,,Ha lovagolni tanulsz, a lónál nincs jobb tanítómester erre."

2018. 12. 25.

Ma leutaztunk Bugacra a nagyszüleimhez. Idén itt tartottuk a nagycsaládi karácsonyt, ezért itt voltak a nagynénémék és a gyerekeik is.

Ebédre pulykát ettünk krumplipürével, salátával, áfonya lekvárral és gravy szósszal, desszertnek pedig sajttortát és almás pitét.

Evés után körbe álltuk a fát és karácsonyi dalokat énekeltünk. Kiskoromban nagyon untatott ez a rész, egyfolytában a szüleim lába körül tekeregtem. 14 évesen azonban már hangulatosnak, a karácsony kihagyhatatlan részének éreztem. Legidősebb unokatestvérem, Erik mellett álltam, és mind a ketten csillagszórót fogtunk. Ez nagyi ötlete volt, hogy a kicsik (az ikrek, akik az én tesóim, Dorina és Márk; valamint Erik kis tesói, Lilla és Mira) ne unatkozzanak. Én és Erik persze e nélkül is tudtunk volna nyugton állni, de mind a ketten világ életünkbe szerettük a csillagszórókat.

Nagyiéktól egy fekete műbőr kötőféket kaptam ajándékba krémszínű mintával, a nagynénéméktől pedig egy sötét barna lovas nadrágot.

Ajándékozás után testvéreimmel és unokatestvéreimmel Monopolyztunk, amit könnyen megnyertem, mint második legidősebb.

Este otthon hívásban elújságoltam a lovas hírt a legjobb barátnőmnek, Bettinek. Megbeszéltük, hogy ahány ló nézésen csak lehetséges ott lesz. Kellemes gondolatokkal aludtam el.