Hyungwon pov:

- A mester nem tréfál... - jelent meg Pietro alakja előttem. Felpattantam, és dühösen ütöttem az elrozsdásodott, ócska vidámparki játékot.

- Őrültek vagytok! - ordítottam magamon kívül. Könnyeim csípték az arcom, az öklöm véres nyomokat hagyott a fémbohócon.

- Ezzel nem segítesz. - fogott le hátulról Kihyun és Wonho. Leszorították a kezem és addig nem engedtek el, míg nem fáradtan borultam a porba.

- Pietro! - harsant fel a hangszóró. - Fogytán az időd! Siess!

- Igen, mester... - a bohóc távolabb gurult, majd a testéből fekete karok nyújtóztak az ég felé.

- Mi folyik itt? - álltam fel hirtelen. A fémtest mozdulatlan maradt, de a karjai ide-oda csaptak. Úgy festett a csillagos ég alatt, mint a hattyú aki a saját haláltáncát járja, majd holtan elsüllyed. A bohóc szája lassan kinyílt és fekete folyadék kezdett ömleni a sárga fogak közül.

- Ez Pietro átka... - recsegte a hangszóró. - Teremtményem, csak akkor élhet tovább, ha magába fogad egy testet, ezzel meghosszabbítva jelentéktelen életét. 

- Akkor a barátaink teste... - kapta a szája elé a kezét Kihyun.

- Milyen okos vagy! S most nézzétek végig, ahogy a barátotok testét felemészti a remekművem. - a hosszú fémkarok előre nyúltak, elzúgtak a fülem mellett és megragadták Shownu testét. Changkyun az utolsó pillanatban egy virágot helyezett a fiú kezébe, még mielőtt a bohóc testébe zárják. Lehajtottam a fejem, és csak a kezemet figyeltem. Koszos volt. Vér, sár, és a barátaim élete száradt rajta, akiket nem tudtam megmenteni.

- Ennyi nem volt elég Pietro? - nevetett fel a gyilkos. A bohóc fuldokolva mormolt valamit, mire a mestere még jobban nevetni kezdett. - Ki lesz a következő? - vált hirtelen komollyá a hangja. - Hyungwon? - felkaptam a fejem, és szembenéztem a fémkarokkal. Erőszakosan körbeölelték a testem, tüdőmből kiszökött a levegő.

"- Hyungwon mond csak, jó gyerek voltál? - hajolt le hozzám az egyik bohóc a körhinta mellett. Nem tudom, honnan tudta a nevem, vagy hogy milyen gyerek vagyok valójában, de a félelem amit akkor éreztem, nem látszott rajtam.

- Kisfiam, kérdezett valamit a bácsi. - noszogatott édesanyám. Kis kezemmel elengedtem az óvó tenyért, és a bohóchoz sétáltam.

- Igen bohóc bácsi...jó gyerek voltam. - nyeltem egy nagyot a mondat végére. A kezembe nyomott egy sárga lufit, és végigsimított a fejemen.

- Remélem legközelebb nem hazudsz mások szemébe. - súgta nekem és már el is tűnt. Hátranéztem édesanyámra, aki a sárga léggömböt figyelte.

- Miért sárgát kaptam? - biggyesztettem le a számat.

- A sárga a hazugok színe. - szólt valaki a hátam mögül, de mikor megfordultam, senki se állt ott."

Kinyitottam a szemem, és a karok helyett lufik szálltak körülöttem. Egyik sem ért hozzám, csak "körberepülték" a testem, majd eltűntek. 

- Hazudtam? - ragadtam meg az egyik sárgának a zsinórját és magamhoz húztam.

- Hazudtál. - nevetett fel mögöttem valaki. Azonnal hátrakaptam a fejem, és mily meglepő módon, egy bohóc állt előttem. Rongyosan és koszosan. - Hazug vagy, Chae Hyungwon. - lépett egyet előre. Mint akit fejbe csaptak, eldőltem, és a lufival a kezemben, hátraestem. Lassan kezdtem erre a kis apró részletre rájönni.

