Az élet egyetlen olyan pillanata sem kárba veszett idő, amit nyeregbe töltünk.

                                                                              -Sir Winston Churchill

2019. 01. 05.

Mára Hailey és Cnonsoss volt betervezve. Ezúttal két kocsival mentünk, az egyikbe a szüleim és tesóim, a másikba pedig én, Betti és a lovas edzőm, Edit ültünk.

Először Haileyt mentünk megnézni egy Hajnal Lovasiskola nevű helyre.

Amikor megérkeztünk, a tulajdonos már felhozta Haileyt, így nekem és Bettinek csak ápolnunk és szerszámoznunk kellett.

Hailey egyfolytában izgett-mozgott, kész szenvedés volt patát kaparni és nyergelni. Mikor végre végeztünk, bevezettem őt a fedelesbe, ahol hatodik próbálkozásra sikerült nyeregbe szállnom. 

A fiatal kanca mozgása eszement lendületes volt. Nagyon járt a feje, füleit folyamatosan lóbálta. A létező összes dologtól megijedt. Az ügetése nagyon tempós volt, alig bírtam vissza fogni. A vágta szint úgy.

Edit épített nekünk egy akadály pályát. Ügetésbe rálovagoltam az elsőre. Hailey olyan lendülettel ment rá, hogy jóformán rendesen ülni se volt időm. Milliomodik próbálkozásra sikerült a legkisebb x-et ügetésben olyan valamilyen minőséggel átugratnom. 

Ezután vágtából próbálkoztam egy meredek akadállyal. A kanca erre olyan szinten megnyújtott vágta ugrásokkal ment rá, hogy attól féltem elesik a saját lábaiban. Szerencsére csak a rudat verte le. Mire szintén milliomodjára sikerült verő hiba nélkül átugratnom, de még mindig hatalmas vágta ugrásokból, már én is és Hailey is csatakos volt az izzadságtól.

Edzés után, amikor közöltem, hogy ez felejtős, a tulaj úgy megsértődött rám, hogy se szó se beszéd elvezette a lovat, mi meg csak pislogtunk.

A következő állomás az Aranypatkó Lovarda volt, ahol Cnonsosst néztük meg.

A tulajdonosa, Kata, nagyon kedves volt, hagyta, hogy teljes egészében én készítsem elő Cnonsosst. 

A herélt nagyon kezes és barátságos volt. Aranyosan szagolgatott, érdeklődve nézte, hogy mit csinálok.

A csarnokban előre felállított pálya várt minket. Könnyedén nyeregbe szálltam, majd elkezdtem a bemelegítést, utána ügetésben patanyomi figurákat lovagoltam. Cnonsoss nagyon szépen ment, mozgása elképesztően könnyed volt.

Ügetésben lovagoltam rá egy 40cm magas x-re. A herélt könnyen átugrotta, így lendületből végigmentem az egész pályán először ügetésben, majd utána vágtába is. Edit és Kata Betti asszisztálásával folyamatosan emelték az akadályokat, még végül 120cm-es akadályokat is átugrattunk.

Edzés után Edit, akinek volt állatorvosi diplomája, megvizsgálta Cnonsosst. Nagyon nagyon reménykedtem, hogy nem talál semmi komolyat. Ha ez így lett volna, gondolkodás nélkül igent mondok. Ám az ultrahangos vizsgálat nem mutatott jó eredményt.

-Eliza... - kezdte. - Ennek a lónak részleges függesztő szalag szakadása van...

Ez hihetetlenül lesújtott. Éreztem, ahogy könnyek szöknek a szemembe, ugyanis tudtam Edit következő mondatát.

-Westernről lett átlovagolva. - mondta Kata. - Amerikából hoztam el, két éves kora óta westernben lovagolták, én szoktattam angol stílushoz. 

-Eliza én... nem dönthetek helyetted. De egy ilyen fiatal lónál... én nem ajánlom. - mondta az edzőm. 

Megértettem. Elbúcsúztunk Cnonsosstól és Katától, majd visszatértünk a kocsikhoz.

Otthon egészen estig az ágyamon hevertem, az idő java részében sírva. Cnonsoss olyan tökéletes volt!