogalmaztam meg, azért elnézént kérek, csak a fáradtság nem nagyon hagyta, hogy koncentráljak arra, hogy mit is írok.
Egyébként, nyugodtan jöhetnek ÉPÍTŐJELLEGŰ kritikák, amik segíthetnének a történet megfogalmazásában vagy kitalálásában.
A nyuszi ereje legyen veletek🐰🤞💜