(Azthitted hogy nem lesz az írói szemszögön kívűl más, mi?)

Aelin szemszöge:

Hallottam valamit. A hátam mögött. Lehetetlen hogy Sans legyen, mikor egy másodperce ment el. Halkan megfordultam. Az első UnderGround-i ismerősömet láttam, avagy a volt herceget.
- Valaki leskelődik utánam? - szekáltam, amire ijedten megfordult ő is.
- Ah, te is itt vagy. Szóval tudtad az utat ide. És miért vagy itt?! Csak nem meghalok-és-próbálok-visszatérni-RESET-nélkült játszani? - flegmáskodott.
- Aaaaww, a herceg tudja a létemet. Csak nem tényleg követtél?
- Egy, nem vagyok se Asriel, se herceg, kettő... Iiiigen tényleg követtelek, három, tudom hogy benyeltél egy szirmot, és még rá is segítettem, mivel ez volt az E-terve, a te elpusztításodnak.
- Aha. Jó tudni. Ha lenne mentés valahol a zuhanásom elött, akkor megtettem volna, aztán mentés, mentés, satöbbi. De mivel a mentés a napfény "szikrája" úgymond, így talán, mivel nekem nem az elszántság lelke járt, nulla egész egy esélye van a mentésnek bárhol, csak eggyet találtam eddig... de én idióta elszúrtam...
- Az ilyeneket... honnan tudod? - halkult el, miközben bűntudatos arcal elfordult. 
- Szerinted nem kutattam semmit? - kérdeztem törökülésben. Viszonoztam a fordulást. Már a beszéd is erőt vett tőlem. Majd éreztem hogy Asriel rámtekeredik az indáival. Mintha megölelne.
- Tudod, hallottam hogy te bármire képes vagy ha rájössz. Szóval, ha túléled, akkor csinálsz nekem egy lelket? Bármennyire is gyűlöljük egymást, én szeretnék a bátyád lenni. - beszélt hozzám. Az indáinál melengető érzés járt át, ami segített kiengyenlíteni a volt erőmmel.

Miez a hirtelen hangulatváltozás?
- Szólj, ha szorosabban kell - bújt mellém. Éreztem, hogy meghatódok. Segítenek nekem. Rengetegen. Ha sikerül felépülnöm, kimegyek, és megköszönök mindent Frisknek.

Nem minden ember rossz.

De minden szörny jó.

- Köszönöm, és Sajnálom Asriel. Nem volt okom rádförmedni. Nem akartál megszabadulni az életedtől. Lehet egy kicsit szorosabban. - válaszoltam. A válaszomra Asriel igazított egy kicsit, miközben egy kicsit zsörtölődött. Hiába nem engedi, hogy így hívjam, így fogom.
- Megpróbálhatok felállni? - kérdeztem. Lassan feltápaszkodtam. Sikerült.
- Azzy, te remekül csinálod a támogatást, bármilyen lelketlen is vagy! - fordultam rá mosolyogva. Ő is tett egy műmosolyt, majd eltorzult a képe a szokásos unalmassá.
- Ja, de egyezzünk meg, hogy Azzynak se hívsz, Oké?
- Ha azt mondom "Rendben." azzal hazudnék magamnak, és neked. - válaszoltam komolyan, miközben sétálni próbáltam a többiekhez, egy enyhe elbotlással, de szerencsére Asriel segített, és nem vágódtam el a földön.
- Kajak tanítsalak meg járni? - flegmázott.
- Ha megtennéd, Azzy... - vigyorogtam.
- Feladom, de akkor engedd meg, hogy nővérnek hívjalak. - szólalt meg Asriel visszavéve a depressziós hangulatát.

Nővérnek. Aaaaww...

- Persze. Ezt megengedheted magadnak. - próbáltam állva maradni.
- Akkor a komikushoz, igaz?
- Pont. - néztem fel a koncetrációból.
- Akkor támasztalak. Szóval akkor most lépj a bal lábaddal, és próbálj lassan folytatni. Érted? Bal láb. És onnantól majd kitámasztalak. - vezérelt, majd indák lettek a lábamon, és körülötte. Úgy néztem ki, mint egy tizenegy lábú pók. Félve léptem a bal lábammal. Mielőtt a földre ért volna, az indák keményebbek lettek, így nem estem össze. Felszisszentem. A csizmámon keresztül is égető, és szilánkos érzés ment át a derekamig. Igyekeztem lassan menni, mégha jobban érzem is.
- Wáó, nővér, ez elég jól megy. Nem mindig hallgattak rám. De te meghalgatsz...
- Nem kellett volna? Egy picit feszesebben most, kérlek.
- De, és... - itt igazított egy kicsit - Így jó lesz?

Magamra néztem. Már a vállas pulóverem széle, és az egész jobb kezem virághálóban hevert, a lábaimról nem is beszélve, bár azok nem egézségügyi okok miatt.
- Persze, gondolom. - sóhajtottam. Ha hamarosan nem sikerül kigyógyulnom, akkor hamarabb fogok fulladásban kiesni.

Na, ki fejtette meg az előző Windingset???

Aki megfejti az kap egy Hopetale digitális rajzot, egy megadott jelenettel!

(Angol mondat, Alphabeta Windings)

Amúgy igen, Átírtam a részt, remélem azért tetszett!