Mielőtt kérdeznétek, túléltem. De mikor kiszáltam a gépből, Azzy sehol se volt. Azt hittem szertefoszlott. De nem. Elmenekült a romokba, mikor már látta, hogy képes vagyok az életre.

Nos, sokminden történt a betegségem után.

Egyrészt nagy családom lett. Toriel, Asgore, Asriel, én, és Chara.

Igen, Chara. Asrielnek és Charának csináltam egy-egy lelket.

Toriel, hát, meghallotta, hogy rosszul vagyok. Mikor életben látott, megkérdezte, hogy mit szeretnék. És én azt mondtam, hogy legyünk a királlyal ismét egy család. Bár nem ragaszkodott hozzá, de megtette. És teljesen jóba lettek. Még érzem a gyűlöletét, de biztos előbb-utóbb kibékél. Végülis a lelkek bennem élnek.

Asgore, hát róla eddig hírből hallottam, de egy apának született. Nagyon ölelgetős fajta, bár ezt nem annyira kedvelem, de ettől meg lehet ismerni. Torielhez továbbra is vonzódik, bár ezt nem viszonozza, mivel tudja, hogy csak haragítja vele.

Azzy, amióta Chara itt van eléggé gonoszka. De ha fél, akkor mindig mellébújik, mintha megvédeném. Mindig nővérnek hív, pedig idősebb nálam, jó párszáz éve. Inkább testvérnek néz, mint barátnak, Charával pont fordítva.

Chara, a bátyám legjobb barátja, bár a korához képes elég vakmerő, és gyerekes. A legidősebbnek tartja magát, de persze középső helyen áll.

Papyrusnak csináltam egy lelket, bár a ruháját nem tudtam leutánozni, neki tetszett. Lett egy kis horpadás a fején, de nem zavarja, és azóta az Alphystól kapott telefonomon ez a háttér:

Sans nagyon örült a báttyának, de nem változott semmit. De miért is változott volna meg?

Alphys animenézésre hív mindig, én meg elfogadom, de negyvenhetedszerre kezd unalmas lenni a Mew Mew Kissy Cutie első kettő évada.

Undyne egy kicsit visszavett a harcosságából, és mindig csatlakozik hozzánk.

Hopelles se nagyon változott, elkezdett megint jegyzetelni, illetve emberszerűbb lett, neki az egyenesség lelke van.

Mettaton visszatért Blookyhoz aki nagyon jófej, és kicsit szünetelteti a műsort. Bevallom, szellemként sokkal szimpatikusabb.

Illetve újoncként Muffet szintén aranyos, nem is szörny, hanem ilyen pókszabású lény(Bocs, Adél). A teasüteményei ínycsiklandóak, kapzsiságán kívűl mindenhogy kedvelem, szintúgy a kisállatkáját, aki a derekamig ééÉÉÉRRR!

- Mivan, nővér, megint elgondolkodtál? - szólalt meg Azzy. Lassan kikászálódtam a vízből. Meg kell tanulnom, hogy ha Azzy itt van, Waterfall a legveszélyesebb hely.
- Éppen KOMMENTÁLTAM az utolsó részt! - morogtam rá, majd hazaindultam ruhát keresni, miközben hallgattam Azzy kuncogását.

Mi az hogy Vége? Amíg bírom, addig folytatom. Elakarom érni a teljes boldog véget. Számomra ez csak egy kezdet...