Tudod Bill....Tudod most az a helyzet hogy valahogy túl kell élnem. Mint mindig. Szóval, most is, menekülök. vagyis ő menekül előlem...nah ez bonyolult...A saját Tardisom! A saját fülkém! 

A Tardis üresen kongott. Ahogyan a Doctor összefűzte a kezeit és Bill-re meredt, a lány csak elmosolyodott. 

" Jó, jó. Elölről kezdem." - Sóhajtotta, majd beletúrt a hajába. - " A Tardis elmenekült.Vagyis..áh! Kiestem belőle!  Szóval opció A: megpróbálom hívni. Rámutatok a szónikussal és materializálódik. Pont a hátam mögött." - Vigyorodott el a kezeit összecsapva. Bill félrebiccentette a fejét mintha nem értene vele egyet a Doctor pedig elnevette magát. 

" Oké,oké ez túl egyszerű lenne. De tudod Bill, félek. Félek hogy már nem lesz ki meghallgasson, hogy ha egyszer földet érek nem találok senkit sem... Mi lesz ha nem működik mégsem a szónikus, mi lesz ha csakúgy lezuhanok. A semmibe.. De nem. Tudom, tudom olyan mintha össze-vissza beszélnék, de azok után...azok után ami történt... Oh Bill, én nem tudom.... De azért logikus nem? Előfordult már ilyesmi Bill Potts, oh számtalanszor! Kizuhantam, felrobbantam, lelőttek! És mégis itt vagyok a hihetetlen zsenialitásomnak és a sármomnak köszönhetően. De hallgass ide, te mit tennél? Mit tennél ha zuhannál a semmibe ha csak perceid lennének a landolásig. Lehet hogy beesek egy pajtába már megint, vagy koccanok a betonnal,te meg itt mosolyogsz előttem!......oh..."- Felpattant. Olyan gyorsan tette ezt meg hogy majdnem belegabalyodott a saját kabátjába ami sokkal hosszabb volt rá. - " Nem.Nem... felejtsd el! Rossz kérdés... Mit tennél ha azt se tudnád...Ha azt se tudnád hogy ki vagy... " - Ezen még csak most gondolkodott el. Ki ő? Hős, megmentő, zsarnok, vagy csak... valaki? Az arcára tette a kezét, majd megnézte a kezeit.

" Érdekes."- Reagálta le.- "De a jó értelemben. Tudod erre jó a biológia! Mindig felmutat valami ujjat! Hozakodj elő a halállal, és válj fiatallá! " - Ugrott egyet egyhelyben, mire majdnem elesett. A Tardis megdőlt, és az összes könyv őrá esett ugyanabban a pillanatban. Bill pedig csak nézte őt. Zavartalanul nézte amint a Doctor a megannyi papír, és újság közül előkecmereg,leül törökülésbe a földre, majd megint elneveti magát. Szőke haja össze-vissza állt mikor az újságokat sikerült végre kiszednie onnan. A két utazó egymásra nézett s mindketten hangos hahotázásba törtek ki.

" Mindig ilyen őrülettel jár?"- Szólalt meg végül is a lány. Társa kihámozta magát a papírokból, és visszasietett az irányító panelhez. 

" Nem tudom, erre a kérdésre még nem jöttem rá. " - Csöndben egymásra néztek.- " Nah jó lehet!! A legutóbbi nah az érdekes volt! Óriás dinoszaurusz is volt!" 

" És milyen érzés? " - Bill A panelhez robogott és onnan kémlelte a Doctort választ várva de az rá se nézett. 

" Nem. Erre nem kapsz választ. Próbáld ki te is!"

" Ne már Doctor! A közelemben senki nem csinál ilyet! Senki nem változik hirtelen ilyen szinten meg.. " - A Tardis lámpái hirtelen szokatlanul pislákolni kezdtek, és a Doctor felült a panelre olyan lazasággal amit Bill még soha de soha nem láthatott rajta. 

" Milyen szinten? "- Tette karba a kezeit és az üvegfelületen keresztül Billt kémlelte azzal a mindent átható pillantásával amihez a lány annyira hozzá volt szokva.

" Hát ennyire."- Vágta rá majd társára mutatott. - " Komolyan... jól vagy? " 

" Igen, köszönöm szépen. Nem nézek ki úgy?" - Vágta rá az időutazó, és kényelmesen hátra is dőlt.

" Akkor jó. De dehogynem... nagyon...jól nézel ki... Csak tudod..azért kérdem...mert.. az ismeretségemből még senki nem lépett elő tanárbácsiból tanárnénivé és..."

" Jajj emberek! Olyan kettődimenziósok vagytok!" - Vágta szinte azonnal rá a nő fanyalogva. - " Mi már ezen réges rég túlléptünk! " 

" Jó persze. Unalmas, együgyű emberek vagyunk, tudom! Csak épp lefele zuhansz a város felett, és ezzel az elmélkedéssel nem mented meg magadat...úgyhogy gondoltam rákérdezek. Hogy milyen?" 