"- Hyungwon! - kiabált édesanyám dühösen a konyhából. Pici lábaimmal, lebotorkáltam a lépcsőn, és nagy szemekkel figyeltem az előttem álló nőt.

- Igen anyu?

- Nem tudod, hova lettek a cukorkák a cukros üvegből?

- Nem. - ráztam meg a fejem. Égett a fülem, de az arcom érzelemmentes maradt. Anyám elhaladt előttem, majd benyúlva a zsebembe, elővettem az üres cukorkás papírokat. Kirohantam a kertbe és elástam őket. Úgy ahogy minden mást is, amit az évek alatt elcsentem."

- Ettől még nem vagyok hazug. - nyeltem egy nagyot, miután feltápászkodtam a földről.

- Nap mint nap, az emberek szemébe hazudsz. - lépett még egyet felém. - Őrült vagy. Ez a képzeleted. - fogta meg hirtelen a vállam. Ruhafoszlányai mintha, más halmazállapotba léptek volna, lefolytak a bohóc testéről. Viszont bőr és hús helyett, csak a fehér csontjaival találkoztam. Elengedtem a kezembe szorongatott sárga lufit, és megráztam a fejem. Úgy éreztem lassan minden porcikámat összeszorítják a nehéz fémkarok.

- Vigyél engem! - kiáltott fel Wonho. Kipattantak a szemeim, és szembenéztem a könnyes tekintetű fiúval. - Ha valakinek most meg kell halnia, akkor legyek én... - a gyilkos felnevetett. Hangja végigsöpört az egész parkon, majd elveszett a fák között. Nem hiszem el, hogy senki se hall minket.

- Legyen. Te szenveded el Hyungwon büntetését, és szembenézhetsz a barátaiddal...a túlvilágon! - röhögött fel újra. A fémkarok ledobtak a porba, és azonnal Wonho után nyúltak. A fiú megragadott egy fehér virágot, és intett egyet a hátul sírva remegő két fiúnak. Ők is tudták, hogy valaki meg fog halni. Én csak annyit tudtam, hogy elfogyott minden reményünk. A fiú lehunyta a szemeit, ahogy megragadták, és némán tűrte, ahogy lassan a fémbohóc szájába húzzák. A test szétnyílt, és Wonho a fémalkatrészek közé szorult. Még egy utolsó könnycsepp végigpergett sima arcán, aztán Pietro teste összeszorult, összezúzva a foglyul ejtett fiút. Csak egy apró nyikkanást hallottunk, majd a vér, elkezdett kifolyni a rosszul összeillesztett, vagy már szétesett fémlapok közül. Hallottam, ahogy Kihyun és Changkyun térde hangosan a koppan a földön, de nem akartam odanézni. Elég volt hallanom keserves sírásukat, és azonnal összegömbölyödtem. Könnyeim immár nem akartak elállni, de mégis halkan sírtam, a földön, egy fehér virággal a lábam előtt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Itt lennék, kis cirkuszjáróim!

Sokat késtem ezzel a résszel, hiszen nyár van, és nem akartam otthon gubbasztani a sötét szobában. Ez a rész, már régóta el volt kezdve, de most jutottam el, hogy a könnyeimmel küszködve, de megírjam. Na meg persze, volt egy pár dolgom, köztük a második Monsta X fantali szervezése, amiért hihetetlenül boldog vagyok. ^^ Aki ott volt az olvasóim között, hogy éreztétek magatokat?:3

A mááásik, hogy ennek a nagyon nagyon cuki történetnek két befejezése is van, és arra lennék kíváncsi, hogy mindkettő érdekelne e titeket?

Továbbá, bizony kezdünk rájönni, hogy mi alakul a történetben, és nagyon remélem, hogy ezzel a résszel senkinek nem okoztam csalódást! ^^

Találkozzunk itt legközelebb!:3