Hyungwon pov:

- Istenem, ne tedd ezt velünk! - sikított fel Minhyuk, majd hallottam, ahogy lecsap a fűrész. Nem mertem hátranézni, de éreztem, ahogy az arcomra fröccsen egy kis vér, és újra meghallottam a zokogást. Tényleg ez lenne a mi sorsunk?

Lehunytam a szemeim, és percekig nem mertem hátranézni. Süket és vak voltam. A körhinta leállt, és komótosan kiszálltam. A lábaim remegtek, a szívem összefacsarodott a gondolatra, hogy még egy barátomat elvesztettem. Megfordultam, és Minhyuk fél testével találkoztam. Darabjai a fűrészen himbálóztak ide-oda, vörös vérével befestve az éles fogakat. A szemeim újra megteltek könnyel, a testem mintha egy üres bábbá változott volna.

- Nincs isten többé. - lihegtem kétségbeesetten. Ott feküdtünk a porba, koszosan és megtörten. Minhyuk "teste" kiesett a hintából, karja a porba hullott. A látványtól felkavarodott a gyomrom, de képtelen voltam elmozdulni a fiú mellől. Wonho mellém sétált, térde hangosan koppant a földön.

- Bocsáss meg! - sírt fel hangosan, majd fogta meg a barátja véres ujjait. - Úgy sajnálom, hogy téged okoltalak mindenért. - köhögött fel.

- Még most is hiszek Istenben? - nevetett fel a gyilkos. Eszelős nevetése szélként végig járta a vidámparkot, majd elveszett a fák lombjai között. - Késő a bocsánat, fiam. Eddig kellett volna kifejezned a megbánásod, nem gondolod?

- Akkor Minhyuk szándékosan halt meg? - kapta fel könnyes szemeit Changkyun. - Ha Hoseok nem kér bocsánatot, most ő feküdne két darabban? - Wonhoban megállt a levegő és várakozóan nézte a hangszórót.

- Talán. - hangzott a rövid válasz.

- Minhyuk miattam halt meg. - suttogta maga elé a fiú. lassan előre-hátra kezdett dülöngélni, majd mikor a kezemet a vállához tettem volna, felpattant.

- Mit gondolsz, hova mész Hoseok? - ugrottam fel én is.

- Gyilkos vagyok. - takarta el az arcát, majd futásnak eredt. A többiek hol Wonho hűlt helyét bámulták, vagy Minhyuk vértől koszos testét. A fiú után iramodtam és a bejárat előtti rácsoknál találtam meg. Könnyeitől az arca vörös volt, ajkai kiszáradtak.

- Hoseok...

- Hallgass! - sikított fel, majd a füleire tapasztotta a kezét.

- Én vagyok az Hyungwon! - ráztam meg a fiú vállait, mire tágra nyíltak a szemei. Lecsúsztak az ujjai, és némán bámult engem.

- Hyungwon...megőrültem... - hajtotta le ismét a fejét. Mellé telepedtem és átöleltem a reszkető vállait.

- Ezen a helyen nem csodálom, de ne okold magad. - engedtem el. Láttam ahogy visszanyeli a feltörő tiltakozását, majd beletörődik a dolgokba. Felálltam mellőle, majd intettem, hogy jöjjön utánam. Hallottam a lépteit, de egy pillanat múlva motyogást is hallottam felőle. Hátrapillantottam és a sötétben egy alakot véltem felfedezni. Magas volt, de a testalkatát nem láttam rendesen a bő ruháitól. Megragadtam Hoseok kezét és futásnak eredtem.

- Miért futunk? - kérdezte mikor már a park közepén járhattunk.

- Volt valaki a sötétben. - a fiú nem válaszolt semmit, csak nézett maga elé. Nem is törődtem ezzel igazán, csak magam mellett akartam tudni a többieket is. Mikor visszaértünk, mindenki ugyanabban a pozícióban ült vagy feküdt a földön. Minhyuk testét letakarták, és egy szál virágot láttam a kilógó kezében.

- Ezt ki tette oda? - mutattam a növényre, mire mindenki felkapta a fejét.

- Nem tudjuk. - rázta meg a fejét Kihyun. - Csak arra emlékszem, hogy éneklést hallottunk.

- Mit énekeltek?

- Talán azt, hogy "Song of the sheep, in dark long night". - próbálta ugyanazt a magas hangot produkálni Changkyun, több kevesebb sikerrel.

- Ezt hallottuk, mielőtt Jooheon meghalt. - súgta mellettem Wonho. - Lehet, hogy az ő kezében is egy virág van. - mindenki felpattan, és Minhyuk kezére vetve egy pillantást, a másik testhez rohantunk. Ami rejtélyes módon eltűnt.

(Wonho pov:

Visszafutottam a bejárathoz, majd nekidőltem a rácsnak. Nem akartam, hogy ez történjen. Ez egy rémálom. Ez nem lehet i...

- Hoseok...

Körülnéztem, de senkit se láttam a közelemben. Összehúztam magam, még a kapucnimat is a fejemre húztam.

- Hoseok...)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Na kis cirkuszjáróim, ilyen hamar még sosem tértem vissza a poraimból. :3

De látjátok újra itt vagyok, ezúttal egy átvezető fejezettel. Csakhogy, további kérdések merüljenek fel.

Láttam, hogy egyre többen veszitek észre a képet, aminek nagyon örülök, bár a sztorival kapcsolatban senkinek sincs ötlete. T_T Viszont én nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok, úgyhogy megint kérdésekkel bombázlak titeket: (Hehehe XD)

Miért látunk egy pillanatra Wonho fejébe?

Szerintetek kik és miért éneklik azt az egy sort?

És végeztül: Szerintetek ki, és miért rakta oda a virágot Minhyuk kezébe?