,,Sose becsüld le egy lány szeretetét a lova iránt"

2018. 12. 28.

Kinéztem egy lovat. Pontosabban 26-án néztem ki, de mára lett leszervezve, hogy elmegyünk és kipróbálom. Betti sajnos nem tudott jönni, mert a családjával síelni mentek.

Ahogy végig hajtottunk a lovarda murvás kocsi bejáróján elfogott az izgalom. Persze voltam már sokszor más helyen lovagolni, de úgy még soha nem léptem be egy lovardába se, hogy tudtam, lehet ló tulajdonosként lépek majd ki.

Ahogy kiszálltunk a kocsiból apával, egy nő lépett mellénk.

-Jó napot! - mondta és kezet rázott apával. - Szilvás Bella vagyok, Ariel gazdája.

-Jó napot! - köszönt apa is. - Én Cserháti András vagyok, ő pedig a lányom, Cserháti Eliza.

-Nagyon örvendek. - mondtam.

Borzasztóan izgultam. A lehető legjobb benyomást akartam tenni Bellára, ezért tegnap egy órán keresztül vakartam le a sarat és a lócitromot a csizmámról, ma pedig a legjobb szerelésemet vettem fel. Az új barna lovas nadrágomat és a piros kabátomat.

-Akkor mehetünk is Arielhez, ugye? - kérdezte Bella, én pedig bólintottam.

A karámok felé Bella végig kérdezgetett. Mi óta lovagolok? Milyen stílusban? Ki az edzőm? Én pedig készségesen válaszolgattam.

Odaértünk Ariel karámjához. Bella csettintett a nyelvével, mire a beállóból egy szürke kanca dugta ki a fejét. A gazdája leakasztotta a szögről a kötőfékét és felém nyújtotta.

-Szeretnéd te kihozni? - kérdezte, én pedig bólintottam.

Kinyitottam a karám ajtaját, és odaléptem Arielhez.

-Szia szépségem. - suttogtam neki és megsimogattam a puha orrát, ő pedig elégedetten prüszkölt.

Felraktam rá a kötőféket, majd kivezettem a karából. Bella mutatta az utat a kikötőhöz. Ott leápoltam és felszerszámoztam Arielt, majd felvettem a kobakomat és bevezettem a lovat a csarnokba. Egy fellépő segítségével nyeregbe lendültem, aztán beállítottam a kengyelt, Bella pedig húzott a hevederen.

Bemelegítésképpen léptünk hosszú száron mind a két kézre egy-egy kört. Ezután szármértéket fogtam, Ariel pedig rögtön adta a fejét. Csodálatos érzés volt. Az iskolalovaknál gyakran csak edzés végére sikerült elérnem egy kis támaszkodást. Persze néha lovagoltam olyan lovakat is, akik adták a fejüket és ezeket imádtam is.

Finom csizmával ügetésre kértem Arielt, aki minden ellenszegülés nélkül végre is hajtotta a feladatot. Különböző patanyomi figurákat lovagoltam vele, ő pedig mindent készségesen teljesített, és végig támaszkodásban maradt.

Bella épített nekünk egy ugrató pályát. Ügetésben az első akadály felé kormányoztam Arit, majd amikor elértük, átemelte fölötte az elejét, majd miután az leérkezett átemelte a hátsót is.

-Ugrassátok át vágtába is. - mondta Bella, akit szemmel láthatóan nem lepett meg a lova ugrás technikája.

Ismét az akadály felé kormányoztam a kancát, de ezúttal vágtába. Ariel megismételte a manővert. Lépésre kértem és körre vettem Bella körül.

-Mindig így ugrik? - kérdeztem tőle.

-Igen. Neki ez az ugrás technikája. Nem túl jó az egyensúlya, örülök, hogy így lehet vele ugratni, még ha csak kicsiket is.

-Hm... - mondtam elgondolkodva.

Ha ugratni szeretnék, rangosabb versenyeken is, olyan ló kell, aki jól és stabilan tud ugrani. Másfelől viszont Ariel egyensúlya biztos fejleszthető, és a rossz ugrás technikát leszámítva tökéletes ló.

-Átgondoljuk. - mondtam az edzés végén Bellának.

-Rendben. - bólintott ő. - Körülbelül mennyi idő? Tudják nagyon kéne most nekem a pénz amit Arielért kaphatok.

-Három hét? - vetettem fel.

-Oké. Ebben meg egyezhetünk.

Elbúcsúztam tőle és Arieltől, majd apával visszaszálltunk a kocsiba.

-Komolyan gondoltad azt, hogy átgondolod? - kérdezte, amikor már haza felé mentünk.

-Igen. Ariel jó ló, csak az ugrás technikája rossz, de azt meg lehet fejleszteni. Még fiatal, sok benne a lehetőség.

Este Bettivel hívásoztunk, majd a Lovasok.hu-n néztem eladó lovakat. Ezúttal három került fel a listámra. Egy 4 éves oldenburgi kanca, Hailey; egy Legendary nevű hatalmas fekete, telivér, mén; és egy nagyon világos pej herélt, Cnonsoss.

Írtam a tulajdonosoknak, hogy az új évben szívesen megnézném a lovaikat, aztán olvastam egy kicsit a Lósuttogó Akadémia 3-ból, amit Gina Mayer írt, aztán elaludtam.