" Tőled várom a választ hogy mit tegyek Bill! Te itt nem kérdezhetsz. " - Olyan hirtelen ugrott le a panelről hogy Bill azt hihette menten besüpped alatta a padló. - " Nos! Mi legyen Bill Potts? Váljak köddé, tanuljak meg szárnyalni? Legyek jó,legyek rossz?"

" Itt se vagyok. Csak te vagy a levegőben, senki más!"

" Levegő nem lehetek....Hát,öhm, lehet megőrültem de most már te is itt vagy, úgyhogy iparkodj a válasszal!"  - Rivallt rá a Doctor sértődötten, majd inkább leült a papírjai közepére és hátra dőlt, az orrán a szonikus napszemüveggel. Bill sóhajtott.

" Kérlek. Ne viselkedj úgy mint egy seggfej. " - Az időutazó rá se nézett. Csupán előre nyújtotta a kezét és kacsacsőrt formált belőle.

" Ez duzzogás?"

" Nem, ténymegállapítás. Nem segítesz... "

" Doctor!"

" Jó.. jó..." - A feje búbjára tolta a napszemüveget, majd nagy nehezen, mintha nem lenne rá ereje odasétált a táblához. Lerajzolta a Tardist mely fejjel lefele lebegett a levegőbe, s egy pálcika emberkét is alá kanyarított ami szintén lefele zuhant. Aztán megfordult karba tett kezekkel.

" Elmélet?"- Bill vágott egy arcot.

" Hát, le fogsz zuhanni. " 

" Helyes. Jeles! ...És?"

" Meghalhatsz..."

" Igen. Ezt tudjuk. Tovább...." 

" Magányos leszel...és..." - A Doctor megforgatta a szemeit.

" Nem! "

" Miért?"

" Mert te és akik fontosak voltak mindig velem lesztek." - Bill elmosolyodott. Magához húzta és hirtelen átölelte őt. Ahogyan a Doctor vissza ölelte őt egy pillanatra megállt velük az idő. A Tardis halk, búgó hangot adott majd egymásra néztek.

" Szóval, ugye nem akarsz most meghalni, Doctor? Most hogy végre elhatároztad magad. " - Kérdezte Bill kissé aggódva.

" Elhatároztam magam hogy mindenkit megmentsek. Hogy ha segítség kell én jöjjek, és hogyha szükség van rám ott legyek. De jelenleg csak egyetlen dolgot látok biztosan Bill... nem azt hogy az idő soha nem állhat meg, nem azt hogy mindennek vége lesz. Nem azt hogy az univerzum hány csillagból állhat, hogy még hány telet és nyarat láthatok. Hanem hogy ma nem fogok meghalni. És hogy nem fogok elfelejteni senkit sem. Senkit. És tudod hogy miért?" 

" Miért?"

" Mert fontosak vagytok. Mert tudom hogy nélkületek már nem lennék itt, és mert azért mert élnem kell. Mi lennék én ha most meghalnék? Gyáva? Bolond? Megkeseredett? Vagy hős?... Nem.Élnem kell, mert.... én vagyok a Doctor." - Még egymásra néztek. Még látták egymást, mikor a Doctor felemelte a magasba a csavarhúzót. A Tardis recsegni kezdett, ropogtak a falak, csikorogtak a hajtóművek. Bill elmosolyodott, a Doctor pedig lehunyta a szemeit, majd hirtelen kinyitotta. 

Mérhetetlen sebességgel zuhant lefele, de valahogy élvezte a dolgot. A szél jéghidegen sivított a fülébe ő pedig úgy szorongatta a csavarhúzót mintha az élete attól a kis szerkezettől függne. A Tardis hangosan nyöszörgött fel, a csillagok elhalványodtak és a Doctor végre földet ért. A saját Tardisa padlóján. Meg se moccant onnan, hisz mindene sajgott, de legalább egyben volt. Az ajtó magától csukódott be, a konzol súlyosan megkárosodott, szikrákat hányt a fél Tardis, és a könyvek szétszakadt maradékai még mindig össze-vissza feküdtek körülötte. De otthon volt. Otthon. A saját könyvei közt, a saját égett Tardisában. Felült, majd felpattant, nekidőlt a konzolnak. Valami hangosan szikrázott épp mögötte. 

" Üdv otthon. " - Köszönt saját magának, mikor a motorok felizzottak és a Tardis irányt váltott saját magától. Lassan megfordult a villogó gombokra nézett. Érezte hogy szinte fagyott ujjaiba visszatér az élet, hogy a narancsos fények megvilágítják a sápadt arcát. Ahogyan felnézett a konzolra, érezte hogy a Tardis sodródik valahova, a meghibásodása ellenére is. Végigsimította az egyenletlen panelt. 

" Hova viszel? " - Kérdezte tőle halkan.